A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Ambrus Béla: A Szigligeti Arborétum gubacsai II.

8. ábra: Eriophyes macrorrhynchus atkagubacsok Acer saccharinum levélszínén (Fotó: Ambrus В.) Abb. 8: Eriophyes macrorrhynchus Milbe-Gallen an Acer saccharinum Blatt-Oberseite. ródnak a felnyíló tobozból és a talajra hullanak. A lárvák legtöbbje három évet tölt a magban. Bábozódás előtt kilöki béltartalmát. A báb még a lárvakorában elkészített furat végén levő maghártyát felszakítva a felszínre tör. Reggeli órákban hagyja el a bábhüvelyt. A felmelegedő levegővel együtt eléri a virágzó fenyő gallyszintet. A gubacsos mag felismerhető. Hosszan kihegyezett, erősen csavarodott, fénytelen, világos, felületén barázdált. A tobozpikkelyből leghamarább pottyan ki és hiányzik a magra jellemző szárny röppentyű. A nálunk ismert 5 parazitája ugyancsak GYÖRFI és ERDŐS kutatásaiból ismert. Földrajzi elterjedése sokkal nagyobb, mint a felismert faj lelőhelyeiből ez következik. Mindenütt él, ahol lucfenyő található. Leggyakoribb magkártevő. Thecodiploás brachyntera SCHW. (Diptera 4. ábraj Az erdei fenyő tűleveleinek torzulását okozza egy gubacsképző légy. Figyelmes szemlélődés után a tűlevelek rövidsége vehető észre a 6—8 cm-es egészségesek mellett, ősszel már jelentkezik ezeknek a leveleknek barnára színeződése. Rendszerint idő előtt lehullanak s a gally csupasz. A helyenként megmaradt ép tűlevelek csak feltűnőbbé teszik az ágak rendellenességét. A gubacs a tűlevelek összenövésénél, a hüvelyk alatt 2-3 mm-es duzzadást okoz. Gyakran két-három szabadon álló tűlevél alját szorosan átöleli, miközben az egymáshoz simuló tűlevelek felfelé nyitott csövet alkotnak. Ez a gubacsképződés állandóan befolyásolja a tűlevelek szabályos fejlődését, ezért rövidek maradnak és gyakran elcsavarodnak. A tövükben rejtőző duzzanatban vöröses lárva táplálkozik. Imágója májusban rajzik. Hosszú tojó szerkezetével egy kifeslő tűlevélpár hajtása közepébe, a sárga pikkelylevelek alá rakja tojásait, 3-6-os csomókban. Mintegy 120, 0,4x0,1 mm-es, még lupéval is nehezen látható fehéres tojásokat helyez el. A 3-4 nap múlva kibújó színtelen lárvákat meggyorsult növekedéssel körülveszi a kialakuló gubacs, amely felfelé nyitott és ezen távozik el majd a bábból kibújó imágó. E nyílást borító pikkely védi az áttelelő lárvát. Ellentétben e faj rokonaival, a lárva nem készít kokont maga köré. A Cecidomyiákra, jellemző lárva „spatula" is hiányzik. Következményeként lárvái nem végzik a jellegzetes ugrómozgásokat. Közép- és Észak-Európában az erdészeti növényvédelem állandóan figyelemmel kíséri időszakonként tömegesen fellépő pusztításait. őO^rOS tűveszteség és elhaló hajtásvég csökkenti a termők kialakulását, nemkülönben a kopaszodó felső, legértékesebb hajtásvégek elszáradása érzékenyen érinti a faállomány életét. Másodlagos kártevők az ilyen legyöngült, pusztuló fenyőt erőteljesebben támadják rezisztenciája csökkenése miatt Minden korú erdei fenyőt (Pinus silvestris), fekete fenyőt (Pinus nigra), hegyi törpefenyőt (Pinus mugo) megtámad. Főként a csemetekertekben nem kívánatos. Az arborétum fiatal Pinus nigra és P. mugo