A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Badinszky Péter: A Veszprém környéki felsőkarni fődolomit üledékföldtani vizsgálata

b) A rétegcsoporton belüli szakaszos üledékképződési jelleget — az alsó rétegcsoportban a csekély márgatartalmú és márgamentes rétegek váltakozása, — a középső rétegcsoportban a sávmentes és a biogén jellegű sávozott rétegek váltakozása, — a felső rétegcsoportban a minimálisan meszes és a típusos dolomitrétegek váltakozása eredményezi. c) A rétegen belüli szakaszos üledékképződési jellegeket az I. számú fejezetben tárgyaltuk. A veszprémi felsőkarni dolomitsorozat képződésének sajátságai a fiatalabb rétegek felé haladva a hőmérséklet bizonyos fokú emelkedésére utalnak. Itt említjük meg, hogy a dolomitképződéssel kapcsolatos újabb kutatások alapján adódó lehetőség (32) a dolomitképződést hidegebb éghajlaton, hidegebb vízben valószínűsíti. Természetesen ez a lehetőség nem zárja ki az egy bizonyos intervallumon belüli hőmérséklet-emelkedést, ami a veszprémi felsőkarni dolomitsorozatban biztosan kimutatható. Az ősmaradvány-együttes megtartási állapota (Ostracoda teknők együtt maradása, teljesen sértetlen apró ősmaradvány vázak jelenléte), vala1. ARTHABER, G. (1906): Die alpine Trias des Mediterran-Gebietes. — Lethaea Geogn. II., Mezozoicum. Bd. 1. 2. BADINSZKY, P. (1967): A veszprémi Aranyosvölgy és Sédvölgy triász képződményei. — ELTE, szakdolgozat. 3. BADINSZKY, P. (1968): Ujabb őslénytani és földtani megfigyelések a veszprémi karni képződmények rétegsorában. — Kézirat. 4. BALLÁ, Z. (1967) : A Magyar középhegység szerkezeti fő irányairól. — Földt. Közlöny, 91. 5. Bauxitkutató Váll. (1966) : A veszprémi Aranyoskút-völgyi dolomit kőfejtő kutatási adatai. — Balatonalmádi, kézirat. 6. BÁRDOSSY, GY. (1961): Üledékes kőzeteink nevezéktanának kérdései. — Földt. Közlöny, 91. 7. BITTNER, S. (1912): Bakonyi triász lamellibranchiáták. — A Bal. Tud. Tan. Eredm., I. köt. 1. 8. BÖCKH, J. (1875) : A Bakony déli részének földtani viszonyai. — Földt. Int. Évkönyve, III. 9. BRUGGER, F. (1942) : Budakörnyéki dolomitok kőzetkémiai vizsgálata. — Mat. és Term. Tud. Ért. 59. K). DANK, V. (1953): Üj Megalodus lelőhely a Vértes hegységben. — Földt. Közi. 83. 11. E. FAZEKAS, J. (1943): A Balaton-felvidék geológiai és hegyszerkezeti viszonyai a veszprémi fennsíkon és Vilonya környékén. — Földt. Int. Évkönyve, XXXVIII. 12. FRECH, F. (1904) : Űj kagylók és brachiopodák a bakonyi triászból. — A Bal. Tud. Tan. Eredm., Paleont. Függ. I. mint a Megalodontida vázakra a vízmozgás által gyakorolt szelektáló hatás negatív volta alapján a dolomitképződést a hullámveréses öv alsó határánál (10—20 méter) mélyebbnek kell feltételeznünk. Figyelembe véve az algák életlehetőségeit biztosító legalsó mélységhatárt (kb. 90 méter), valamint az algáknak jelen rétegsorban való szegényes jelenlétét, helyi viszonylatban megkapjuk a dolomitképződés intervallumát. Ennek a mélységköznek némileg ellentmond a helyenkénti oolitképződés és a Megalodontidák tömeges előfordulása, mely tények alapján valamivel sekélyebb képződési viszonyok adódnak. Az ooid szemcsék ép volta is az intenzív hullámveréses öv alatti képződési viszonyokat bizonyít. A nyílttengeri környezetet, tehát a parttól való távolságot a minimális terrigénanyag-tartalom igazolhatja. A veszprémi felsőkarni üledékképződés térbeli sajátságait elemezve megállapíthatjuk, hogy a terület a középhegységi triász üledékgyűjtő terület szerves része, mely rendszer fokozatos fácies átmenettel a még nagyobb keretekhez, az alpi-triász üledékképződéshez is természetes módon simul hozzá. Badinszky Péter 13. GUEMBEL, С (1862) : Die Dachsteinbivalve (Megalodon triqueter) und ihre alpinen Verwandten. — Sitzungsber. d. Akad. d. Wiss. Wien, bd. 45. 14. HALLAM, A. (1965) : Enviromentalccouses of stunting in living and fossil marine benthonic invertebrates. — Paleontology, Bd. 8. 15. HOERNES, R. (1876): Ein Beitrag zur Kenntnis der Megalodonten. — Verh. d. k. k. Geol. R. Anst. 16. HOERNES, R. (1880): Matériáién zu einer Monographie der Gattung Megalodus. — Denkschr. d. k. Akad. Wien, Bd. 42. 17. HOERNES, R. (1898): Adalékok a Bakony felsőtriász Megalodontjainak ismeretéhez. — Földt. Közi. 1. 18. JUGOVICS, L. (1964): A veszprémi „Aranyosvölgyi dolomitbánya" kőzetanyagának minősítő vizsgálata és kőtartaléka. — MÄFI, Adattár, Kézirat. 19. KUTASSY, E. (1928): A borsod megyei Királd barnakőszén medencéje. — Földt. Szemle, 1. köt. 20. KUTASSY, A. (1930): Lamellibranchiata triadica. — Fossilium Catalogus, pars 51. 21. KUTASSY, E. (1933): Adatok a Vértes és a Bakony hegységbeli fődolomit faunájának ismeretéhez. — Földt. Közlöny, 63. 22. KUTASSY, A. (1934): Fossilium Catalogus: Pachyodonta mesozoica, pars 66. 23. KUTASSY, E. (1940) : Adatok a déli és északi Bakony triász és krétakori lerakódásainak ismeretéhez. — Földt. Int. Évi Jelentése az 1933—35. évről. 24. LACZKÖ, D. (1911): Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása. — A Bal. Tud. Tan. Eredm., I. kötet, I. rész. IRODALOM — LITERATUR 71