A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

lycken, ahol a vándorlásra képtelen talajlakók átvészelték a jégkorszakot. Elméletét határozottan cáfolják (KASZAB 1937—38). A kérdés korántsem olyan egyszerű, mint első pillantásra látszik. A tény, hogy a sztenők, mondhatni „helyhez kötött" (szesszilis) mediterrán fajok ott léteznek, méghozzá izoláltan. Az ottlétczést pedig csak elméleti feltevésekkel lehet magyarázni, amelyeknél a közvetlen bizonyíték hiányzik, akár az átvészelést, akár a későbbi behurcolást illetően. A jégkorszak nagy hatással volt a Bakony hegység faunájára is, annak ellenére, hogy — mint már kiemeltem — sem az alpesi, sem a sarki jégárok sohasem terjedtek idáig! Nagy hiba volna tehát fenntartás nélkül általánosítani és elfogadni olyan elméleteket, amelyek ebben az időszakban Európa más területeire vonatkoznak. Különösen vonatkozik ez arra, hogy a jégkorszak alatt minden eltűnt, ami előtte megvolt, és ami jelenleg létezik, az a posztglaciális betelepülés eredménye. Ennek a képtelensége már akkor szembetűnik, ha a fajoknak arra a jelentős csoportjára gondolunk, amelyek Galíciából — ahol sokkal zordabb viszonyok uralkodtak — mint jégkorszaki leletek ismeretesek, és a ma élőkkel azonosíthatók. Rá kell mutatnunk arra is, hogy táplálékspecialista növényevő fajok elterjedéséből levonható következtetések nem kényszeríthetők ra az euryfág talaj szervezetekre, például a karabi59. ábra. A Bakony hegységben előforduló, néhány jellegzetes montán és szubalpin faj elterjedése: 1. Bembidion coeruleum Scrv. 2. Bembidion gilvipes Strm. .'{. Bembidion schüppeli Dej. 4. Bembidion doderoi Ganglb. 5. Leistus piceus Fről. 6. Licinus hoffmannseggi var. nebrioides Hoppe et Hornsch. Abb. 59 Die Verbreitung einiger charakteristischen im Bakony-Gebirge vorkommenden montanen und subalpinen Arten. Fig. 59. The distribution of some characteristic montane and subalpine species in the Bakony Mts. 58. ábra. A Keleti-Bakony állatföldrajzi elkülönítését indokoló karakterfajok elterjedése: 1. Carabus hungaricus hungaricus F. 2. Bembidion coeruleum Sérv. 3. Laemostenus punctatus L. 4. Dromius quadrimaculatus L. 5. Dromius quadrinotatus Panz. Abb. 58 Die Verbreitung der die Absonderung des Ost Bakony-Gebirges begründenden Charakterarten: Fig. 58. The distribution of characteristic species justifying the zoogeographical separation of the East Bakony Mts. dákra! Mint az ökológiai áttekintésben több kutató megállapítását idézve rámutattam, ezek többségénél a fény, a hő és a nedvesség határozza meg az ottlétezést döntően. A mikroklíma pedig nemcsak a jelenben, de a földtörténeti múltban is, a makroklímától bizonyos fokig függetlenül létezhet. Ezek figyelembevételével a következőkben foglalhatjuk össze a lehetséges elképzeléseket: a jégkorszakot a faunakép nagyfokú változása, mozgása és keveredése jellemzi. A politípusosan sztenoterm fajok, ha kellő mozgékonysággal (vagüitás) rendelkeztek, délebbre, a Földközi-tenger felé húzódtak vagy elpusztultak. Ezek főleg a mediterrán eltérjedésű fajok. A mezotípusos sztenoterm fajok egy része lecsökkent egyedszámmal visszahúzódott a délies kitettségű völgyek, hegyoldalak menedékébe, és szerencsés esetben túlélték a nehéz időszakot: főleg pontusi, esetleg pontomediterrán fajok. Ezek közül a legmozgékonyabbak délebbre, de az interglaciálisokban ismét északabbra húzódtak. Erre utal néhány lelet tanúsága. Megindult azonban egy másik folyamat is. A Kárpátok és előhegyei, továbbá az Alpok felől, déldélkeleti irányban, lehetőleg a gerincek menté л (HOLDHAUS) vándorlás kezdődik. A Bakonyt az utóbbi, tehát az Alpok felől a Kőszegi-, Soproni-, Lajta-hegységen át, a dombvidéken keresztül érinti közelebbről. Ekkor kerülnek ide a montán, szub344