A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Papp Jenő: A Bakony hegység gyilkosfürkészfaunájának alapvetése
romszöget alkotnak, az elülső pontszem hátsó érintője képzeletben metszi a két hátsó pontszemet. A két hátsó pontszem egymástól és az összetett szemtől egyenlő távolságra van. A középhát olyan széles vagy valamivel szélesebb mint a fej, pontozottsága sűrű, de nem mély és durva. A hátbarázda nyomvonalában ez a véset kissé (de nem i'eltűnően) erősebb és majdnem összefolyó. Mind a pontok, mind a pontok közti felület igen finom mikroskulpturával. A középhát hamvas, a hátpajzs lenyes, néhány apró ponttal, oldala szintén visel mikroskulpturát és e miatt itt nem fényes, hanem hamvas, A hátpajzs előtti barázda keskeny, ívelt, finoman bordácskázott. A hátpajzs melletti és tövénél levő mélyedés bordácskázott, az e mögötti fényes felület hossza egyenlő magának a hátpajzs hosszának a felével. A középhát hátsó-középső része és a hátpajzs kissé lapított. Az áltorszelvény felső (azaz mellső) fele finoman pontozott-ráncolt, poszterio-laterális része fényes, a holdacska körül pedig két rövid, nehezen észrevehető egyenes bordácska van, mely a középső, alig bemélyedő gödröcskét fogja közre. A középső-harántos lececske hiányzik. A középtoroldal barázda (sternauli) nélkül. A hátsó comb olyan hosszú, mint a potroh első két szelvénye, felső része néhány erős ponttal, egyébként gyengén hamvas. A hátsó lábszár belső sarkantyúja fele olyan hosszú, mint a lábfejtőíz. A szárnyjegy 2,8-szer hosszabb mint széles, tj a közepéből ered, r, és cuqu, találkozásuknál gyenge szegletet képeznek, d, és d 2 egyenlő hosszú. A szárnyjegy utáni ér (n. metacarpalis) majdnem eléri a sugárér végét. A hátsó szárny tövi lebenye egyenletesen ívelt és rojtos, n erősen hajlított. A hátsó szárny könyöksejtje alig érzékelhető, hosszabb, mint magas. Az 1. hátlemez megközelítően négyzetes, hátsó fele igen finom ráncoltsággal-pontozással (ez a véset finomabb, mint a középháté), hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 15—16 : 8—9 : 11—12, oldala egyenletesen ívelt, vége felé kissé keskenyedik. A 2. hátlemez harántos, finoman ráncolt, a 3. hátlemez 1,7szer hosszabb, mint a 2. hátlemez, igen gyenge mikroskulpturával. Valamennyi hátlemez kissé selymes fényű. A farsajka egyenletesen kitinezett, nincs rajta ránc, csúcsa hegyesen kihúzott, ami olyan hosszú, mint a 3. lábfej 2. íze. A tojócsőhüvely olyan hosszú, mint a 3. lábfej 3. íze, kissé vastag. 14. térkép. Az Apanteles sophiae sp. п.: A (1 = Iharkút, 2 = Felsőörs, 3 = Fenyőfő, Kisszépalma, 4 Hárskút, Esztergálivölgy) — A. suevus Reinh. : В (5 = Somlóvásárhely, Somló, 6 = Bakonynána, Alsópere) — A. vestalis (Hal.) С : (7 = Balatoncsicsó, erdészház környéke, 8 = Keszthely, 9 = Sümeg, Sarvaly, 10 = Bakonybél, 11 = Eplény: Tobán-hegy, 21 = Olaszfalu, Alsópere) — A. viminetorum (Wesm.) : D. (13 = Uzsa, 14 = Bakonybél, Hubertlak környéke, 15 = Iharkút, Laposak, 16 = Acsteszér, Homokházi erdő) — A. zygaenarum Marsh.: E (17 = Bodajk, Gaja-szurdok) lelőhelyei a Bakonyban. Karte 14 Die Fundorte von Apanteles sophiae sp .