A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Iharos Gyula: Tardigradák a Szigligeti Arborétum területéről
Tardigradák a Szigligeti Arborétum területéről IHAROS GYULA 1967. ápr. 25-én kelt levelében PAPP JÓZSEF agrármérnök azzal a kéréssel keresett fel, hogy vállaljam el a szigligeti Vár-hegy aljában fekvő arborétum területén a Tardigradák kutatását, „A Szigligeti Arborétum monográfiája" számára. A vizsgálatokhoz szükséges minták gyűjtését és megküldését is vállalta. Miután a mintákat megkaptam, PAPP JÓZSEF kérésének örömmel tettem eleget és vizsgálataimról a következőkben számolok be. Az első gyűjtés mintáinak száma 32. Gyűjtésük időpontja 1967. szeptember. 20. A gyűjtéssel összefüggésben meg kell említeni azt a körülményt, hogy előtte több hónapos szárazság és nagy nyári forróság uralkodott, mely rányomta bélyegét a vizsgálat eredményére is. A gyűjtés közvetlenül az első esők után történt. A minták számszerinti megoszlásban a következők voltak: algás fakéreg 2 algás-mohos fakéreg 3 fatörzsekről mohok 4 kerítésfalról mohok 2 kő- és betonlapokról mohok 5 talajmohok 6 moha-zuzmó fatörzsekről 5 zuzmó fáról 2 Kerti varjúháj 1 Kövi fodorka 1 Aranyos fodorka 1 Ezüstaszott 1 összesen 32 A megvizsgált minták közül 18 (56%) adott pozitív eredményt és 14 (44%) negatívot. A mintákból kevés faj került elő, mindössze 11. A populációkban is kevés faj szerepelt 1-3. öt mintában alkotta egy faj, kilencben kettő és négyben három a Tardirada népességet. A fajok jellegüket tekintve a következőképpen oszlanak meg: higrofü. 2(18%) eurytop 6 (55%) xerofil : 3 (27%) 11(100%) Meg kell jegyezni, hogy hiányoztak a több és állandó nedvességet igénylő hydrofil fajok, uralkodnak a szárazsághoz és nedvességhez egyaránt jól alkalmazkodó eurytop fajok, melyek a szárazságot kitűnően elviselő xerofil állatokkal együtt a talált fajok 82%-át adják. Feltűnő volt a mintákban talált egyedek kevés száma, az egyedsűrűség legtöbb esetben csak törtszámokkal lett volna kifejezhető! Ugyancsak meg kell jegyeznem azt is, hogy a mintákból mindössze 3 pete került elő, teljesen hiányoztak a petéket tartalmazó vedletek. A populációk fajszegénységének, az egyedsűrűség alacsony értékének, valamint a peték hiányának nemcsak az az oka, hogy egyes minták a Tardigradákra kedvezőtlen élőhelyekről származtak, hanem a fő ok a gyűjtést megelőző nagy és tartós szárazság. Bár a medveállatkák nagy része jól tud alkalmazkodni az életkörülmények változásaihoz, a szárazság-nedvesség váltakozásához, mégis vannak kevésbé ellenálló fajok, melyek hosszú ideig tartó szárazságban elpusztulnak. Feltehető, hogy ez történhetett meg azokban az élőhelyekben is, amelyekből a vizsgált minták származtak. A szárazság hatására a Tardigradák kryptobiotikus állapotba kerülnek, azaz összezsugorodnak, életműködésük lecsökken és parányi porszemcsékhez hasonlóan beszáradnak. Természetesen szaporodásuk is szünetel, nem rakhatnak petéket, és a már lerakott peték sem kelhetnek ki. Sok pete is elpusztul a tartós szárazságban. Az összezsugorodott állatkákat és petéket a szél is kisodorhatja a mohokból, zuzmókból és más lakóhelyről. Ez a körülmény is magyarázata lehet az egyedsűrűség alacsony értékének és a peték hiányának. A szárazságot jól tűrő xerofil fajok egyedsűrűsége nagyobb volt és petéik sem pusztultak el annyira, mint a nedvességet nagyobb mértékben igénylő fajoké, amit az Echinicus testudo és Hypsibus oberhaeuseri fajokból talált sok fiatal példány bizonyít. Ezen vizsgálati eredmények és következtetések előre bocsátása után közlöm az egyes minták megvizsgálásának részletes adatait. 1. Évszázados kaukázusi jegenyefenyő (Abies nirdmannia SPACH.) törzséről algás kéregdarabok: Macrobiotus richterű J. MURR, néhány példánya. 2. Régi kőfal fugáiban élő moha:Macrobiotus hufelandii SCHULTZE és Hypsibius convergens (URB.). Kevés példány. 3. Kőfal tetején tenyésző mohok: negatív. 4. Idős fehér nyír (Betula verrucosa EHRH.) mohászuzmós törzséről kéregdarabok: negatív. 95
