A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése

Lelőhelye. ÉB: Herend, Somod, 1968. VI. 20., 1 $>. 59. Apanteles tenebrosus (WESM.) — P. DESSART (Bruxelles) szívességéből megvizsgálhattam az A. tenebrosus típusát (két nőstényt), amit a brüsszeli Institut Royal des Sciences Naturelles de Belgique-ben őriznek. A Belgiumban gyűjtött 2 $ és a bakonyi példányok közt egyetlen jelentős eltérés észlelhető: míg a típusok 1. hátlemeze viszonylag széles (hosszának és hátsó szélességének az aránya 15 :14—15), addig a bakonyi példányok 1. hátlemeze viszonylag keskeny (hosszának és hátsó szélességének az aránya 15 :10—12). Nagyon jellemző a fajra, hogy arca rendkívül finoman pontozott, fényes, továbbá az, hogy a pofa hosszú, olyan hosszú, mint a 3. lábfej 2 íze (ill. valamivel hosszabb mint a csápostor 1. íze). A szárnyjegy széles (18—19 : 9), r

t és cuqU[ viszonylag széles és rövid. Elterjedése: számos európai országból ismerjük előfordulását, továbbá közöltem Mongóliából. Lelőhelyei. Bf: Monoszló, Taróra-hegy, 1969. VII. 9., 1 9. — Kh: Sümeg, Sarvaly, 1968. VI. 4—8, 1 rf. — DB: Ürkút, 1967. VIII. 20—11., 1 9. — DB: Gyulafirátót Kispapod, 1967. VIII. 17., 1 $. Hárskút, 1966. VI. 8., 6 $. 10 példány. 60. Apanteles sericeus (NEES) — Szárnyjegye viszonylag rövid, csak kétszer olyan hosszú, mint legnagyobb szélessége. Az 1. hátlemez alig másfélszer hoszszabb, mint mellső szélessége, hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 13—14 : 8 :10. A 3. lábszár belső sarkantyúja olyan hosszú, mint a lábfejtő fele. Az 1—2. hátlemez változóan ráncolt, finoman ráncolt, ill. alig ráncolt, t-k. sima és fényes terecskékkel. TELENGA (1955) szerint erősen ráncolt és alig fényes. Elterjedése: A nyugati Palearktikumban elterjedt és gyakori faj. Sok lepkehernyófajban élősködik. Lelőhelyei (13. térkép). Bf: Balatoncsicsó, erdészház környéke 1969. VII. 9—10., 1 $. Monoszló, TarÓra-hegy, 1969. VII. 9., 1 Ç. Pétfürdő, csemege barabolyról (Chaerophyllum bulbosum) fűhálózva, 1968. VI. 26., 2 9. — Kh: Zalaszántó, Tátika, 1968. VI. 6., 1 rf. — DB: Herend, Somod, 1968. VI. 20., 1 $. — ÉB: Iharkút, 1969. V. 27—28., 1 9. — KB: Olaszfalu, Tobán-hegy, 1968. IV. 26., 1 $. — Kisalföld, Pápa ex Malacosoma neustria L., 1962. V. 28., 9 Ç, leg et em. TALLCS. — 17 példány. 61. Apanteles sicarius MARSH. WILKINSON (1945) leírása alapján jól elkülöníthető a hozzá igen közel álló A. longicauda WESM.-tői, bár nem figyelmes határozáskor könnyen ennek nevezhetjük. Szembeszökő faji bélyege, hog}

r 1. hátlemez disztálisan enyhén szélesedik, hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 15 : 11 :14. Fej, tor és hátszelvények hamvasán fényesek, az altorszelveny fényes. A farsajka csucsszeruen kihúzott. A 2—3. comb teljesen fekete. Hossza 2,7—2,8 mm. Hímeket nőstény hiányában nem lehet rreghatározni. A hímek 1. hátlemezének két oldala párhuzamos. Elterjedése: Az euráziai Palearktikum számos területéről ismerjük, továbbá betelepítették Űj -Zélandba. — Bionómiája: számos molyfajban (Tortricidae, Conchylidae, Gelechiidae, Plutellidae) élősködik. Lelőhelyei (12. térkép). Bf: Tapolca, Szentgyörgy-hegy, 1967. VI. 19—21., 1 Ç. — Kh: Keszthely, Újmajor, a fehér mustárt (Sinapis alba) károsító káposztamolyból (Plutella maculipennis CURT.) nevelve, a gazdaállat gyűjtési ideje: 1958. VI. 19., a kikelés ideje: 1958. VI. 28.—

VII. 2., 5 ? és 1 rf, leg. et. em. SÁRINGER. Keszthely, 1958. VII. 4., 1 9, leg. SÁRINGER — DB: Szentgál, Üsti-hegy, héj akut (Dipsacus laciniatus) virágján egyelve, 1962. VIII. 23., 1 9- — EB

: Németbánya, vadászház környéke, 1963. VIII. 22—25., 1 Ç. KB: Mecsér-puszta, 1962. VIII. 8., 4 9. — 14 példány. 62. Apanteles sodalis (HAL.) — Nagyon jellemzi a faj mindkét ivarját, hogy az 1. hátszelvény poszteriorális harmadának közepén egy viszonylag széles, hoszszanti, barázdaszerű vájat van. A 2. hátlemez majdnem sima (9), ül. gyengén-sűrűn ráncolt (rf). Elterjedése: Nyugat-Palearktikum. Lelőhelyei (13. térkép). KB : Bakonynána, Alsópere környéke, cseres-kocsánytalan tölgyesben (Querceto petreae-cerris) fűhálózva, 1964. VIII. 26—28., 1 rf. Várpalota, Vár-völgy, gyertyános-tölgyesben (QuercoCarpinetum) fűhálózva, 1968. VI. 27., 1 9- — 2 példány. 63. Apanteles sophiae sp. n. 9 r? 9- Hossza 2,5—2,7 mm. A csáp majdnem olyan hosszú mint a test. 14—17. csápíz megközelítően kocka alakú. Az arc kissé szélesebb, mint magas (13—14 : 12— 11), fényes, igen finom ráncoltsággal-pontozással. A esápgödör és a fejtető sima, gyengén hamvas. A nyakszirt és a halánték finoman és sűrűn bőrszerű, hamvas. A két összetett szem belső széle konvergens. A szájrész nem nyújtott. A pontszemek alacsony há13. térkép. Az Apanteles sericeus (Nees) : A (1 = Balatoncsicsó, erdészház környéke, 2 = Monoszló, Taróra-hegy, 3 = Pétfürdő, i = Zalaszántó, Tátika, 5 = Herend, Somod, G = Iharkút, 7 ^= Olaszfalu, Tobán-hegy, 8 = Pápa) — A. sodalis Hal.) : В (9 = Bakonynána, Alsópere, 10 = Várpalota, Várvölgy) — A. tetricus Reinh. : С (11 = Ürkút, 12 = Gyulafirátót, Kispapod, 13 = Acsteszér, Homokházi erdő) — A. vitripennis (Hal.) : D (14 = Németbánya, vadászház környéke, 15 = Vár-völgy, Nagyláz-tető) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 13 Die Fundorte von Apanteles sericeus (Nees), A. sodalis (Hai.), A. tetricus Reinh. und A. vitripennis (Hai.) im Bakony-Gebirge Map 13. The collecting sites of Apanteles sericeus (Nees), A. sodalis (Hai.), A. tetricus Reinh. and A. vitripennis (Hai.) in the Bakony Mts. 499