A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szodfridt István–Tallós Pál: Vegetációtanulmányok a Felsőnyirádi-erdőben

nem a kiszáradó láprétek egyik szubasszociációjának faciesét képezi. A Caricion davallianae-fajok többsége teljesen hiányzik, ennek az asszociációcsoportnak KOVÁCS M. (1962) által feltüntetett karakterfajai közül csupán a J uncus subnodulosus, Carex davalliana, C. Hostiana, Sesleria uliginosa fordulnak elő. Ezek azonban megtalálhatók kiszáradó lápréteken (Molinion coeruleae) is, mint azok faciès- vagy szubasszociációképző elemei. Ugyanakkor a Molinietum coeruleae caricetosum paniceae-ve megadott konstans vagy szubkonstans fajok közül számos megtalálható felvételeinkben: Ranunculus actis, Sanguisorba officialis, Succisa pratensis, Plantago lanceolata, Achillea asplenifolia, Leontodon hispidus, Carex distans, C. panicea, ha ezek konstanciája nem is mindig éri el azt a mértéket, mint amelyet KOVÁCS M. felvételei mutatnak. Társulásunk ökológiailag is inkább a kiszáradó láprétekhez áll közelebb, a bazifil síklápokhoz viszonyítva hiányzik a gazdag mohaszint és az állandó tocsogós állapot, több a nyílt, moha nélküli vízfolt. A lápokra jellemző tőzegesedést sem figyelhetünk meg, társulásunk alatt inkább hordalék- és réti talajokat találunk. (Vö. 6. táblázat.) MOLINIETUM COERULEAE (ALLORGE 1922) W. KOCH 1926 JUNCETOSUM SUBNODULOSI (PIGN. 1954) SOÓ 1957 A felvett állományok zömmel a Felsőnyirádi-erdőt határoló Szilonta-patak mellett vannak a patakot kísérő égerligetekhez közel. Nagyrészt környezetüknél mélyebben fekvő foltokban helyezkednek el. Előfordulási területük vizenyős. Ennek oka részben a patak közelsége (emiatt magas a talajvíz állása), részben a rétre hajló domboldalon fekvő rétegforrások összefutó vizeinek állandó áztató hatása. A nyirádi szittyós láprétek nem Juncetum subnodulosi állományok, mert a KOVÁCS M. által erre az asszociációra megjelölt (1962) asszociáció, illetve csoportkarakterfajok közül mindössze a J uncus subnodulosus, Carex hostiana és Sesleria uliginosa található itt, a többiek teljesen hiányzanak. Hiányzik a közép-európai Juncetum subnodulosi-га jellemző Camptothecium trichoides moha is. Ugyanakkor igen nagy számban képviseltek a Molinion coeruleae és Molinietalia fajok, főleg a magas konstancia értékűek között. A Molinietum coeruleae-re jellemző karakterfajok közül kevesebb fordul ugyan elő, de mindegyikük, így a Cirsium rivulare, Veratrum album, Succisa pratensis, Molinia coerulea, — sőt a WAGNER-től a Bécsi-medencében karakterfajként értékelt Cirsium canum is •— nagy konstancia értékkel szerepel. (Vö. 7. táblázat.) Molinietum coeruleae (ALLORGE 1922) W. KOCH 1926 A Kárász-tó szélén, a tó és a Nyirád—Sümeg országút közötti „Sósrét"-en kiterjedt, nagy állományai vannak. Megtaláljuk a község és a felsőnyirádi erdészház között elterülő, jórészt a „Sósrét "tel összefüggő, mélyebb fekvésű részen is. A Bakony utolsó nyúlványai itt érik el elterjedésük legnyugatibb határát. Az alapkőzetül szolgáló mészkőből fakadó vizek jórészt itt bukkannak a felszínre és állandóan nedvesen tartják az alattuk elterülő réteket. Valószínűleg ezzel magyarázható a láprétek nagy kiterjedése. Nyáron, szárazabb időjárás esetén a láprétek is lényegesen szárazabbak sa — különben a bazifil síklápokra jellemző — tocsogós állapot megszűnik. A felvett állományokban a Caricion davallianae karakterfajai közül nagy konstanciaértékkel csupán a Sesleria uliginosa jelentkezik, megjelenése konszociációképző. A többi karakterfaj (Orchis incarnata, Carex davalliana, C. hostiana) csupán I és II konstanciafokkal fordul elő. Sokkal gazdagabb a társulás Molinion coeruleae és Molinietalia elemekben. Ezek közül konstansnak vehetők: Potentilla erecta, Sanguisorba officinalis, Galium boréale, Taraxacum paludosum, szubkonstans ok: Carex flacca var. dinarica, C. distans. A Molinio-Juncetea fajok közül állandóak: Ranunculus acris és Rhinanthus minor, a kaszálóréti fajok közül pedig ki kell emelnünk a Centaurea jacea-í és Briza media-t, mint konstansokat. A nagyszámú kaszálóréti faj már társulásunk kiszáradó volta mellett bizonyít. Fel kell hívnunk a figyelmet a Sieglingia decumbens-ve, amely felvételeinkben elég gyakori és a Nardo-Callunetea gyepek földrajzi közelségére utal. Ezt a fajt korábban mint a tipikus erdeifenyvesek karakterfaját tartották számon (SOÓ—ZÓLYOMI 1951), később azonban bebizonyosodott róla, hogy számos gyeptársulásban is megjelenik. A felsőnyirádi gyepeknek is elég gyakori alkotóeleme, (Vö. 8. táblázat). Junco-Molinietum PRSG. 1951 typicum TX. et PRSG. 1951 Kisebb foltokban fordul elő a Kárász-tó környékén. Az asszociáció két szubasszociáci ója közül ez a nedvesebb részén helyezkedik el. Tabelláris kiértékeléséhez elegendő felvételt készíteni nem volt módunk a társulás kis kiterjedése miatt. Állományunkban a KOVÁCS M. (1962) által leírt asszociáció-karakterfajok közül nincs meg a Selinum carvifolia és Achillea ptarmica, a sorozat-karakterfajok közül is több hiányzik. A fragmentum225