A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Tóth László: A Bakony hegység futóbogár-alkatú faunájának alapvetése (Coleoptera: Cicindelidae et Carabidae)

P. 12. Pető-hegy, 1958. Ill—IX., LOKSA. 13. Péter­hegy, 1959. V—XL, LOKSA. 14. Ráskópuszta, 1965. VIII., Ma. 15. Sümeg: Magyaros-domb, 1963. VI. 3., P. 16. Szentgál: Üsti-hegy, 1962. VIII. 23., P. 17. Szigliget, 1955. VIII. 7., Ma. 18. Tihany, 1955. IX., Ma; 1966. IV. 5., 4 db, TL. 19. Veszprém, 1954. IV., 5 db, Ma; 1957. IV. 4.. P. 20. Vinyesándormajor, 1957. VII. 4., 1958. V. 8., P. ab. strepitans DUFT. — Tihany, 1934. V. 19., 1939. IV. 15., Sz; 1939. VI. 21., B. B. (Brachynus s. str.) ganglbaueri APFB. — A Fauna Regni Hungáriáé Brachynus psophia DEJ.* Berhidai adata valószínűleg erre a fajra vonatkozik. CSÍKI (1946) szerint a Br. psophia SÉRV. csak Nyugat-Euró­pában fordul elő, míg a psophia auct. a ganglbaueri APFB. szinonimjai között szerepel. Pontomediterrán, termoíil. Bf. — Tihany, 1934. VIII. 2., Sz. RÖVID ÖKOLÓGIAI ÉS CÖNOLÓGIAI ÁTTEKINTÉS, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉLŐHELYHEZ KÖTÖTTSÉG PROBLÉMÁIRA Végigtekintve a Bakony hegység futóbogarainak jegyzékén, szembetűnő a terület, nagyságához ké­pest a magas faj szám és az elterjedési típusok sok­félesége. Nem kapnánk megfelelő képet, ha pusztán a rendszertani felsorolásra szorítkozva, nem kísérel­nénk meg néhány olyan kérdés tisztázását, mint például az ottlétezés, a fennmaradás, az egyedsű­rűség. Helyes abból kiindulnunk, hogy a faj előfordulását és fennmaradá­sát az adott területen az élő és élet­*A B. psophia DEJ. faj hibás auctor névvel került a Fauna Regni Hungariae-be. DÉJEANT (1829) a fajt B. psophia SANVI­TALE auctor névvel közli, a neki tulajdonított fajleírás tehát tévedésen alapul (DEJEAN, M.-BOISDUVAL, A. (1829) Icono­graphia et Histoire Naturelle des Coléoptères D' Europe, Paris, pp. 400. 37. ábra. Brachynus explodens Duft. 4— G,5 mm (Fotó: Halmágyi) leien környezeti tényezők egész so­rozatának kedvező alakulása teszi lehetővé! A környezeti tényezőkkel szemben megnyilvánuló tűrőképesség és igényesség a fajok legkiegyénültebb tulajdonságai, melyek a NEU­MANN-féle müiőspektrum segítségével válnak szemléletessé, amennyiben kísérleti vagy legalábbis megfigyeléses alapon tisztázódtak. Döntő fontosságú az a megállapítás, hogy a sok környezeti tényező közül, ha egy olyan akad, amely a faj szempontjá­ból eléri a legkedvezőtlenebb hatást (pessimum) azaz meghaladja a tűrőképesség (tolerancia) hatá­rát, ez eleve kizárja az ottlétezésf, még akkor is. ha az összes többi tényező a legkedvezőbb (optimá­lis) ! Elsősorban a külső (exogén) tényezőket vizsgál­juk, kiemelve az életteleneket (abiotikus) mint a terület adottságait. A klíma a legfontosabb tényező­ket foglalja magába. A makroklíma sok faj előfor­dulását eleve kizárhatja, de ,,a helyi előfordulás le­hetőségeit mindig a mikroklíma határozza meg" (DUDICH 1954). Carabidáknál ezt számos kutató állítja és bizonyítja, így THIELE, KIRCHNER, LEH­MANN, LAUTERBACH és sokan mások. A fény. — Az euryfot, tehát a fényerősséggel, a megvilágítás idejével szemben közömbös fajok a fu­tóbogarak között igen ritkák. Gyakoribbak a nagy fényigényű heliofil fajok, amelyek a tűző déli nap­fényben a legmozgékonyabbak, erősen megvilágított talajfelületeken: Cicindela, Harpalus, Amara, Dy­schirius genus fajainak jelentős része. Ezek zöme, elterjedésüket tekintve mediterrán, pontusi, ponto­mediterrán típusba sorolható. Uralkodók az árnyék­kedvelő umbrofil (skiofil) fajok. Ezek nappal kövek, fadarabok alatt vagy az avarban tartózkodnak. Ez azonban nem zárja ki, hogy éjszaka pozitív foto­taxist mutatva, tömegesen jelenjenek meg nagyobb fényerejű lámpák, fénycsapdák fénykörében, olykor nagy távolságokról is. Holarktikus, palearktikus. euroszibériai típusok, a montán és erdei fajok tar­toznak ide. A kifejezetten sötétségkedvelők (skoto­fii) az oligotípust képviselik nem túl magas szám­ban. Ide a terricol és troglofil fajok tartoznak: Sca­rites terricola, Trechus austriacus, Sphodrus leu­cophthalmus, a Duvalius és Anophthalmus nemek viszont a Bakonyból hiányoznak. A hőmérséklet. — Fontosságát minden kutató hangsúlyozza. THIELE, PAARMANN, LINDROTH, KUHNT, TISCHLER, SCHERNEY kísérleti alapon is vizsgálták hatását. Összetett tényezővel állunk szemben. A talaj és levegő hőmérséklete, bár össze­függő, de mégis különböző hatású lehet a talajon 310

Next

/
Oldalképek
Tartalom