A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

76. Hypomicrogaster tiro (REINH.) — Az 1. hátlemez hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 17 : 13 : 11, oldala ívelt. NIXON (1965: 284. ábra) szerint az 1. hátlemez ,,négyzetes", alig hosszabb, mint tövének szélessége (25 : 23). A csáp 15—18. íze majdnem teljesen sima. Az áltorszelvény egy hosszanti középéllel, felülete ráncolt (a középéltől kétoldalt erősen ráncolt), csak anteriorális két oldalán van 1—1 sima felület. A szárnyjegy tövén nagy világos folt van. A 3. comb füstösen pirosassárga. Hossza 2,5 mm. Elterjedése: Németország, Anglia. Magyarország faunájára nézve új faj. — Bionómiája: Angliában 2 sodrómolyfajból (Tortricidae) nevelték. Lelőhelye (15. térkép). ÉB: Németbánya, vadászház környéke, 1963. VIII. 22—25., 1 $. 77. Microgaster deprimator FABR. (= M. globata L.?) — NIXON (1968) a Microgaster globata L. névről a következőket írja: „Nem tudom, hogy mely fajra lehet ezt alkalmazni" („I do not know to what species it should be applied"). A Microgaster génuszról írt revízió előtt (NIXON 1. с.) leggyakoribbnak tartott Microgaster faj a „globata L." volt az egész Palearktikumban. Az eddig M. globata L.-hez tartozó példányokat kulcsával és leírásával M. deprimator-nak lehet határozni. A bakonyi példányok minden tekintetben egyeznek a leírással kivéve egyetlen bélyeget. A lábfejek karma nem visel semmiféle fésűszerű apró tüskét (v. ö. NIXON 1968: 6. ábra). Meg kell jegyeznem, hogy a budapesti Természettudományi Múzeumban őriznek több, NIXONtól 1967-ben M. deprimator F.-nek határozott példányokat, melyek karmain ugyancsak hiányzanak a fésűszerű apró tüskék. Elterjedése: Európa, Perzsia, Mongólia. Hazánk egyik leggyakoribb Microgaster faja. Lelőhelyei (16. térkép). Bf: Lovas, 1963. VIII. 9., 1 9- Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophylluin bulbosum) fűhálózva, 1968. VI. 26., 4 r?. - Kh: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4—8., 1 9- —DB: Herend, Somod, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) egyelve, 1968. VI. 20., 1 9 és 6 rf. Sáska, Agár-tető, 1967. V. 11., 1 9- — ÉB: Bakonybél, Szömörkés, 1968. VII. 5., 1 9. Bakonybél, Tisztavíz-völgy, gyalogbodzáról (Sambucus ebulus) fűhálózva, 1960. VII. 30., 1 9. Bakonybél, Vörös János-séd, 1965. IX. 1., 1 tf. Bakonykoppány, Rókapuszta, Márvány-árok, erdei nenyúljhozzámról (Impatiens nolli-tangere) egyelve, 1960. VII. 29., 1 9- Farkasgyepű, Köves-patak, 1960. VII. 7., 1 rf. Fenyőfő, Kisszépalma környéke, 1965. V. 25—31., 1 9- Gyulafirátót, Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 $ és 1 ff —KB: Csetény, 1961. VII. 4., 3 9 és 1 r?. Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 25., 1 9- Várpalota, Vár-völgy, gyertyános-tölgyesben (Querco-Carpinetum) fűhálózva, 1968. VI. 27., 1 9— 28 példány. 78. Microgaster ductilis NIXON — 1—2. comb pirosassárga, tövén fekete folttal. A 3. comb majdnem fekete, a 3. lábszár töve sárga, majd fokozatosan sötétül úgy, hogy a vége fekete. A 2. könyöksejt ugyan 3 oldalú, mégis viszonylag nagy, cuqu

t és rí egyenlő hosszú. A farsajka csak az elején (a potroh közepén) visel 2—3 gyenge hosszanti ráncot. Elterjedése: NIXON 1968-ban írta le Finnországból. Hazánk a második ismert előfordulása, Magyarország faunájára nézve új faj. — Gazdaállata ismeretlen. Lelőhelye. ÉB : Porva, Páli-hálás, murokról (Daucus carota) fűhálózva, 1968. VII. 16—17., 1 Ç. 79. Microgaster erro NIXON, rf új. — Rendkívül közel áll a M. curvicrus THOMS.-hoz. A hímeket csak a pontszemek helyzete alapján lehet elkülöníteni: míg az erronál a mellső pontszem hátsó érintője „metszi" a hátsó két pontszemet, addig a curvicrusnál ez az érintő legfeljebb „alig metszi" vagy nem „metszi". Elterjedése: Finnország, Svájc, Ciprus? Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelye. Kh: Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., M80. Microgaster fischeri PAPP — Ezt a fajt 4 tf példány alapján 1960-ban írtam le Ausztriából, Bécs környékéről (PAPP 1960). Azóta NIXON (1968) kimutatta Angliából, egyúttal ismertette a 9 ivart. Legújabban derült ki, hogy a faj áreájába beleesik Mongólia is (PAPP 1971). Magyarország faunájára nézve új faj. Lelőhelye. DB : Márkó, Menyeke, cserszömörcés bokorerdőben (Cotino-Quercetum) fűhálózva, 1958. VII. 25., 1 9- — A példányt a budapesti Természetudományi Múzeum őrzi. 81. Microgaster fusca PAPP — NIXON (1968) leírásom alapján valószínűsíti, hogy a M. fusca az általa ismét érvényesített Protomicroplitis ASHM. génuszba tartozik. Tüzetesen megvizsgáltam a típuspéldányokat (PAPP 1959) és arra a megállapításra jutottam, hogy helyesebb a Microgaster génuszban hagyni a fuscat mint a Protomicroplitisba. áthelyezni. Meg kell jegyeznem, hogy a Protomicroplitis felé jelent átmenetet a gyengén ráncolt 2. hátlemez és a viszonylag kis 2. könyöksejt. Ezzel szemben a faj testalkata és a kiszé1G. térkép. A Microaster deprimator Fabr. lelőhelyei a Bakonyban (1 = Lovas, 2 = Pétfürdő, 3 = Sümeg, Sarvaly, 4 = Herend, Somod, 5 = Sáska, Agár-tető, 6 = Bakonybél, Szömörkés, 7 = Bakonybél, Tisztavíz, 8 = Bakonybél, Vörös János-séd, 9 = Bakonykoppány, Rókapuszta, 10 = Farkasgyepű, Köves-patak, 11 = Fenyőfő, Kisszépalma, 12 = Gyulafirátót, Kispapod, 13 = Csetény, 14 = Olaszfalu, Tobán-hegy, 15 = Várpalota, Vár-völgy). Karte 16 Die Fundorte von Microgaster deprimator Fabr. im Bakony-Gebirge Map 16. The collecting sites of Microgaster deprimator Fabr. in the Bakony Mts. 503