A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)
Schmidt Egon: Adatok a Szigligeti Arborétum és környékének kisemlős faunájához erdei fülesbaboly (Asio otus) köpetvizsgálatok alapján
pornak, Pacsa). A Szigligeten gyűjtött köpetekből mindkét faj rendszeresen előkerült, a patkányfejű pocok az emlősanyag 4,6%-ával a pocokfélék között a második helyet foglalta el. Mindössze egyetlen, a legkisebb egyedszámú, gyűjtésből irányzott. A csalitjáró pocok mennyisége a köpetekben lényegesen alacsony volt, öt gyűjtésből teljesen hiányzott. Gyűjtésenkénti átlagszáma 2,3, Ugyanez az érték a Microtus oeconomus-néX 6,7 volt. Érdekes összevetni a két faj mennyiségi viszonyait a Kis-Balatonból származó adatokkal. Az ott gyöngybagoly-köpetekből gyűjtött 1245 emlős zsákmányállat között a patkányfejű pocok 75 példánnyal (6,0%), a csalitjáró pocok mindössze 8 példánnyal (0,6%) szerepelt. A szigligeti anyagban ugyanez az arány 2586 apróemlős viszonylatában 4,6% illetve 1,6% volt (1. tábl.). A Kis-Balatonban, részben a terület jellegénél fogva, részben miután a köpetek gyöngybagolytól származtak, a zsákmányállatok domináns eleme a Sor ex araneus volt (az emlősanyag 58,2%-a). A szigligeti anyagban az emlőszsákmány súlypontját a Microtus arvalis jelentette (74,2%). A patkányfejü és a csalitjáró pocok esetében kapott mennyiségi értékek a két terület viszonylatában reálisaknak tekinthetők. Eszerint a Microtus oeconomus a szigligeti arborétum környékén ritkább, a Microtus agrestis viszont gyakoribb, mint a Kis-Balatonban. Itt mutatkozik meg egyébként a két gyűjtési módszer, a köpetanalízis és a csapdázás, szoros egymásrautaltsága. Ugyanis az előbbi révén nyert adatokból a pontos lelőhelyek, a szűkebb értelemben vett élőhelyek nem állapíthatók meg. Magyar vonatkozásban SZUNYOGHY (1954) ismertette a Microtus oeconomus biotopigényét. E szerint főleg a sasos, nádas, zsombékos területeket kedveli. SZUNYOGHY ezzel magyarázza hazai, szigetszerűen szétszórt előfordulását is. Ezek után nagyon valószínű, hogy a szigligeti populáció az arborétum környékén még meglévő nedves, zsombékos részeken él. A hazai ökológiai adatok szerint előfordulása magában az arborétumban nem látszik valószínűnek. E kérdés pontos tisztázása a csapdázógyűjtések feladata. A Microtus agrestis ökológiai igényei az előbbi fajjal nagyjából megegyezőek. A Kis-Balatonban a Microtus oeconomus-szdl együtt fordul elő. A két faj feltehetőleg Szigligeten is azonos biotopban él, csupán egymáshoz viszonyított mennyiségi értékeik mutatnak eltérést a kis-balatonival szemben. Az erdei pocok (Clethrionomus glareolus) és a vizi pocok (Arvicola terrestris) kis számban, elsősorban az 1969. évi gyűjtésekben került elő a köpetekből. Előbbit a baglyok valószínűleg magában az arborétumban (tisztások), utóbbit a környező nedves réteken, vízlevezető árkok mentén stb. zsákmányolhatták. Az egérfélék (Murimé) között az Apodemus (Sylvaemusj csoport rendszeresen képviselve volt a köpetekben és az emlősanyag 10,8%-át alkotta (1. tábl.). A pirók egér (Apodemus agrárius), noha a Kis-Balatonban nem ritka, Szigligeten a meglehetősen nagy anyag 1968 1969 Faj I. II. III. IV. V. VI. VII. XI. XII. I. II. III. IV. V. VI. VH-VIII. IX. XI-XII. ossz. % Parus major __________i____ — -_ 1 1,5 Turdus indet. ______-_-_--__-- 1_ 1 1 9 5 Sturnus vulgaris ________---_j___- __ 1 1,5 Passer domesticus 1 1 - 2 - - -223 11-- 11 15 21,7 Passer montanus 13--1----1-2--1- -2 11 15,9 Chloris chloris 1 — _________i _i __ __ 3 4,3 Carduelis carduelis ________-_21---- -- 3 4,3 Carduelis cannabina __i____ _j-_2- — 1 — - — 4 9 13,0 Fringilla indet. -1 ______1 i i_i__ -4 9 13,0 Emberiza calandra ______~_-i _--__- __ 1 l s 5 Emberiza schoeniclus — — — — — — — — 1 — 23 ____ 2 - 8 11,6 Fringillidae indet. ______-___3_____ _4 7 10,2 Összesen: 69 100,0 II. táblázat. A Szigligeti Arborétumban gyűjtött erdei fülesbagoly köpetekből származó madáranyag gyűjtésenkénti megoszlásban. 125
