A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szolnoky Kálmán: Adatok az Északi-Bakony és a Baonyalja madárvilágának ismeretéhez

ADATOK AZ ÉSZAKI-BAKONYÉS A BAKONYALJA MADÁRVILÁGÁNAK ISMERTETÉSÉHEZ Bevezetés A Bakony hegység madárvilágának kutatói a te­rület egy-egy állatföldrajzi egységét „A Bakony természeti képe" kutatóprogram keretében vizs­gálva végzik munkájukat. Az eddigiek során a Ba­kony madárvilágáról TAPFER DEZSŐ a Keleti-Ba­kony orniszát írta le monográfiájában, Kéve And­rás, a Kis-Bakony és a Keszthelyi-hegység madár­világáról írt tanulmányt. Magam az Északi-Bakony és a Bakonyalja madárvilágát kutattam 1961-től kezdve folyamatosan.* Az Öreg-Bakon y, he­lyesebben az Északi-Bakony nyuga­ti oldala volt a kutatás színhelye. Nyugati határként a Pápa—Noszlop—Devecser vo­nal, déli oldalról a Devecser—Herend—Gyulafira­tot, keleten a gyulafirátóti halastó—Zirc—Cuha­völgy, északról a Csesznek—Réde—Bakonyszent­lászló—Ugod—Tapolcafő vonal által körülhatárolt terület képezte a tervszerű évenkénti munka alap­ját. Néhány évig itt éltem a Bakony­ban, és azután pedig állandó terepjá­rással vonat, személygépkocsi igény­bevételével kerestem fel a terüle­tet. Az ott töltött időszak alatt a napi kutató­munka átlagosan 6—8 órára tehető. 1967-ben a te­repen eltöltött napok száma meghaladja a 185-öt, 1969-ben 62, 1970-ben 100 munkanapot töltöttem a Bakony hegységben. 1961-ben Rédén vadásztársa­sági munkával kezdődött a tevékenységem és 1987­től a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatósága számára dolgozom „A Bakony természeti képe" ku­tatóprogram keretében. Az 1961 és 1971 között eltelt 10 év elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy hazánk madártani lag egyik legértékesebb területéről, természetföldrajzi egysé­géről, annak orniszáról megközelítő képet rajzoljak, 1. Billegető cankó (Fotó: Radctzky) 1. Flussuferläufer (Photo: Radetzky) 1. Common sandpiper (photograph by Radetzky) * Az utóbbi években jelentős mértékben fellendült a tágabb értelemben vett Bakony hegység ornitológiai kutatása. A szerző által említetteken kívül részt vett a munkában HORVÁTH LAJOS (Tapolcai-medence) és MARIÁN MIKLÓS (Északi-Bakony, Bakonyalja) is. AZ évi tervek megállapításakor, ügyeltem ar­ra, hogy az általam kutatott terület ín inden egyes körzetébe időnként és rendszeresen eljussak. Figyelemmel kísérhettem a madárvilág mennyi­ségi és minőségi változásait. A felhasz­nált idő megoszlik, és nincs jobban és kevésbé ku­tatott terület. A fentiek alapján arra törekedtem, hogy ennek a tájnak a madárvilágáról hiteles képet nyújtsak, beleértve minden változást ami az utóbbi 10 évben történt. Köszönetet mondok munkám támogatásáért a Magasbakonyi Állami Erdőgazdaság Vinye, erdé­szeti kirendeltségének, SOMOGYI JÁNOS, BÜKI ISTVÁN, PERLAKI ERNŐ, SZABÓ IMRE, KUNSZT ELEMÉR segítségéért. Külön megköszö­nöm TAPFER DEZSŐ, RADETZKY JENŐ fárado­zását. Mindketten a fényképanyag kiválasztásában segítettek, és néhány felvételt rendelkezésemre bo­csátottak. A Bakony madárvilágának feltárása során a jö­vőben feltétlenül ki kell terjednie a vizsgálatoknak az alábbi kutatási területekre. Hiszen nem elég a KÉVE ANDRÁS TAPFER DEZSÖvel közösen végzi a Balaton-felvidék orniszának feltárását. 1971-ben kap­csolódott be a kutatásba BANKOVICS ATTILA. (A szerkesztő megjegyzése.) 579

Next

/
Oldalképek
Tartalom