A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Tapfer Dezső: A gyurgyalag

1. ábra: Gyurgyalag (Merops apiaster) Abb. 1 : Bienenfresser (Merops apiaster) ragaszkodnak az egyszer elfoglalt fészkelőterülethez, löszpartszakadáshoz. Május első felében már vala­mennyi pár újra fészkelőterületet foglalt. A TELEPEK KIALAKULÁSA Csoportos megérkezésük után azonnal hozzálátnak a fészkelőüregek kivájásához. Általában hosszú, eny­hén lefelé hajlott végű csőrükkel ássák-vájják a homo­kos, löszös partot. Az üreg mélyebb rétegeiben vi­szont már a lábukkal is kotornak. A gyurgyalagok testnagysága nagyjából a közis­mert feketerigóénak felel meg, azonban valamivel kar­csúbbak. Legtöbbször vízszintesen előre vezetik az üreget, sokszor a vége felé enyhén felfelé ívelően. Le­felé soha nem hajlanak el. A fészkelőüregek mélysége átlagban 1,5 és 2 m között van, a kelet-bakonyi puha löszös hordalékban azonban mértem már pl. 2,2 mé­teres fészeküreg-mélységet is. Legtöbbször a szabályos kör-keresztmetszettől alig térnek el, legfeljebb bizo­nyos függőleges ovalitás figyelhető meg. A bebúvó­nyüás átmérője átlag 5—6 centiméter. A fiókák etetése folyamán, a madarak gyakori ki-be bújása következtében a bebúvónyílás talpánál, a két szélen a lábak két keskeny, 4—6 milliméteres rö­vid csatornát vájnak a löszbe. Maga a fészkelőüreg mintegy gyermekfej nagyságú, belső átmérője olykor meghaladja a 18—20 centimétert is. Idővel alaposan megtelik a rovarok emészthetetlen kitinpáncéljainak maradványaival. A költőüregek építésének időtartama változó, a löszpartok keménysége szerint. Jó időjárás esetén az április végi—május eleji érkezésük után azonnal az épí­téshez látnak. Régi üregeiket újbóli költésre errefelé — megfigyeléseim szerint — soha nem használják, vi­szont érkezésük után egy darabig még azok mélyén éjszakáznak. Néhány hét elteltével, rendszerint május utolsó harmadában már teljesen készek új fészeküre­geik. Ha a hűvös időjárás, esőzések miatt később ér­keznek, június első felére akkor is teljesen elkészül­nek. A tojó és a hím egyaránt, felváltva dolgoznak. Különben a tojó színei valamivel fakóbbak, fekete szemsávja halványabb és keskenyebb, mint a hímé. Fején—tarkóján, szárnyfedőin a szép rozsdabarna mustrázat nem olyan élénk. Egyszer elfoglalt telepükhöz szívósan ragaszkod­nak. Kíváncsi gyermekek által kiásott, vagy a homok­bányászás során elpusztított üregeik helyett ugyan­abban a homokbányában vagy löszpart-szakaszon rö­videsen új költőüreg ásásához fognak és pótköltéshez látnak. A második üreg azonban az elsőnél mindig rövidebb, néha éppen hogy meghaladja hosszúságuk az 1 métert. 78

Next

/
Oldalképek
Tartalom