A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Rézbányai László. Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján, I.

4. térkép: A Larentia clavaria HAW. lelőhelyei a Kárpát-medencében. Karte 4 — Die Fundorte von Larentia clavaria HAW. im Karpaten-Becken Map 4. Sites of Larentis clavaria HAW. in the Carpathia Basin lia tau L. (7. kép, 1967. IV. 22., 27.; 1968. IV. 23.) és Oporinia christyi PROUT (1968. X. 26.) is. Az említésre méltó fajok közé sorolhatók még az Eulithis mellinata F. (1968. V. 31.) araszoló faj, mely csak néhány éve nyomult be nyugat felől hazánk területére és esetleg veszedelmes egreskártevővé válhat, a nedvességkedvelő Catye thalictri BKH. (=capucina ESP.) (1967. VII. 10., 30.; 1968. VII. 15., 29., de a higanygőzégős csapda 1969-ben nagyobb számban fogta!) és Eupithecia valerianata HB. (1967. VII. 19.), valamint a Juniperuson fejlődő, s így Fenyőfőre igen jellemző Thera juniperata L. (1967. XI. 12.; 1968. X. 27—

XI. 5.) és Eupithecia sobrinata HB. (1967. VIII. 31—

IX. 8.; 1968. IX. 22—

X. 6.). Az 1967—68. évi normál égős fénycsapdázás adatai alapján tehát összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a nyíltabb növényzetű, 270 m tengerszint feletti magasságban fekvő fenyőfői területek éjszakai nagylepkefaunájáraleginkább a szárazságkedvelő lejtő- és lösz-sztyepp fajok jellemzőek, melyek általában a gyepszintben fejlődnek. Ezek mellett aközelimagasabbfekvésűterületekhatására, aközéphegységi jellegű vagy lomberdei fajokismegjelennek. A ritkább fajok közül karakterisztikus csoportokat alkotnak a fenyőn élő (pinetális) és a homoki (psammophil) elemek, a már eddig innen ismeretes postglaciális reliktumok mellé (Spudea ruticilla ESP. és Eupithecia intricata ZETT.) pedig hazánkban először került elő az Euphya scripturata HB. araszoló faj. Ezeknek a komponenseknek keveredése, a Dunántúlon egész egyedülálló körvonalakat ad a fenyőfői nagylepkefaunának. 2. Bakonybél — Som-hegy (Somhegypuszta) A lepkészeti szempontból egyes részleteiben már eddig is ismert fenyőfői területekkel szemben, a b a к о nybéliSom-hegykör nyékérőlsemmi konkrét adattal nem rendelkeztünk, sőt általában a bakonybéli medence teljesen „fehér folt"-nak nevezhető. Néhány alkalommal járt ugyan TALLÓS PÁL ezen a vidéken is, de csak nappali gyűjtéseket végzett a Bakonybéltől délre húzódó Tiszta-víz- (Fekete-Séd-) völgyben. Bár adatai411