A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Schmidt Egon: Adatok a Szigligeti Arborétum és környékének kisemlős faunájához erdei fülesbaboly (Asio otus) köpetvizsgálatok alapján

tették. A hat hazai faj közül négy szerepelt a köpetekben, a Neomys genusz nem volt képviselve (1. táblázat). Az 1969 áprilisában gyűjtött anyagban két fiatal nyúl csontmaradványait találtam. A csontdarabokból nem volt megállapítható, hogy mezei nyúltól (Lepus europaeus) vagy üregi nyúltól (Oryctolagus cuniculus) származtak-e. A nyúl mint zsákmányállat a gyöngybagolynál és az erdei fülesbagolynál kifejezetten ritka és csak egészen alkalmilag fordul elő. Az eló'került csontok csaknem mindig juvenilis példányoktól származnak. A rágcsálók alkották a köpetekből előkerült emlős zsákmányállatok 99%-át. Dominancia tekintetében kimagaslóan első helyen áll a mezei pocok (Microtus arvalis), melyet a baglyok az arborétumot körülvevő szántóföldeken és réteken zsákmányoltak. Ez az Európa legnagyobb részén honos és rendkívül gyakori kis rágcsáló elterjedési területén az erdei fülesbagolynak mindenütt legfontosabb táplálékát képezi (TINBERGEN 1933, CZARNECKI 1956, és mások). Az ország különböző részein egyenként analizált köpetek alapján megállapítható volt, hogy az erdei fülesbagoly esetében egy köpetre 2,5 zsákmányállat esik, ami, tekintve, hogy napi két köpettel kell számolnunk, baglyonkét átlagosan 5 zsákmányállatot jelent (SCHMIDT 1965). A szigligeti anyagban a Microtus arvalis mennyisége az együttes zsákmányállatszám 72,3%-át alkotta, tehát az összmennyiség csaknem háromnegyed részét. Baglyonként napi 5 zsákmányállattal számolva ez azt jelenti, hogy minden bagoly 3-4, az öt hónapos telelési időszak alatt több mint 500 mezei pockot fogyaszt el. Egy-egy ilyen telelő csoport tehát komoly hasznot jelent a környező területek mezőgazdaságának (lásd: még SCHMIDT 1968 a). Bár nem nagy számban, de kivétel nélkül minden gyűjtésből előkerült a földi pocok (Pitymys subterraneus) és így feltétlenül a terület jellemző fajai közé tartozik. Magyarországon elsősorban erdős területeken él, de kisebb számban megtaláljuk nyílt kultúrterületeken is. A szigligeti példányokat a baglyok valószínűleg részben az arborétum nagyobb tisztásain, részben a környéken zsákmányolták. A vizsgált anyag faunisztikai érdekessége a patkányfejű pocok (Microtus oeconomus) és a csalitjáró pocok (Microtus agrestis) előkerülése volt. A patkányfejű pocok Európában északi el terjedésű faj. A Kárpát-medencéből, elsősorban Magyarországról, reliktum fajként mindössze néhány helyről ismeretes (SZUNYOGHY 1954, TOPÁL 1963). A szigligeti arborétumhoz legközelebbi ismert lelőhelye a KisBalaton. A csalitjáró pocok Észak- és Nyugat-Európában honos. Elterjedési területének széle délkeleten a Dunántúlt is érinti. Mint az azonban az ún. perempopulációk esetében lenni szokott, csak kis számban, foltszerűen fordul elő. A köpetvízsgálatok a Dunántúlon több új lelőhelyét tárták fel (SCHMIDT, 1969). Él a Kis-Balaton és annak tágabb környékén is (Nagyka124 1968 1969 Faj I. II. III. IV. V. VI. VII. XI. XII. I. II. III. IV V. VI. VII-VIII.IX. XI-XII. Ossz. % Sorex araneus -- -1- 12111- 1 8 0,3 Sorex minutus - 1- -111-1- - - 5 0,2 Crocidura suaveolens - 2 - 3 - 1 - 1 0>3 Crocidura leucodon ____ i _ _ _ _ - 1 2 0,1 Lepus - Oryctolagus indet. _ — — ____ _ -2--- - - 2 0,1 Clethrionomys glareolus - -211-1- 2 7 0,3 Arvicola terrestris 1-- 112- - - 5 0,2 Pitymys subterraneus 77821231 6 10 9116752 15 93 3,6 Microtus oeconomus 5 5 23 9 10 7 10 - 3 11 8 10 3 6 3 3 2 2 120 4,6 Microtus arvalis 130 95 94 76 69 37 50 28 107 292 130 176 164 147 145 41 60 79 1920 74,2 Microtus agrestis 4569432- 2211- 2- 1 42 1,6 Micromys minutus 11-11- 1- 189 95 3,7 Apodemus (Sylvaemus) sp. 18 9 5 2 3 1 - 2 15 17 48 43 21 13 18 5 7 52 279 10,8 Mus musculus ___ _ _é- -11 0,0 Összesen: 2586 100,0 /. táblázat. A Szigligeti Arborétumban gyűjtött erdei fülesbagoly köpetekből származó kisemló's anyag gyűjtésenkénti megoszlásban.