tűlevelein találkoztunk e fertőzéssel. GYÖRFInek hat parazitáját sikerült kinevelnie. Thomasiniana theobaldi BARNES. (Diptera) Termesztett málnafélék ellensége. Bár a gubacsiegyek családjába tartozik, nem gubacsképző faj. A fiatal vessző kéregrepedéseibe rakja tojásait áprilisban. Azok kikelve azonnal táplálkozni kezdenek. A kéreg barnára, később sötétebbre színeződik. Első tekintetre gombásodásnak tűnik fel. Mivel duzzanatot nem okoz, kifejlődése nem feltűnő. Éppen e rejtett életmódja miatt nálunk csak a közelmúltban vált ismertté. Kártevése abban áll, hogy míg a kéreg alatti parakambiumban az egészséges állományi részen a kutinréteg védelmet nyújt a málnavesszőnek a gombafonalak bejutása ellen, addig a gubacslégy lárvák táplálkozásuk közben feloldják ezt a védelmi réteget és ezzel utat nyitnak a gombák behatolásának, amikor a lárvák elhagyják bábozódás céljából a kéreg alatti szívási területet. A lárvák a talajban kora tavasszal bábozódnak. A fiatal vesszőkre lerakott petékből kb. harminc nap alatt kifejlődik az első nemzedék. Ennek kifejlett lárvái a talajra hullva rövidesen bábozódnak és május végén, június elején már kirepülnek. A következő másfél hónap alatt kifejlődik a második és ha az időjárás kedvező, megjelenik a harmadik generáció is. Mindig újabb-újabb vesszőzónát fertőzve az egész növény ellenállóképességét veszélyeztetik. A megtámadott vesszők elszáradnak, töredeznek, illetve erőteljesen gombásodnak. Helyenként tetemes károkat okoz. Az arborétum Rubus idaeus vesszőin jelentkezett tüneteivel. Phytomyza taraxacocecis HTG. {Diptera, 5. ábra) A legyek Agromyzidae családjába tartozik e faj. Egy aknázó és egy gubacsokozó légy sajátos keveréke a pongyola pitypang levelén keletkező 5-8 mm vastag és ugyanolyan hosszú szabálytalanul vastagodó, orsószerű duzzanat. Aknázó, mert a levélnyél, ritkábban a virág tőkocsány tengelyében hosszú járatot készít a lárva. Kifejlődésekor a levél fonák felső részében készíti el az epidermisz hártyáig tartó folyosót, amely kerek kibúvó nyílásban végződik. Mivel kallusz képződése is hozzájárul a furat alakulásához, már gubacsról beszélünk. A megtámadott levelek a normálisnál rövidebbek, vaskosabbak. A gubacs a tőből indul el és ahogy a lárva fejlődik, úgy vastagodik és hosszabbodik a levéltengely mindkét oldalán az orsóalakú duzzanat. Rendszerint a fonáki oldalon erőteljesebben domborodik. A csúcs felé vékonyodik. A gubacs fala vastag, húsos. Az alsó szakaszán 3-4 mm hosszú és 1 mm vastag, benne egy vagy két lárva fejlődik. A gubacs fehéres sárga, henger alakú s feji részén elvékonyodik. Kifejlődésük egybeesik a növény virágzásával. Szelvényezettségük alig látható. A táplálkozás alatt a gubacs pusztuló klorofill színeződését elveszti és sárgul. A megéréskor antocián festődést kap lárvája. Május elejétől június közepéig tartó erőteljes fejlődés után rövid pauzát tart. Bábozódás előtt elkészíti a kirepülő nyílást. Bábja sárgás, gyenge narancsszínű árnyalattal, hossza 3,80-3,85 mm, tonnabáb. A második nemzedék augusztusban hagyja el a lassan száradó levélvastagodást. Közép- és dél-európai faj. Hazánkban ez az első adat előfordulásáról. 89