Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

TORMA ISTVÁN: A balatonakali bronzkori sír

4. ábra. Balatonakaii, peremes balta és nyélhátas fejsze. Abb. 4. Balatonakaii, Randleistenbeil und Schaftlochaxt mit Nackenkamm. ismétlődik négyszer. A nyakat és a vállat összekötő rövid fülön benyomkodott széles mészbetétágy található. Jól iszapolt agyagból készült, fényezett felületű, sötét szürke színű (Ltsz. 65.408.8, a tálból vagy a fazékból származó jellegtelen oldaltöredékek: 65.408.10.). 3. Nyélhátas bronzfejsze. (4. ábra 2.) A lapos, hosszú testű fejsze az éle felé ívelten kiszélesedik, mindkét oldalán enyhén kiemelkedő perem fut végig. ívelt éle 4,8 cm hosszú. Nyélcsöve a fejsze testének középtengelyében kezdődik, hossza 3,8 cm, belső átmérője 1,9 cm, külső átmérője 2,6 cm. Tetején 10 cm hosszú, enyhén ívelt nyélhát van. A nyélhát egyik vége egyenesre vágott, másik fele két félkörívben végződik. A fejsze teljes hossza: 18,5 cm. (Ltsz. 65.408.5.) 4.Peremes bronzbalta. (4. ábra 1.) Az éle felé szélesedő, majd erős ívben kihajló, ívelt élű balta mindkét oldalán enyhén kiemelkedő perem fut végig. Egyenes nyakán aszimmetrikusan elhelyezett bevágás van. Hossza 9,6 cm, szélessége az élnél 4,5 cm. (Ltsz. 65.408.6.) 5. Bronztőr. (5. ábra 1.) A széles, háromszög alakú, lapos penge hegye letörött, mindkét éle erősen kicsorbult, felső végén 5 szögecslyuk és további 3, kitörött szögecslyuk maradványa figyelhető meg. A tőr markolatát eredetileg is 5 szögecslyukkal erősíthették fel, a kitörött szögecslyukak helyett később készítettek újakat. Töredékes hossza 14 cm, legnagyobb szélessége 5,8 cm. (Ltsz. 65.408.4.) 6. Bronzvéső. (5. ábra 2.) A hosszú, karcsú tokos véső éle Ikissé ívelt, a nyolcszög keresztmetszetű véső kávája erősen ívelt, ez alatt 3, ugyancsak erősen ívelt, barázda helyezkedik el. A káva egyik csücske letörött. A véső hossza 14 cm, az él 5. ábra. Balatonakaii, tőr, véső, hajkarika és karperec. Abb. 5. Balatonakaii, Dolch, Meissel, Lockenring und Armring. szélessége 0,9 cm, átmérője a kávánál 1,8 cm. (Ltsz. 68.408.2.) 7. Bronz karperec (5. ábra 4.) 0,5-0,6 cm átmérőjű, ovális keresztmetszetű bronzhuzalból tekert spirális karperec. A huzal mindkét vége tompa kiképzésű. Egy helyen eltörött, a múzeumban összeragasztották. Átmérője 7,7-7,8 cm. (Ltsz. 65.408.3.) 8. Arany hajkarika. (5. ábra 3.) Körátmetszetű megduzzadó végű aranyhuzalból hajlított karika, a huzal egyik végét visszahajlították. Átmérője 2x1,8 cm, súlya 16 gr. (Ltsz. 65.408.1.) A sír valamennyi fémmellékletének analógiáit széles körben, több kultúra emlékei között megtaláljuk, így jó lehetőséget nyújtanak a sír korának megállapítására. Legegyértelműbb a hajkarika keltezése. A balatonakaii példány a hosszú időn keresztül használt különböző hajkarikák közül az idősebb típushoz tartozik. A hajkarikák osztályozását elvégző Eugenia Zaharia a köralakú karikákat az A-típusba sorolja, az egyik felén visszahajlított, megduzzadó végű karikák alkotják az A/4 típust.

2 Az ovális alakú hajkarikák között is megtalálható ez a kiképzés (Bl-típus, d-variáns).

3 A valójában azonos típusba tartozó hajkarikákat a szakirodalomban szebeni típusúnak is nevezik. Mozsolics Amália szerint a tömör példányok az idősebbek, az üregesek a fiatalabbak. A balatonakaii hajkarikával megegyező típusú szelevényi példányt a B II periódusra keltezi.

4 A keltezésnél felhasználja a ver16