A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 13. – Természettudomány (Veszprém, 1978)

Schmidt Egon: Adatok a Szigligeti Arborétum és környékének kisemlős faunájához erdei fülesbaboly (Asio otus) köpetvizsgálatok alapján

Adatok a Szigligeti Arborétum és környékének kisemlősfaunájához erdei fülesbagoly (Asio otus) köpetvizsgálatok alapján SCHMIDT EGON A köpetanalízis, mint vizsgálati módszer ma már egész Európában elterjedt. Eredménnyel alkalmazzák elsősorban az apróemlős-faunakutatásban és populáció dinamikai vizsgálatoknál, más földrészeken is (HANNEY, 1962, HEIM de BALSAC, 1965, NIETHAMMER, 1968). A periodikusan gyűjtött bagolyköpetek felhasználásával a különböző kisemlősfajok mennyiségi változásai is jól követhetők (SAINT GIRONS, 1965, 1968). Előnye a csapdázással végzett munkával szemben, hogy segítségével gyakorlatilag a gyűjtőhely teljes környékéről nyerhetünk adatokat, melyek többnyire mennyiségileg is messze a csapdázás adta eredmények felett állnak. Ettől függetlenül a két vizsgálati módszer legeredményesebben egymással párhuzamosan hasznosítható. Felhasználhatóság szempontjából európai és így hazai viszonylatban is a gyöngybagoly {Ту

to alba) köpetei állnak az első helyen. A gyöngybagoly vadászterülete a kultúrsztyep és az emberi települések környéke, a kisemlősökre vonatkozó faunisztikai és mennyiségi eredmények tehát erről a gazdaságilag rendkívül jelentős területtípusról várhatók. Az erdei faunát illetően a macskabagoly (Strix aluco) köpetei nyújtják a legmegbízhatóbb képet, míg az erdei fülesbagoly, mely nevével ellentétben csak nyílt területen zsákmányol, elsősorban az ősztől tavaszig tartó telelési időszakban szolgáltathat értékes adatokat. Ilyenkor ugyanis az északabbról hozzánk érkezett példányokkal számbelileg felerősödve, valami kis erdőben, ligetben, parkban, néha csak egy-egy magányos fenyőfán csoportosan nappaloznak. Ezek a csoportok, ha nincsenek kitéve gyakori zaklatásnak, megszokott alvófáikra naponta visszatérnek és a telelési időszakban, tehát kb. október—novembertől márciusig, rendszeresen a környéken vadásznak. A gyöngybagoly zsákmány listája rendkívül változatos. Az egyetlen hazai bagolyfaj, melynek köpeteiben a mezőgazdasági területeken élő cickányok (Soricidae) és rágcsálók (Rodentia) viszonylag kis anyag esetén is a valóságnak megfelelő arányban találhatók. A telelő erdei fülesbaglyok jelentősége viszont elsősorban mennyiségükben van. Egy-egy nappalozóhelyen, annak jellegétől függően, 20-30, de akár 50-100 vagy még több példány is tömörülhet. így ha a naponta produkált két köpet közül csak az egyiket számítjuk is a nappalozóhelyre (az esti első vadászat zsákmányaiból képzett köpetet a bagoly máshol is elhullathatja és csak az éj második felében fogott állatok kerülnek teljes bizonyossággal az alvófa alá), darabonkint 2—3 zsákmányállatot alapul véve a baglyok számától függően napi 50—60, de nagyobb csoport esetén akár 200—250 példányt is kaphatunk. Az erdei fülesbagoly zsákmánylistáin elsősorban a rágcsálók, különösen a pocokfélék (Microtinaej szerepelnek. Fenti számokat alapul véve köpetei a mezőgazdasági kultúrterületek különböző rágcsálófajainak mennyiségi összetételére és populáció dinamikájára nézve elsőrendűen alkalv masak. Utóbbihoz természetesen hosszabb gyűjtési időszak szükséges. A gyűjtött anyag megoszlása A Szigligeti Arborétum területéről származó köpeteket, melyeket PAPP JÓZSEF tanár, az arborétum akkori vezetője, volt szíves részemre összegyűjteni, kisemlősfaunisztikai és részben mennyiségi vizsgálatokra használtuk fel. Két éven át, 1968—1969-ben kaptam rendszeresen az anyagmintákat. Miután abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az arborétum az erdei fülesbaglyok részére nemcsak rendszeres telelőterületet jelentett, hanem néhány pár évente viszszamaradt fészkelésre is, a gyűjtést a költési időszakban is lehetett folytatni. Sajnos a baglyok a nyárvégi és a telelést megelőző periódusban nem mindig tartózkodtak az arborétumban, így 1968-ban a gyűjtés augusztustól októberig szünetelt. 1969-ben július—augusztusból egy összevont, de még így is nagyon kis anyagot sikerült ugyan gyűjteni, de az októberi köpetek ismét hiányoztak és a november—decemberi gyűjtés összevonva történt meg. A 18 gyűjtés átlagos zsákmányállatszáma 148 (min: 34, max: 343) volt, összesen 2656 gerincest határoztam meg. Ez emlősök és madarak viszonylatában 2586 :70 arányban oszlott meg. Eredmények Az erdei fülesbagoly zsákmánylistáján a cickányok mindig csak elvétve, néhány példányban szerepelnek. Jelen esetben a gyűjtött anyagnak csak 0,9%-át jelen123