A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Sey Ottó: Adatok a Bakony gerinces állatainak parazita féregfaunájához, II.

7. Cathaemasia hiaiis Уз-nyi területén húzódnak. A szikmirigyek follikuluszai kicsik. OPISTHORCHIDAE BRAUN, 1901 Metorchis xanthosomus (CREPLIN, 1846) Különböző vízimadarak (Anatidae, Rallidae, Laridae) epehólyagjában, epevezetékeiben élősködik. Európában és a Szovjetunióban él. Hazánkban Dömsödről (EDELÉNYI, 1964 b) és a Kisalföldről (SEY, 1966 b, 1967) került elő. A Bakonyban Uzsa (1965) és Iszkaszentgyörgy (1967) határában gyűjtött szárcsa epehólyagjában találtunk összesen 12 példányt. CATHAEMASIIDAE FUHRMANN. 1928 Cathaemasia hians (RUD.. 1809) A Ciconiformes rendbe tartozó madarak, de leginkább az egyes gólyafajok nyelőcsövének élősködője. Európából és Afrikából ismert. Hazánkban az Alföldről (EDELÉNYI. 1962) és a Kisalföldről (SEY. 1965) származó fekete, illetve fehér gólyából került elő. A bakonyi gyűjtés során Iszkaszentgyörgyről származó gólya (Ciconia ciconia) vékonybelében ta7 8. Leucochloridium actitis láltunk két példányt. MACKÓ (1960) a Szlovákia Ciconia ciconia-hól gyűjtött férgek vizsgálata során azt tapasztalta, hogy a példányok nagy százalékánál a szikmirigyek egészen az oesophagus, illetve a cirruszzsakig terjednek, ezért ezeket a példányokat az általa felállított új alfajhoz, Cathaemasia hians longivitellata, sorolta. Az általam talált példányok a típusfajhoz tartoznak. BRACHYLAEMIDAE STILES et HASSAL, 1898 Leucochloridium actitis MC INTOSH, 1932 A Charadriif

ormes renden belül főképpen a cankókban él, de előfordul más vízimadarak vastagbelében is. Európából, Japánból és Észak-Amerikából ismeretes az előfordulása. Hazánkban a Kisalföldön (SEY, 1965) és a Tisza vidékéről (SEY, 1968b) került elő. A Bakonyban Iszkaszentgyörgyön (1967) gyűjtött Tringa nebularia vastagbelében találtunk 2 példányt. Leucochloridium holostomum (RUD., 1819) Az előző métellyel szemben inkább a guvatfélék (Rallidae) jellegzetes élősködője és csak ritkábban fordul elő a cankókban vagy egyéb madarakban. Elterjedése Európára, Észak-Amerikára, Mexikóra és Brazíliára terjed ki. Hazánkban a Kisalföldön (SEY, 1965) és a Tisza mentén (SEY, 1968 b) ismeretes az előfordulása. A Bakonyban Iszkaszentgyörgyön gyűjtött (1967) Porzana porzana vastagbeléből került elő 2 példány. PLAGIORCHIDAE LÜHE. 1901 Plagiorchis elegáns (RUD., 1802) Különböző madár családokba (Accipitridae, Strigidae, Scolopacidae, Paridae) tartozó fajok európai elterjedésű élősködője. A Bakonyból Iszkaszentgyörgy (1967) és Uzsa (1965) környékéről származó Acrocephalus arundinaceus vékonybelében találtunk összesen 3 példányt. A hazai faunára nézve új adat az előfordulása. Kicsi, ovális formájú féreg. Hossza 1,3—1,8, szélessége 0,4—0,58 mm. A hasi szívó elülső részéig a testét apró tüskék borítják. A ventrálisan elhelyezkedő szájszívó kerek, 0,18—0,21 mm átmérőjű. A pharynx kerek 0,11—0,125 mm, amelyből nyelőcső 235