A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)
Dr. Tóth Sándor: A negyedik Bakony-kutató ankét (Zirc, 1972. szept. 26–27.)
bakonyiensis DELY, Falco cherrug GRAY, és Nyctalus leisleri KUHL. A Bakonyt vagy á11 a t f ö1 drajzi nevé n Bakonyicum-ot mint faunatáját, öt résztájra azaz faunakistájra osztjuk fel, melyek a következők: 1, Balaton-felvidék, 2. Keszthelyi-hegység, 3. Déli-Bakony, 4. Êszaki-Bakony, és 5. Keleti-Bakony. Dr. Papp Jenő A Bakony és a Balatonkörnyéki bazaltterületek. Mint az előadás címe is kifejezi, két geológiailag öszszefüggő témát kívánok a legújabb kutatási eredmények alapján megvilágítani, egyeztetni. I. A Bakony hegység felépítését képződményei alapján rögzíteni, illetve a bemutatott színes geológiai térkép segítségével körülhatárolni. II. A dunántúli bazaltelőfordulások megjelenését ebben a környezetben, a geológiai viszonyok alapján csoportosítani és térképen bemutatni. I. A Bakony a Dunántúli-középhegység főtömege, mely triász-, jura- és a krétakori üledékes kőzetekből áll, míg aljzatát a mélyben, paleozoos-fillit kristályos mészkő és agyagpala-kőzettípusok építik fel. Ezen idősebb hegységszerkezeti egységek között a harmadkori képződmények csak hiányosan és változó vastagságban maradtak fenn. — A dunántúli bazaltok-bazalttufák főtömege szintén a Bakony hegység területén találhatók és összefüggésüket az alábbiakban rögzíthetjük. A Bakony hegység név a szakirodalomban BÉL MÁTYAStól származik, aki a Móri-völgy és a Zala-völgye között húzódó hegységet jelölte ezzel a névvel. A helybeliek viszont a középhegység tömegét a Séd- és Tornavölgyek szakaszaival osztották két részre: az attól északkeletre eső részt elnevezték Bakonynak, míg a délnyugatra húzódó részét Balatonmelléki-hegységnek, vagy Balaton-felvidéknek. BÖCKH JÁNOS, aki 1869—7l-es években végzett geológiai kutatásokat ezen területeken, a Bakony hegységet szintén a Séd- és a Torna-völgy szakaszai szerint osztja meg, de a felépítő képződmények változó települését tekintetve véve, Északi-Bakonyra és Déli-Bakonyra különíti el. A Déli-Bakony vonulatában megtalálni az összes triászkorú képződményt. Az Északi-Bakony vonulatában viszont a triászkori képződményekből csak a dolomit és a rhäti-emelet mészkövei fejlődtek ki és ezekre már a jura-, kréta- és az eocénképződmények rétegei települnek. BÖCKH JÁNOS a Balatonmelléki-hegységet vizsgálva azt találta, hogy a lenyesett fennsík, melynek rétegei ÉK—DNy-i irányú csapás mellett átlag ÉNy-ra dűlnek, mintegy a Rába-lapálya felé billennek. Ezt az átlag 250—300 m magas fennsíkot, a Balatonnal párhuzamosan húzódó tektonikai vonal az ún. „literi-törésvonal" osztja két részre. A fennsíknak a Balaton mellett húzódó részét nevezte Balaton-felvidéknek, míg az ettől Ny—ÉNy-ra húzódó hegyvonulatát Déli-Bakonynak-jelölte. A felszínen morfológiailag, a két hegyvonulatot, a Kapolcs- Monostorapáti völgyszakasz választja el egymástól, de a képződményekben ez a törésvonal Litertől Köveskálig nyomozható. A Bakony és a Balaton-felvidék mezozoos-képződményei, mint látható, nagyjából egyenletesen lenyesett fennsíkszerű területének szerkezeti vizsgálata alapján BÖCKH JÁNOS megállapította, hogy azt nemcsak a literi- és várpalotai törésvonal szabdalja ezenkívül ezekre merőlegesen, harántirányú vetők is kimutathatók, melyek nyomán lapos medencék és völgyszerű vonulatok alakultak ki: ilyenek a móri, a tapolcai, a keszthelyi stb. Ezen idősebb hegyszerkezeti egységek között a harmadkori képződmények már csak hiányosan maradtak fenn. összegezve, a Balaton-felvidék hegyvonulata a Móriároktól délnyugatra, a Balaton csapását követi és n szilur-perm kori rétegek felett, a teljes triászkori rétegsor megtalálható egészen a Tapolcai-medencéig. II. A dunántúli bazalt és bazalttufa-előfordulások főtömege a Balaton mentén, főleg annak északnyugati oldalán, átlag 40 km szélességű sávon belül helyezkedik el. A Balaton déli oldalán csak a boglári és fonyódi Várhegy bazalttufa csúcsai emelkednek. A.Balaton mentén, egészen a Rába vonaláig található bazalt és bazalttufa-előfordulások tömegében átlag 70 kitörési centrumot különíthetünk el. Ezekben a centrumokban a kitörési mechanizmus változó volt, mert 23 bazalthegyet csak lávafolyás épített fel, 13 kitörési centrumban a vulkáni képződményeket csak törmelékszórás hozta létre míg a 24 bazalthegyet törmelékszórás és lávafolyás alakította ki. Morfológiailag a felszínre tört vulkáni tömegek mint bazaltkúpok, bazalttakarók, vagy bazaltgerincek tanulmányozhatók. A Dunántúl területén található bazalt- és bazalttufaelőfordulások, a Dunántúli-középhegység területén egységesen, a pliocén-korszak végén megindult vulkáni működéssel alakultak ki. A kitörések hosszú ideig tartoltak és helyenként a pleisztocén-korszakba is áthúzódtak. Bazaltjainkat létrehozó vulkanizmus a Kárpáti-hegységrendszer fiatalkorú kiemelkedésével egyidejűleg indult meg. Ekkor a közbenső (alföldi) tömegek rohamosan süllyedtek és ez a folyamat mélyszerkezeti változásokkal járt. Bazaltjaink kitörése ezen mélyszerkezeti izosztatikus egyensúly megbomlásával magyarázható. A dunántúli bazaltterülete к eta jellemzett mélytektonikai szerkezet figyelembevételével a következő csoportokra különíthetjük el: I. A Déli-Bakony bazalt- és bazalttufa-előfordulásai (14 kitörési centrum). II. A Balaton-felvidék bazalt és bazalttufa előfordulásai, ide tartoznak a Tapolcai-medence bazalthegyei is (30 kitörési centrum). III. A Tátika-csoport bazalttakarói és bazaltgerincei (16 kitörési centrum). IV. A Kisalföld bazalt és bazalttufa előfordulásai, a Rába vonaláig (10 kitörési centrum). A Bakony hegység és a Balaton-felvidék bazaltvulkánjai a 200—300 m magas, egyenetlenül lepusztult mezozoos-térszínre törtek fel és azon települnek. Ennek következtében ezen bazaltvulkánoknak aljazata igen változatos, így: permi-homokkő, kampili mészkő, l'első-triász márga és dolomitja stb. Ellenben a Tapolcai-medence, a Tátika-csoport és a Kisalföld bazalt- és bazalttufa-előfordulásainak aljzatát a pliocén felső-pannóniai emelet homok, agyagos-homok, és kavicsos-homok rétegei képezik. A Kisalföld délkeleti felében a Sümeg-Városlőd községeket összekötő vonaltól nyugat felé húzódó síkságon. 26
