A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Tapfer Dezső: A gyurgyalag

Egy jelenség azonban a régi telepek sokszor teljes elhagyására, feladására kényszeríti őket: ha a felnövekvő fiatal fák, cserjék — elsősorban a gyorsan növő és igénytelen akác, mely homokon is igen jól tenyészik — fokozatosan zavarják, majd elzárják a szabad rárepülést a fészkelőüreges löszfalakra, amelyek előtere első elfoglalásuk idején még teljesen ágmentes, szabad felület volt... FÉSZEKALJ, KÖLTÉS-FIÓKANEVELÉS, TÁPLÁLKOZÁS A terjes fészekalj 5—7 fehér, fényes, gömbölyded tojás. A fészkelőüreg mélyén, lassan gyűlő, emészthetetlen rovar-kitinpáncélokra rakva tájunkon június közepe után teljes, de a kotló madarak (a hím is kotlik, míg a tojó táplálék után jár) már az első tojás lerakása után szorosan ülik, így a kikelő fiókák - mivel a tojások lerakása között több napos szünetek vannak — korban, fejlettségben, tollazatban meglehetősen különböznek egymástól. Július első felében kelnek, ha zavartalan a költés, kedvező, napos, meleg volt a tavaszi időjárás. A bakonyi gyurgyalag-üregek a löszpartok általában csekély magassága miatt, a felettes talajfelszíntől sokszor csak mintegy 30—50 centiméteres mélységben vannak. Ez okból rendkívüli esők idején elég sokszor átnedvesednek. Ha csak erős záporról volt szó, a költések nem károsodnak. Tartós esőzések viszont olykor az átázások révén is pótköltésekre kényszerítenek párokat. A pótköltések 2—3—4 fiókája sokszor csak augusztus végén repül ki. A fiókákat a gyurgyalagok felváltva etetik. Leggyakrabban megfordulnak a költőüregben, de ha a fiókák már nagyok és előrejön némelyikük a bebúvó folyosóban, néha hátrálva jönnek visszafelé az öregek és háttal dobják magukat a levegőbe. Egészen kiváló repülők, szemmel látható, hogy szinte örömüket is lelik a repülésben, a repülő nagyobb testű rovarok villámgyors vadászatában. Nem egyszer alacsony-repülésben, közvetlenül a lóhere-, lucernatáblák, a szőlők, a napraforgófejek fölött suhannak. Táplálékukban megfigyelhettem szitakötőket, lepkéket, ritkábban cserebogarat, igen gyakran poszméheket, egyéb fullánkosokat (kecskedarazsat, németdarazsat, a virágzó akácok fölött olykor könnyen zsákmányolt méheket). Esős időben, amikor nem sok rovar repül, előfordul, hogy méhkaptárak környékén is vadászgatnak. Sajnos, csak ezt veszik észre a méhészek, és riasztás helyett sokszor indokolatlanul és barbár módszerekkel — pl. égetéssel-füstöléssel — látnak a madarak pusztításához. A méhek aránya a táplálékban — egyszer egy július-augusztusi 30 napos megfigyelési periódust kiválasztva egy párnál — 5% alatt maradt. Még alig dereng a hajnal, amikor az öregek kirepülnek. Igen sűrűn etetnek 7—8 óra tájban, majd 11—12 óra körül. Délután is van egy intenzívebb „etetési csúcs", 15—17 óra tájban. Napsütéses időben szinte szakadatlanul táplálék után járnak, de közben gyakran meg is pihennek, hacsak rövid időre is. Levél nélküli ágakra, száraz gallyakra szeretnek ülni. Különösen kedvelik a távbeszélő- és a villany-vezetékeket. Néhányszor megfigyelhettem, hogy záporok utáni kisebb víztócsákban néhány pillanatra szinte fecskeszerűen „fürdenek", de csak akkor, ha ezek a tócsák tiszta homokon, sár nélküli, hamar száradó talajon keletkeznek. A már kirepült fiókákat az öregek még néhány napig — egyre csökkenő intezitással — tovább táplálják. Az időjárástól, a költések szabályos lefolyásától függ a kirepülések frekvenciája. Bakonyi tájainkon július végén-augusztus elején, első felében következik ez be rendszeresen, a pótköltések miatt azonban még az egész augusztus szóbajöhet. Nagyobb csapatokba verődve, a fiatalokkal együtt, augusztus végén—szeptember elején kezdenek kóborolni, később pedig már határozott tendenciával dél felé húzódnak gyurgyalagjaink. Közben elsősorban a szőlők fölött, napraforgótáblák mentén vadászgatnak, ami érthető a későnyári idényben a repülő rovartáplálékot erősebben vonzó környezetben. A fiatalok szeme tiszta bogárfekete, szemben az öregek széles, élénk piros szemgyűrűjével. Ez azonban csak a mozdulatlanul ülő madárnál, jó távcsővel és viszonylag közelről figyelhető meg. A hím és a tojó csak nagy gyakorlattal, ugyancsak közelről különböztethető meg egymástól. Igen sok örömet talál a gyurgyalagok megfigyeléseiben az, aki nem sajnálja az időt és megfelelő rejtekhelyről vizsgálja madarunk életét. Táplálékuk összetétete könnyen megállapítható, ha a nyár végére szinte kilónyi kitinpáncél-maradványt a költőüregek belsejéből kiemeljük és részletesen átvizsgáljuk. Bizonyos fokig a repülő rovarvilág változásaihoz igazodóan általában más és más rovarfajok vannak túlsúlyban a zsákmányban. A halastavak körzetében, Iszkaszentgyörgynél például július hónapban igen sok szitakötőt is zsákmányolnak. Augusztusban a poszméhek emelkednek meg egyes pároknál feltűnően. Egy-egy napot rászánva, ha pl. lombsátor-rejtekhelyet készítünk valamelyik száraz gallyas „bemielőtt bebújnának földalatti üregeikbe, „beszálló-fájukon" pár pillanat megfigyelési, körülné„beszálló-fájukon" pár pillanat megfigyelési, körülnézési szünetet tartanak. Ez alatt a csőrükben felismerhetjük, hogy szitakötőt, lepkét, poszméhet, egyéb fullánkost, vagy cserebogarat fogtak-e. Durva tájékozódásra egy-egy nap ilyen jellegű vizsgálódás is megfelelő. VONULÁS A nyár végi időjárástól, a hőmérséklet alakulásától függően olykor szeptember közepéig is együtt maradt a Csór—Iszkaszentgyörgy környéki, táplálékot még 79