A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Tapfer Dezső: Vörös kánya és barna kánya a Keleti-Bakonyban

fiokákat is. Eddigi megfigyeléseim szerint a vörös kánya dögöt nem szed fel. Az egyik fészkelőhelyük közelében kerecsen, egerészölyv, héja. karvaly, da­rázsölyv is fészkelt. Megfigyeléseim szerint elég gyakran kóvályogtak a kányák a kerecsenek sziklái körül, zaklatták is egymást a levegőben, de nem láttam, hogy zsákmányt szedtek volna fel a kere­csenszikláról (az irodalom zsákmányt kolduló ma­magatartásukat leírja). Barna kánya: táplálkozásában inkább a vi­zek élővilágához van kötve, mint a vörös kánya. Gyakran fogyaszt halat, a döghalra rendszeresen rájár. Kelet-bakonyi fészkelőhelyei (egy kivételével) — lásd a térképet — mind a halastavak körzetében voltak, nem messzebb azoktól, mint 1—2 kilomé­ter. Ezt a távolságot viszont rendszeresen tartották. A Barok-völgy barna kányái csak mintegy két-há­rom éven át fészkeltek itt, a nagyobb nyílt vizektől viszonylag messze. Fészkük hasonló a vörös kányáé­hoz. Sokszor hordanak mindketten a vizek széléről kiszedett uszadékgallyat is, a tavakról. A fészek bel­sejében náluk is úgyszólván elmaradhatatlan a né­hány rongydarab, olykor papírcafatok. Földes gyep­darabokat viszont náluk nem találtam. A tavaknál járva 1958-ban, valószínűleg vegy­szer okozta pontypusztulás után, feltűnő volt, ahogy a barna kányák rendszeresen visszatértek az elhul­lott, a víz felszínére dobódott halakra. Megfigyel­tem azonban többször is, ahogy karmaikkal sike­rült elkapniuk néhányat a felszínen úszkáló kisebb példányokból. Nem csoda valóban, ha ezt látva, irt­ják őket. Ha véletlenül még repülni nem tudó ma­dárfiókára akadnak, azt is elfogják, ugyanúgy a legelőn az apróbaromfit. Gyíkot, békát, lótetűt, va­kondot, nagy termetű sáskát, szöcskét is megfog­4. 6—7 hetes vöröskánya-fiatalok 4. 6—7. Wochen alte Rote Milan-Jungen 4. Six-seven weeks old red kites nestlings 592 3. Vöröskánya-fiatalok a keményre döngölt belső csészéju fészkükben 3. Junge Koten Milane im Nest, dessen innerer Teil hart ab­gestampft ist 3. Red kite nestlings in their hard tamped nest nak. A halastavak környékén „tavi sas"-nak hívja a nép ezen a vidéken a barna kányát, bár nem tud­ják jól megkülönböztetni a barna rétihéjától. Azt vi­szont látják, hogy ez a fajta „tavi sas" mindig a tá­volabbi erdőkből jön a tavakra és zsákmányát is — ha már fiókái vannak — oda viszi. így hamar megtalálják őket. Hajmáspuszta közelében előfordult az is, hogy a barna kánya és a vörös kánya egyszerre, egyidőben vadászgatott a tavak mentén és a rétek fölött. Jú­nius végi, július eleji kirepülésük után a fiatalok napközben szinte csaknem kizárólag a tavak körül tartózkodnak. Nyár derekán gyakran kihúzódnak a Nádor-csatorna menti, nagy kiterjedésű füves pusz­tára. Ez már messzebbre a Bakony szélső nyúlvá­nyaitól, szinte alföldies jellegű táj. Vonulási adatok Vörös kánya: az öregek még szeptember­ben, kevés esőt és még némi napfényt hozó októ­berben is megfigyelhetők. Sokat köröznek ilyenkor már a fészkelőhely fölött, magasabban is, éppúgy, mint tavaszi érkezésük után. Szélcsendes időben szabad rárepülést biztosító, kiemelkedő sziklákon is szívesen üldögélnek (érdekes módon ezt a „szokást" itt még az egerészölyvnél is megfigyeltem). A bakonyi tájakon rendszerint hideg és viszony­lag hosszú a tél. A vörös kánya sem marad vissza itt novembernél tovább. A barna kánya meg még jóval korábban elvonul. A fiatalok rendszerint jó pár héttel megelőzik az öregeket, az erdők, a tavak elhagyásában, mindkét kányafajnál. Később, a vo­nulás során, amikor az irodalom szerint a pusztá­kon akár százas kányacsapatok is összeverődnek, lehet, hogy ismét találkoznak. A vörös kánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom