A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

76. Hypomicrogaster tiro (REINH.) — Az 1. hátlemez hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 17 : 13 : 11, oldala ívelt. NIXON (1965: 284. ábra) szerint az 1. hátlemez ,,négyzetes", alig hosszabb, mint tövének szélessége (25 : 23). A csáp 15—18. íze majdnem teljesen sima. Az áltorszelvény egy hosszanti középéllel, felülete ráncolt (a középéltől kétoldalt erősen ráncolt), csak an­teriorális két oldalán van 1—1 sima felület. A szárny­jegy tövén nagy világos folt van. A 3. comb füstösen pirosassárga. Hossza 2,5 mm. Elterjedése: Németország, Anglia. Magyar­ország faunájára nézve új faj. — Bionó­miája: Angliában 2 sodrómolyfajból (Tortricidae) ne­velték. Lelőhelye (15. térkép). ÉB: Németbánya, vadász­ház környéke, 1963. VIII. 22—25., 1 $. 77. Microgaster deprimator FABR. (= M. globata L.?) — NIXON (1968) a Microgaster globata L. névről a következőket írja: „Nem tudom, hogy mely fajra le­het ezt alkalmazni" („I do not know to what species it should be applied"). A Microgaster génuszról írt revízió előtt (NIXON 1. с.) leggyakoribbnak tartott Microgas­ter faj a „globata L." volt az egész Palearktikumban. Az eddig M. globata L.-hez tartozó példányokat kul­csával és leírásával M. deprimator-nak lehet határozni. A bakonyi példányok minden tekintetben egyeznek a leírással kivéve egyetlen bélyeget. A lábfejek karma nem visel semmiféle fésűszerű apró tüskét (v. ö. NI­XON 1968: 6. ábra). Meg kell jegyeznem, hogy a buda­pesti Természettudományi Múzeumban őriznek több, NIXONtól 1967-ben M. deprimator F.-nek határozott példányokat, melyek karmain ugyancsak hiányzanak a fésűszerű apró tüskék. Elterjedése: Európa, Perzsia, Mongólia. Hazánk egyik leggyakoribb Microgaster faja. Lelőhelyei (16. térkép). Bf: Lovas, 1963. VIII. 9., 1 9- Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophylluin bulbosum) fűhálózva, 1968. VI. 26., 4 r?. - Kh: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4—8., 1 9- —DB: Herend, Somod, cse­mege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 20., 1 9 és 6 rf. Sáska, Agár-tető, 1967. V. 11., 1 9- — ÉB: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5., 1 9. Bakonybél, Tisztavíz-völgy, gyalogbodzáról (Sambucus ebulus) fűhálózva, 1960. VII. 30., 1 9. Bakonybél, Vö­rös János-séd, 1965. IX. 1., 1 tf. Bakonykoppány, Róka­puszta, Márvány-árok, erdei nenyúljhozzámról (Impa­tiens nolli-tangere) egyelve, 1960. VII. 29., 1 9- Farkas­gyepű, Köves-patak, 1960. VII. 7., 1 rf. Fenyőfő, Kis­szépalma környéke, 1965. V. 25—31., 1 9- Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 $ és 1 ff —KB: Csetény, 1961. VII. 4., 3 9 és 1 r?. Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25., 1 9- Várpalota, Vár-völgy, gyertyános-tölgyes­ben (Querco-Carpinetum) fűhálózva, 1968. VI. 27., 1 9­— 28 példány. 78. Microgaster ductilis NIXON — 1—2. comb piro­sassárga, tövén fekete folttal. A 3. comb majdnem fe­kete, a 3. lábszár töve sárga, majd fokozatosan sötétül úgy, hogy a vége fekete. A 2. könyöksejt ugyan 3 ol­dalú, mégis viszonylag nagy, cuqu t és rí egyenlő hosszú. A farsajka csak az elején (a potroh közepén) visel 2—3 gyenge hosszanti ráncot. Elterjedése: NIXON 1968-ban írta le Finnország­ból. Hazánk a második ismert előfordulása, Magyar­ország faunájára nézve új faj. — Gazda­állata ismeretlen. Lelőhelye. ÉB : Porva, Páli-hálás, murokról (Daucus carota) fűhálózva, 1968. VII. 16—17., 1 Ç. 79. Microgaster erro NIXON, rf új. — Rendkívül kö­zel áll a M. curvicrus THOMS.-hoz. A hímeket csak a pontszemek helyzete alapján lehet elkülöníteni: míg az erronál a mellső pontszem hátsó érintője „metszi" a hátsó két pontszemet, addig a curvicrusnál ez az érintő legfeljebb „alig metszi" vagy nem „metszi". Elterjedése: Finnország, Svájc, Ciprus? Ma­gyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelye. Kh: Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., M­80. Microgaster fischeri PAPP — Ezt a fajt 4 tf pél­dány alapján 1960-ban írtam le Ausztriából, Bécs kör­nyékéről (PAPP 1960). Azóta NIXON (1968) kimutatta Angliából, egyúttal ismertette a 9 ivart. Legújabban derült ki, hogy a faj áreájába beleesik Mongólia is (PAPP 1971). Magyarország faunájára néz­ve új faj. Lelőhelye. DB : Márkó, Menyeke, cserszömörcés bokorerdőben (Cotino-Quercetum) fűhálózva, 1958. VII. 25., 1 9- — A példányt a budapesti Természetudományi Múzeum őrzi. 81. Microgaster fusca PAPP — NIXON (1968) leírá­som alapján valószínűsíti, hogy a M. fusca az általa is­mét érvényesített Protomicroplitis ASHM. génuszba tar­tozik. Tüzetesen megvizsgáltam a típuspéldányokat (PAPP 1959) és arra a megállapításra jutottam, hogy helyesebb a Microgaster génuszban hagyni a fuscat mint a Protomicroplitisba. áthelyezni. Meg kell jegyez­nem, hogy a Protomicroplitis felé jelent átmenetet a gyengén ráncolt 2. hátlemez és a viszonylag kis 2. könyöksejt. Ezzel szemben a faj testalkata és a kiszé­1G. térkép. A Microaster deprimator Fabr. lelőhelyei a Ba­konyban (1 = Lovas, 2 = Pétfürdő, 3 = Sümeg, Sarvaly, 4 = Herend, Somod, 5 = Sáska, Agár-tető, 6 = Bakonybél, Szömörkés, 7 = Bakonybél, Tisztavíz, 8 = Bakonybél, Vörös János-séd, 9 = Bakonykoppány, Rókapuszta, 10 = Farkas­gyepű, Köves-patak, 11 = Fenyőfő, Kisszépalma, 12 = Gyula­firátót, Kispapod, 13 = Csetény, 14 = Olaszfalu, Tobán-hegy, 15 = Várpalota, Vár-völgy). Karte 16 Die Fundorte von Microgaster deprimator Fabr. im Bakony-Gebirge Map 16. The collecting sites of Microgaster deprimator Fabr. in the Bakony Mts. 503

Next

/
Oldalképek
Tartalom