A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Tapfer Dezső: A gyurgyalag

1. ábra: Gyurgyalag (Merops apiaster) Abb. 1 : Bienenfresser (Merops apiaster) ragaszkodnak az egyszer elfoglalt fészkelőterülethez, löszpartszakadáshoz. Május első felében már valamennyi pár újra fészkelőterületet foglalt. A TELEPEK KIALAKULÁSA Csoportos megérkezésük után azonnal hozzálátnak a fészkelőüregek kivájásához. Általában hosszú, enyhén lefelé hajlott végű csőrükkel ássák-vájják a homokos, löszös partot. Az üreg mélyebb rétegeiben viszont már a lábukkal is kotornak. A gyurgyalagok testnagysága nagyjából a közismert feketerigóénak felel meg, azonban valamivel karcsúbbak. Legtöbbször vízszintesen előre vezetik az üreget, sokszor a vége felé enyhén felfelé ívelően. Lefelé soha nem hajlanak el. A fészkelőüregek mélysége átlagban 1,5 és 2 m között van, a kelet-bakonyi puha löszös hordalékban azonban mértem már pl. 2,2 méteres fészeküreg-mélységet is. Legtöbbször a szabályos kör-keresztmetszettől alig térnek el, legfeljebb bizonyos függőleges ovalitás figyelhető meg. A bebúvónyüás átmérője átlag 5—6 centiméter. A fiókák etetése folyamán, a madarak gyakori ki-be bújása következtében a bebúvónyílás talpánál, a két szélen a lábak két keskeny, 4—6 milliméteres rövid csatornát vájnak a löszbe. Maga a fészkelőüreg mintegy gyermekfej nagyságú, belső átmérője olykor meghaladja a 18—20 centimétert is. Idővel alaposan megtelik a rovarok emészthetetlen kitinpáncéljainak maradványaival. A költőüregek építésének időtartama változó, a löszpartok keménysége szerint. Jó időjárás esetén az április végi—május eleji érkezésük után azonnal az építéshez látnak. Régi üregeiket újbóli költésre errefelé — megfigyeléseim szerint — soha nem használják, viszont érkezésük után egy darabig még azok mélyén éjszakáznak. Néhány hét elteltével, rendszerint május utolsó harmadában már teljesen készek új fészeküregeik. Ha a hűvös időjárás, esőzések miatt később érkeznek, június első felére akkor is teljesen elkészülnek. A tojó és a hím egyaránt, felváltva dolgoznak. Különben a tojó színei valamivel fakóbbak, fekete szemsávja halványabb és keskenyebb, mint a hímé. Fején—tarkóján, szárnyfedőin a szép rozsdabarna mustrázat nem olyan élénk. Egyszer elfoglalt telepükhöz szívósan ragaszkodnak. Kíváncsi gyermekek által kiásott, vagy a homokbányászás során elpusztított üregeik helyett ugyanabban a homokbányában vagy löszpart-szakaszon rövidesen új költőüreg ásásához fognak és pótköltéshez látnak. A második üreg azonban az elsőnél mindig rövidebb, néha éppen hogy meghaladja hosszúságuk az 1 métert. 78