A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

15. térkép. A Hygroplitis abdominalis (Nées) : A (1 = Káptalanfüred, 2 = Herend, Somod) — Hypomicrogaster suffolciensis (Morley) В (3 = Bakonybél, Vörs János-séd, 4 = Bakonybél, Szömörkés, 5 = Porva, Pálihálás) — H. tiro (Reinh.) : С (6 = Németbánya, vadászház környéke) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 15 Die Fundorte von Hygroplitis abdominanli (Nees), Hypomicrogaster suffolciensis (Morley) und H. tiro (Reinh.) im Bakony-Gebirge Map 15. The collecting sites of Hygroplitis abdominalis (Nees), Hypomicrogaster suffolciensis (Morley) and H. tiro (Reinh.) in the Bakony Mts. colt, oldala majdnem sima, fényes. Az 1. hátlemez oldala egyenes, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, hoszszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 12:6—7:5,2 (WILKINSON 1945: 99. ábra). A tojócső hüvelyének a vége viszonylag széles, ez a szakasz olyan hosszú, mint a 3. lábfej 2. íze, a széles hüvelyvég nyélszerűen folytatódik a farsajkában. Hossza 1,9—2 mm. Elterjedése: a Palearktikum nyugati felének több országából közölték lelőhelyeit. — Bionómiája: sarlósajkú molyhernyókban (Gelechiidae, Lep, 15 faj) élősködik. Lelőhelyei. (14. térkép). Kh: Uzsa, cseres-kocsányos tölgyesben (Potentillo-Quercetum) fűhálózva, 1963. VI. 4., 1 9. Zalaszántó, Kovácsi-hegy, 1959. V. 2—3.. 1 ó. — ÉB: Bakonybél, Hubertlak környéke, 1964. VI. 8—10., 1 Ç. Iharkút, Laposak, 1966. VI. 27., 1 Ç. - KB: Acsteszér, Homokházi erdő, sásosban fűhálózva, 1961. VII. 28., 1 9. — 5 példány. 71. Apanteles vitripennis (HAL.) — Nagyon jellemzi a fajt, hogy teste csillogóan fényes. Az áltorszelvény csak a holdacska körül ráncolt, különben majdnem sima: pici ráncszerű felületi bemélyedések teszik nem teljesen simává. Az 1. hátlemez 1,8-szer hosszabb, mint tövének szélessége, disztális vége feltűnően keskeny (proximális és disztális végének a szélességi aránya 10 : 4). felülete tükörfényes. A lábak élénk barnás-vöröses sárgák, a 3. csípő fekete, olykor csak felső harmada fekete. Elterjedése: a nyugati Palearktikumban elterjedt faj, számos európai országból ismerjük. Lelőhelyei. ÉB : Németbánya, vadászház környéke, 1963. VIII. 22—25., 1 9 és 1967. V. 29.—

VI. 2., 1 9. — Kh: Várvölgy, Nagyláz-tető, 1969. V. 21., 1 rf. — 3 példány. 72. Apanteles xanthostigma (HAL.) — Az áltorszelvény középterecskéje gödörszerű, élek alig határolják, máskülönben az áltorszelvény bőrszerűen ráncolt. Az 1. hátlemez bőrszerűen ráncolt, nagyon jellemzi, hogy hátsó felén egy hosszanti-középső barázdát visel. A hátpajzs közepe tükörsima és fényes, oldala nagyon finoman bőrszerű és hamvasán fényes. A szárnyjegy áttetszően barnássárga. A sugárér első szakasza és az 1. keresztár (r, -4- cuqU|) viszonylag ,,vékony". Elterjedése: Európában gyakori, az ázsiai Palearktikum számos területéről kimutatták, Uganda (Afrika). Lelőhelye. Kh: Keszthely, Büdöskúti-völgy, 1966. VI. 15., 1 9. 73. Apanteles zygaenarum MARSH. — WILKINSON (1945) részletes leírása szerint a 3. lábszár belső (hoszszabb) sarkantyúja olyan hosszú, mint a 3. lábfejtőíz kétharmada, ezzel szemben a bakonyi nőstény példányok ugyanezen sarkantyúja éppen csak valamivel hosszabb. Különben egyezik a leírással. Elterjedése: A Palearktikum számos részéről kimutatták, mégsem nevezhető gyakori fajnak. — В i о nóm iá ja: Zygaena fajokban (Lep.) élősködik. Lelőhelye (14. térkép). KB: Bodajk, Gaja-szurdok, 1962. VIII. 7., 1 9. 74. Hygroplitis abdominalis (NEES) — A szárny víztiszta, közepén két barna harántfolttal. A szárnyjegy barna, töve sárga. A középhát és a hátpajzs erősen pontozott, az áltorszelvény rücskös, 1—2. hátlemeze erősen ráncolt, a 3. hátlemez ráncolt-pontozott. Az 1—3. hátlemez piros (9). Ш. fekete (rf). Elterjedése: Számos euráziai országból közölték lelőhelyeit. Valószínűleg palearktikus faj. Lelőhelyei (15. térkép). Bf: Káptalanfüred, 1963. VI. 15., 1 9, leg. NERUZSIL. — DB: Herend, Somod, 1968. VI. 20., 1 rf. — 2 példány. 75. Hypomicrogaster suffolciensis (MORLEY) — A középhát fekete, a 3. comb pirosassárga. Az 1. hátlemez hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 24 : 13 : 10, mellső felének két oldala egymással párhuzamos, majd hátrafelé fokozatosan konvergál. NIXON (1965: 283. ábra) szerint az 1. hátlemez „négyzetes", hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 32 : 24 : 18, és az oldalak a hátlemez tövétől kezdve konvergálnak. Ezzel szemben a budapesti Természettudományi Múzeum őriz egy lillafüredi nőstény példányt, amit NIXON 1958-ban „Microgaster Suffolciensis"-nek határozott és tökéletesen (tehát a 1. hátlemez is) egyezik a két bakonyi példánnyal. Elterjedése: Európa, Észak-Afrika. — Bionómiája: fényiloncákból (Pyralidae, 2 faj) nevelték Angliában. Lelőhelyei (15. térkép). ÉB: Bakonybél, Vörös János-séd, 1959. V. 21., 1 9. leg. MÓCZÁR L. (Természettudományi Múzeumban, Budapest). Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5., 1 9. Porva, Pálihálás, 1968. VII. 16—17., 1 9. — 2 példány. 502