п., A. suevus Reinh., A. vestalis (Hai.), A. viminetorum (Wesm.) und A. zygaenarum Marsh, im Bakony-Gebirge Map 14. The collecting sites of Apanteles sophiae sp. n. suevus Reinh., A. vestalis (Hal.), A. viminetorum (Wesm.) and A. zygaenarum Marsh, in the Bakony Mts. A test fekete. A 3. comb fekete. A hátsó lábszár sarkantyúja halvány. A szárnyak majdnem víztiszták („subhyalin"). A szárnyjegy opálosan sárgásbarna, tövén világos folt van. r, -j- cuqui és d 1 — 2 világos barnássárga, a többi ér majdnem színtelen. rf. Hasonló a nőstényhez. Az 1. hátlemez valamivel keskenyebb, hosszának, mellső és hátsó szélességének az aránya 16 : 10,5 : 9. Gazdaállata ismeretlen. Lelőhely e i (14. térkép). ÉB : Iharkút, 1969. V. 27—28,. 2 $ (1 $ holotípus és 1 Ç paratípus), leg. PAPP. Fenyőfő, Kisszépalma-puszta környéke, 1965. V. 25—31.. 1 9 (paratípus), leg. PAPP. Ugod, Huszárokelőpuszta, 1959. V. 19—20., 1 j (paratípus), leg. MÖCZÁR L. Hárskút, Esztergáli-völgy, 1966. VI. 7., 1 9 (paratípus). leg. PAPP. — Bf: Felsőörs, 1966. V. 30., 1 9 (paratípus), leg. PAPP. — Leányfalu (Pest megye), 1967. VII. 29., 1 rf. (allotípus), leg. ZOMBORI. — Zamárdifelső (Somogy megye), 1966. VIII. 8—9, 1 9 (paratípus), leg. MÓCZÁR L. — Bükk hegység: fennsík, 1956. V. 28., 1 f?. (paratípus), leg. MIHÁLYI. — Vác, Cselőte (Pest megye), 1972. VI. 15., 10 9 (paratípusok), leg. PAPP. Holotípus, allotípus és 19 paratípus a Természettudományi Múzeumban (Budapest). Hymenoptera katalógusszámuk: 1996 (holotípus). 2112 (allotípus) és 1997— 2000, 2099—2111, 2113—2114 Í17 9 és 2 rf paratípus). Az Apanteles fajok korszerű rendszerében (NIXON 1965) az új faj az A. ater RATZ, csoportba tartozik, ill. ezen belül legközelebb az A. carvathus SAY fajhoz áll. A következő bélyegek különböztetik meg: az áltorszelvényen nincs középső-haránt él, a középtoroldalon nincs barázda (sternauli), a szárnyjegy nem széles, a 3. comb fekete, a szárnyjegy opálosan sárgásbarna tövén világos folttal. Az új fajt gyei- m ekemről, Zsófia lányomról neveztem el. 64. Apanteles suevus REINH. — Az egyik legérdekesebb Apanteles faj, mely a Bakonyból előkerült. Hazánkból (és a Kárpát-medencéből) eddig nem ismertük. REINHARD 1880—81-ben írta le Németországból, majd NIEZABITOWSKI (1910) közölte Lengyelországból, újabban került elő Jugoszláviából. Eddigi ismereteink szerint tehát ritka, hazánk faunájára nézve új faj. Nagyon jellemzi a fajt, hogy a 3. láb csípője és mindkét tompora, továbbá az 1—3. haslemeze pirosassargaA test hamvasan-gyengén fényes. A szárny keskeny, háromszor olyan hosszú, mint legnagyobb szélessége (38 : 12), erei viszonylag szélesek. Az A. minutus SZÉPL. rendkívül közel áll ehhez a fajhoz, amit hazánkból kizárólag holotípusa alapján ismerünk. Ezenkívül csak TOBIAS (1969) közölte Ka500
