A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacsai II.

6. ábra: Petrova resinella Lepidoptera gyantagubacs a Pinus hajtásvégén (Fotó: Ambrus B.) Abb. 6: HarzgaUe von Petrova resinella Lepidoptera an Pinus Triebsenden. nius közepéig tartó kirepülés alatt párosodnak. A nó'stények tojásaikat a fiatal nádszálak víz feletti 20-30 cm magas részeire rakják. A kikelt lárvák átfúrják magukat a zsenge száron és a belső falán kezdik meg gubacsot alakító szívásukat. Tojásrakás utáni egy hónappal a felhasított nádszáron már felismerhető' a jellegzetes gubacsképződmény. A fertőzött nád a kirepülés, gubacsosodás helyén satnya. Ellenálló képessége csökken, könnyen törik, elszárad. Buga nem fejlődik ki. A szár epidermisze alatt húzódó pericambiumi edénynyalábok a gubacsduzzanatok miatt elszűkülnek s ezért a megtámadott szakaszon 1-2 oldalág fejló'dik. A csenevész oldalág internodiumai megrövidülnek, a levelek állása sűrűbb, zsúfoltabb. Ezekben nem fejlődik gubacs, hiszen későbbi növekedésűek, de csökken a nedvkeringés s a legyöngült nádszár tanyát nyújt egyéb korrumpens, másodlagos kártevőknek. Az ilyen nád nemcsak rövid, de hegye dárdában végződik s alig, vagy egyáltalán nem használható fel ipari célokra. Négyzetméterenként termő kb. 50 nádból 8-15 fertőzött nád meglehetősen erős kiesést jelent. A fertőzés foltokban jelentkezik. A szárban fejlődő gubacslégylárvát azonban számos élősködő pusztítja. Hazánkban kitenyészett fajok: Torymus arundinis (CURT), T. abbreviatus (BOH.), Eudecatoma stagnalis (ERD.), Melittobia osmiae (THOMS.), Geniocerus arundinis (GIR.), G gratus (GIR.). Madarak is pusztítják. Kaltenbachiola strobi WNTZ. (Diptera) Látható gubacsosodás nem jellemzi a megtámadott tobozt. A lucfenyő fenológiájához alkalmazkodik a gubacslégy életfolyamata. Mivel a toboz pikkelyei között fejlődik lárvája, annak fejlődését követi. Május közepe táján repülnek ki az imágók, amikor a fiatal toboz beporzásra kész. A lucfenyő virágpikkelyei közé helyezi el tojásait a toboztengely közelében. A kibújt lárvák szívása nyomán testük lassan besüpped a magkezdemény tövébe s a mag növekedésével körülveszi. A kifejlett lárva fehéres kokonban a tobozban telel át. A lárvát rejtő pikkelyek nem változtatják alakjukat, belső oldalukon dudorodik a rózsaszínű lárvát borító gubacs. A következő év májusában repül, de gyakori a 2-3 év diapauza utáni kibújás. Egy-egy tobozban 30-300 báb is előfordul. Kártevése abban nyilvánul meg, hogy a magkezdemény 7. ábra: Asterolecanium pajzstetűtől fertőzött Hedera szárrész (Fotó: Ambrus B.) Abb. 7: Hedera Stengelteil, befallen durch Asterolecanium Schildlaus. elpusztul a lárva rágása nyomán. A fenyőmaghozamot csökkenti, a magvak súlyát és csírázóképességét hátrányosan befolyásolja. A toboz fertőzöttsége eléri a 15-20%-ot. Az erősen fertőzött toboz megéréskor nem nyílik ki. Az északi államokban jól ismert magkártevő. Jelentősége nálunk annyiban csökken, hogy a fenyő szerepe háttérbe szorul a lombosfákból álló fatermelésünkben. Mintegy 300 gubacsiegyünk között a legtöbb parazitával rendelkezik. GYÖRFI keltetései, kutatásai nyomán, - amely az egész ország területére kiterjedt - 21 parazita vált ismeretessé. Az arborétum tobozaiból 5 fajt sikerült Ikitenyészteni:: Torymus azurens (ВОН.), T. erdősi (GYÖRFI), Hungariella piceae (ERD.), Tetratrichus miser (NEES) és Eupelmus urozonus (DALM.). Ezek közül a Tetratrichus két évi pauza után kelt ki. A késői keltetés, majd meghatároztatása miatt is csak most kerülhetett sor az e fajjal kapcsolatos eredmények közlésére. Physemocecis ulmi RUBS. (Diptera) A faj gubacsai köralakú, 3-4 mm-es holdudvaros, enyhe duzzanatok a szüfa levelein. A fonákon kiemelkedés nélküli azonos folt képződik. Színe tompa sárga, a fonákon sokkal halványabb. A magános lárva fehér színű. Kifejlődése után a gubacson fúrt apró nyílásán júniusban a talajra hull. Tavasszal bábozódik. Az irodalomban csak a nőstény leírása ismeretes. A parenchimagubacsok a lárva elhagyása után kiszáradnak, barna, sötét foltként láthatók a szil levelein. A barna mező közepén lyuk jelzi a röpnyílást. Európai elterjedésű. Hazánkban gyakori Plemeliella abietina SEITN. (Diptera) Ugyancsak lucfenyő magját pusztító gubacslégy, azzal a különbséggel, hogy a Kaltenbachiella főleg a toboz és vele együtt a magkezdeményt, a Plemeliella pedig magát a magot választja fejlődéséhez. Ugyanazon tobozból lett kinevelve mindkét faj. Életmódja igazodik a toboz kifejlődéséhez. A nó'stények tojásaikat a lucfenyő virágzásakor a magpikkelyek húsos részeibe helyezik. A tojássárga lárvák a magrügyekbe rágják magukat Minden mag belsejében egy-egy lárva fejlődik. Szeptemberi magérés idejére a lárva is kifejlődik. A magvak kiszó88