Kralovánszky Alán – Palágyi Sylvia szerk.: A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Történelem (Veszprém, 1978)

NAGYBÁKAY PÉTER: Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve

Beriszló Péter veszprémi püspök címeres sírköve NAGYBÁKAY PÉTER 1972 őszén a veszprémi várhegyen - kábelfektetés közben - a munkások faragott kőlap töredékeire bukkantak. Azonnal jelentették a közelben tartózkodó Tóth Sándornak, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársának, aki a leletmentésről haladéktalanul gondoskodott, és a töredékeket beszállítatta a veszprémi Bakonyi Múzeumba. A lelőhely a mai Tolbuhin u. 37. számú ház, az ún. Dravecz-féle kanonoki ház északi kapufélfájára merőlegesen kb. 1 méterre határozható meg, a járda alatt. A töredékek a malteros törmelék, murvá, sárga agyag és barna, téglás, köves törmelékréteg alatt, a járdaszinttől kb. 140-150 cm mélységben feküdtek. A leletmentésről Palágyi Sylvia a Bakonyi Múzeum régésze 1973. július 27-én jelentést és helyszínrajzot készített. (1. ábra) A faragott kőlaptöredékekből már az első gyors összerakás után azonnal megállapítható volt, hogy az egy egyházi személy reneszánsz ízlésű címerének része. A lófej formájú pajzsdarab és a püspöksüveghez tartozó, kereszttel díszített, rojtozott végű szalag e tekintetben nem hagytak kétséget. A címerpajzs hasított mezejének megmaradt (címertanilag) bal felében két egymással keresztbe tett egyenes kard látható, keresztvassal ellátott, gömb végződésű markolattal. A két meztelen kardpenge között ötszirmú rózsa, a pajzs jobb felében három balharánt pólya indítása közül kettő maradt meg. A pajzstól balra hullámos reneszánsz szalagdísz. A címeres kőlap eredeti szélessége 80—85 cm között lehetett, ha figyelembe vesszük a pajzsot felező hasító vonal és a kőlap széle közti távolságot. A pajzs legnagyobb szélessége eredetileg kb. 63, hossza pedig 80 cm volt. A réteges kőlap vastagsága 8-12 cm. A megtalált darabokból összeillesztett laptöredék legnagyobb szélessége 53 cm, hossza 86 cm (2. és 3. ábra) Elsőként a címeres kőlap funkciójának kérdése vetődik fel. A kérdés tisztázásához elsősorban a faragott kőlap méreteiből kell kiindulnunk. Az eleve kétségtelennek látszik — tekintve a kőlap viszonylagos vékonyságát -, hogy önálló, esetleg némi statikai funkciót is betöltő, díszített épületelem nem lehetett. Egészen biztos tehát, hogy vagy egy épületet megjelölő feliratos emléktábla részlete, vagy egy címeres sírkőlap töredéke. A téglalap alakú tábla 80-85 cm-es eredeti szélességéhez — figyelembe véve az ugyancsak 80 cm magasságú pajzsot, a pajzs fölé majdnem pontosan kimérhető püspöksüveg magasságát és a címer VESZPRÉMI VÁR, 37es szám Kri fala (Dravecz. ház) E-i kapufélfájára merőleges árok barna téglás, kövps törmelék r cTmer töredék 1. ábra. A címertöredék leló'helyének helyszínrajza. Figure 1. Le plan des lieux du site des fragments du blason. alá elképzelt 6—8 soros felirat helyét — nagyjából 175-180 cm magasság tartozik. Ez a méret pedig majdnem pontosan megegyezik a XVI. század elejéről ismert magyarországi címeres sírkövek méretével. Thurzó Zsigmond váradi püspök 1512-ből való nagyváradi sírkövének mérete pl. 88x179 cm,

1 Lardus Tádé egri kanonok kassai sírkövéé, ugyancsak 1512ből, 82x190 cm,

2 Telegdi István mezőtelegdi sírköve pedig, amely 1507 és 1514 között készült, 76x178 cm.

3 Címeres kőlapunk mérete tehát sírkőméret, a címeres, feliratos emléktáblák mérete általában kisebb. A következő kérdés, hogy vajon kinek a címeres sírköve került elő. A lelőhely, a püspöksüveg-szalag és a címerpajzs stílusa eleve azt feltételezik, hogy valamelyik reneszánszkori veszprémi püspök sírkövével van dolgunk. Meg kell tehát vizsgálnunk, hogy kik ültek ebben az időszakban a veszprémi püspöki székben, milyen címert használtak, és a címerek közül egyezik-e valamelyik a most talált töredék címerképével. Ha elfogadnánk azt a megállapítást, hogy a töredék kétséget kizáróan sírkőből származik, akkor elég 113