A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szodfridt István–Tallós Pál: Vegetációtanulmányok a Felsőnyirádi-erdőben

szerzők). Számos külföldi tanulmány is külön aszszociációként foglalkozik vele (LIBBERT 131/32, SCHWICKERATH 1933, WILZEK 1935, ROLL 1938.) Magyarországon MÁTHÉ (1965:24), TÍMÁR (1950:106) és ÚJVÁRI (1947:97) közölt felvételeket PTiaZans-állományokból. Behatóan foglalkozott a társulással JEANPLONG is, kinek táblázatai még kéziratban vannak. Az említett szerzők felvételeit összehasonlítva egymással és a magunkéval, megállapíthatjuk, hogy TÍMÁR felvételei ütnek el legjobban a többitől, ezek a szerző felfogása szerint a nádasnak a Phalaris-os szubasszociációjába tartoznak (Scirpo-Phragmitetum W. KOCH 26 medioeuropaeum TX. 41 phalaridetosum TX. SOÖ 57). A nógrádi (MÁTHÉ), zalai (ÚJVÁROSI), rábamenti (JEANPLONG) és a nyirádi felvételek öszszehasonlítása során is feltűnik az állományok nagyfokú heterogenitása (magasabb konstanciájú közös faj a Phalarison kívül alig van). Erre a fent idézett külföldi szerzők is rámutatnak. Elegendő összehasonlító felvétel hiányában nem vállalkozhatunk arra, hogy a hazai PTiaZam-állományok összefoglaló értékelését adjuk, azonban eddigi vizsgálataink alapján is elegendő okot látunk arra, hogy nyirádi állományainkat leválasszuk mind a nádastól, mind a Phalaridetumtól s a Caricetum elatae konszociációjaként írjuk le. Összehasonlító vizsgálataink során hiába kíséreltük meg társulásunkat azonosítani akár a külföldi, akár a hazai Phalaridetumokkal, a közös fajok minimális száma az ezekkel való egyesítést nem tette lehetővé. Még kevésbé sikerült a Scirpo-Phragmitetum-Ъа (akárcsak a Phragmition-пак esetleges más asszociációjába) való besorolása. A nagyszámú Magnocaricion- és Phragmitetalia-íaj jelenléte, valamint ökológiai előfordulási körülményei is mindenképpen a magas sásosokkal való legszorosabb rokonságát igazolják, a vízborítás mértéke, a víz mélysége is ide utalja. A konszociáció uralkodó faján, a Phalaris arundinacea-n kívül további fajok vannak, amelyek az asszociációtól lokálisan is megkülönböztetik. Ezek: Ranunculus repens, Potentilla anserina, P. reptans, Euphorbia palustris, Stachys palustris, Schoenoplectus lacustris, Carex vulpina, Phalaris arundinacea, (Vö. 2. táblázat 12—17. felvételei.) 2. CARICETUM ELATAE (KERNER 1858) W. KOCH 1926 CAREX HARTMANI KONSZOCIÁCIÖ A nyirádi Kárász-tó szélén, valamint a TSZ-legelő mélyebb részén elég nagy kiterjedésű állományokat képez. A Carex hartmani, mely boreális elem, csak néhány éve ismert Magyarországról (SZODFRIDT—TALLÖS 1962). Nyirád környékén számos növénytársulásban megtalálható, legtöbbször szálanként. A címben említett konszociációban azonban állományalkotó, nagy dominanciával fordul elő. Ha összehasonlítjuk, a Caricetum elatae felvételeivel, megállapíthatjuk, hogy faji összetétele szinte teljesen azonos amazéval, csupán az uralkodó faj eltérő. Fiziognómiailag azonban lényeges eltérés, hogy a Carex elata rendszerint zsombékalkotó és jobbára a C. vesicaria-val együtt, mint zsombék-semlyék komplexum jelenik meg, ezzel szemben a Carex harímara-szubasszociáció sohasem zsombékol, de elég mély vízállást jelez, amelyben a semlyékre jellemző fajok is megtalálják életlehetőségeiket. Az asszociációtól eltérően csak ebben a konszociációban előforduló fajok: Ranunculus acris, Gratiola officinalis, Carex hartmani, C. hostiana, C. lasiocarpa. (Vö. 2. táblázat 6—11 felvételek). CARICETUM ELATAE (KERNER 1858) W. KOCH 1926 CALAMAGROSTETOSUM CANESCENTIS SZODFRIDT et TALLÖS subass. nova A Felsőnyirádi-erdő több tavában, vízállásában igen gyakori, nagy kiterjedésű társulás. Tulajdonképpen egy magas-sásos társulás komplex átalakulási stádiumának is lehet tartani. A vízállások közepéhez közel a nyílt vizek szélén mindenütt széles zsombékos övezet alakult ki, amelyet a Carex elata hozott létre. A zsombékok közötti semlyékben viszont a Carex vesicaria a legjelentősebb, tehát a két magassás-faj komplexéről beszélhetünk. A zsombékok magassági növekedése (magasságuk helyenként meghaladja az 50—60 cm-t is) folytán tetejük lassú kiszáradásban van. A zsombékok tetején a Calamagrostis canescens hatalmasodik el, mint az itteni szárazabb állapothoz jobban alkalmazkodni tudó faj. A termőhely szárazabbá válásának oka az, hogy a Carex elata-hól alakult zsombék tőzegje nagyon gyenge vízemelő képességű, ezért hiába állnak a zsombékok sokszor térdig érő vízben, tetejük szárazabb, különösen a nyári időszakban, amikor a tavak vízszintje erősen leszáll. Társulásunkban a Carex elata már csak a zsombékok oldalán maradt meg, a tetőről nagyon erősen visszaszorult. A semlyékben elsősorban a Carex vesicaria uralkodó, mellette a vízben úszó hínár néhány tagja fordul elő nagyobb mértékben. A szubasszociáció differenciális fajai: Peucedanum palustre, Calamagrostis canescens, Lemna minor. Hasonló társulásról ír SIMON T. (1960) az Északi Alföldről: az ottani Caricetum elatae-t comareto223