A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szodfridt István–Tallós Pál: Vegetációtanulmányok a Felsőnyirádi-erdőben

sum-nak nevezi. A Car ex elata zsombékok tetején az általa leírt társulásban is megjelenik a Calamagrostis canescens, azonban mindössze 1—2 A—D értékkel, mint szubkonstans faj. A nyirádi állományokból hiányzik a Comarum és lényeges különbség, hogy a láperdei fajok száma is kicsi. Ugyanakkor az Északi Alföldön nincs meg a Carex vesicaria és a vízben úszók között is egészen más fajok szerepelnek (Riccia fluitans, Salvinia natans, Utricularia vulgaris), a jellegzetes semlyék növényzet helyett pedig jobbára a nádasokra jellemző fajok fordulnak elő. Ezért a nyirádi állományok nem vehetők azonosnak a SIMON T. leírta szubasszociációval. (Vö. 3. táblázat.) CARICETUM ACUTIFORMIS-RIPARIAE SOÓ (1927) 1930 SCHOENOPLECTETOSUM LACUSTRIS SZODFRIDT et TALLÓS subass. nova Több vízállásban számos, egyenként kis kiterjedésű foltot képez. Termőhelye rendszerint vizenyősebb, a víz mélysége azonban ritkán éri el a fél métert. A Schoenoplectus lacustris dominanciájú társulást eddig általában a nádas konszociációjaként tartották számon (Scirpo-Phragmitetum W. KOCH 1926 medioeuropaeum TX. 1941 schoenoplectetosum SOÓ 1957). A nyirádi állományok azonban nem vehetők ezzel azonosnak. Erre legjobb bizonyíték, ha a TÓTH L. (1960) által leírt, közel fekvő balatoni állományokkal hasonlítjuk össze őket. A balatoni állományokra ökológiai szempontból jellemző az, hogy 2—2,5 m mély vízben állnak, cönológiai szempontból pedig az, hogy a Schoenoplectus lacustris mellett elsősorban vízben úszó növények fordulnak elő, illetve a kísérők közül csak a nád az, amelyik nem vízben úszó. Ezzel szemben a nyirádi állományokat sekélyebb vízben találjuk, a kísérő növények között pedig a vízben úszók, •— bár előfordulnak — alárendelt szerepet játszanak. Ugyanakkor számos Magnocaricion elem jelentkezik, a magas sásosokra és a nádasokra egyaránt jellemzők is szép számmal lépnek fel. A társulás faji összetétele meglehetősen heterogén, közöttük jobbára csak a Schoenoplectus tartja a kapcsolatot. Ezért a társulás rendszertani helyének megállapítása is nehéz. Végül is a Caricetum acutiformisripariae-hoz osztottuk be, mivel ökológiailag ehhez áll közel, a víz mélysége is ennek felel meg. A faji összetétel alapján esetleg még szóbajöhető Caricetum elatae-Ъа azért nem sorolható, mert a Schoenoplectus uralta területek nem zsombékosak. Ily módon tehát a leírt szubasszociációt átmenetként tarthatjuk számon a magassás-társulások és a nádas között, differenciális fajként pedig az Oenantha aquatica-t, Potamogeton lucens-t, Schoenoplectus lacustris-t jelöljük meg. (Vö. 3. táblázat.) Caricetum vulpinae SOÓ 1927 Számos tó vizében gyakori. Ökológiailag szárazabb helyeken találjuk, mint a Caricetum elatae-i, vagy más magassásosokat, bár előfordult aránylag mélyebb vízben is. Zsombékot nem képez, sok a nyíltabb vízfolt benne, amelyekben számos vízben úszó növény és magasabb vízálláshoz szokott Phragmitetalia-îa] lép fel. Faji összetétele (különösen, ha csak a Magnocaricion-ï a jókat vesszük figyelembe) nagy hasonlóságot mutat más magassástársulásokkal. A kísérők között azonban már akadnak eltérések. Így helyileg jó megkülönböztető fajai a többi Magnocaricion-társulástól : Rorippa amphibia, Alisina plantago-aqualica, A. lanceolatum. (Vö. 4. táblázat.) Caricetum vesicariae ZÓLYOMI 1931 Nyirádon szinte valamennyi tó vizében megtalálható társulás. Rendszerint nem önállóan fordul elő, hanem a Carex elata által képezett zsombékok közötti semlyékekben húzódik meg és a Caricetum elatae-val együtt komplexet képez. Önállóan csak elvétve találjuk, de ilyenkor is számos olyan növényfaj kerül a felvételekbe, amelyek inkább a zsombékosokban élnek. (1, Ь2. sz. felvételt.) Nyár elején is 25—30 cm mély vízben található, később sem szárad ki teljesen. (Vö. 5. táblázat.) Molinietum coeruleae (ALLORGE 1922) W. KOCH 1926 Területünkön tipikus állományait alig találjuk, úgyszólván csak asszociáción belüli egységei fordulnak elő. Ezeket az alábbiakban részletesen tárgyaljuk, mint a kékperjés láprét szubasszociációit, illetve facieseit. MOLINIETUM COERULEAE (ALLORGE 1922) W. KOCH 1926 CARICETOSUM PANICEAE W. KOCH 1926 CARICOSUM DAVALLIANAE A Nyirád—Sümeg országúttól nyugatra elhelyezkedő lápvidék gyakori társulása. Hasonlóan a Juncus subnodulosus és Sesleria uliginosa által urall társulásokhoz, Nyirádon ez sem bazifil síkláp, ha224