A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Szodfridt István–Tallós Pál: Vegetációtanulmányok a Felsőnyirádi-erdőben

hogy a nagy szénsavtartalmú vizek oldóhatására dúsul fel egyes helyeken. Jórészt a felszíntől nem messze fekvő alapkőzetből felfakadó vizek hordaléka eredményezheti azt, hogy a pH értékek általában 6 körüliek, vagy a felettiek. Ezzel magyarázhatjuk azt is, hogy a kifejezetten mészkerülő növények általában hiányzanak. Ahol mégis előfordulnak, ott a felszíni savanyú homokréteg kilúgozódása előrehaladottabb és mésztartalmú réteget a közelben nem találunk. Ugyanakkor ezek a helyek gyenge vízgazdálkodásúak is, tehát a megjelenő acidifil elemek egyúttal a szárazabb talajállapotot is jelzik. A vízállások szélén letemetett, többszörösen összetett réti talajok találhatók, 3—4 egymástól jól elkülönülő humuszszinttel. Tőzeges lápi jellegű talajok jobbára csak a magas sásosok zsombékjai alatt alakulnak ki. A továbbiakban részletesen ismertetjük a Felsőnyirádi-erdőben talált mocsári, lápréti és vágásterületi növénytársulásokat. A még feldolgozatlan kaszálók és homoki vegetáció megismeréséhez még további vizsgálatok szükségesek. Elhagytuk a területen kialakult asszociációt nem alkotó hínárvegetáció, valamint néhány kisebb kiterjedésű magas sás-társulás tárgyalását. A feldolgozáshoz a SOÓ R. által kidolgozott rendszer szolgáltatta az alapot, a társulásokat az ő általa meghatározott sorrend szerint tárgyaljuk (SOÓ 1964). A táblázatokban közölt felvételi négyzetek nagysága egységesen 25 m

2 volt. Valamennyi felvétel Nyirád község (Veszprém megye) határában, a Felsőnyirádi-erdő mintegy 2000 ha-nyi területén készült. Az összes felvételt június hónapban készítettük, az 1961, 1964 és 1965 évek folyamán (A felvételek egységes volta miatt feleslegesnek tartottuk a pontos hely és dátum feltüntetését). A feldolgozás során nagy segítséget kaptunk a társulások tisztázása, növények meghatározása, revideálása terén FEKETE G., PÖCS T., SIMON T.. ÜJHELYI J.-től, ezúton mondunk szívességükért hálás köszönetet. Elöljáróban meg kell mondanunk, hogy a feldolgozott növénytársulások mohaflórájával behatóan nem foglalkoztunk. E helyütt az egyik helyszíni bejárásunk alkalmával PÓCS TAMÁS által talált és meghatározott néhány mohafajra hívjuk fel a figyelmet. Ezek nagyrésze boreális elem, ami újabb bizonyíték a terület vegetációjának glaciális eredetére, (PÖCS 1967). Érdekesebb mohafajok a következők: Drepanocladus lycopodioides (BRID.) WARNST. Caricetum elatae társulás Carex hartmani konszociációjában és Molinietum coeruleaeben. Ricciocarpus natans (L) CORDA. Caricetum veisariae-Ъап. Dicranum bonjeani DE NOT. Junco- Molinietum-Ъап. Scirpo-Phragmitetum W. KOCH. 1926 medioeuropaeum TX. 1941 sparganietosum 1957 Az egyik nyirádi tó területén aránylag nagy felületet borít. Állandó 30 cm-en felüli vízállásban fordul elő. A nádas egyik konszociációjaként jelentkezik. Uralkodó a Sparganium ramosum. Mellette a Phragmites communis és a másik, gyakran konszociációt képező növény, a Schoenoplectus lacustris csak kis szerepet játszik. A magas sás-fajok közül a Carex vesicaria jelentős, kisebb szerepet a C. riparia is kap. A vízben úszók közül a Potamogeton lucens és Lemna minor a magasabb konstanciájú kísérőfajok. Kevés fajszámát az ökológiai viszonyok, a magas vízállás és az ehhez alkalmazkodni tudó fajok kis száma kellőképpen megmagyarázza. (Vö. 1. táblázat.) Caricetum elatae (KERNER 1858) W. KOCH 1926 A különböző tavak mélyebb fekvésű részén gyakori társulás. Vagy önmagában, zsombékok tetején találjuk, s akkor a zsombékok között fekvő nyílt vízfoltokon különböző vízben úszó növények helyezkednek el, vagy a zsombékok közötti részt a Carex vesicaria semlyéktársulása tölti ki. A zsombékok között itt-ott а С riparia is megjelenhet. (Vö. 2. táblázat 1—5. felvételek.) A társulásnak több konszociáció értékű változata is előfordul. Ezek közül kettő kap jelentősebb szerepet, érdemes bővebben foglalkoznunk velük. 1. CARICETUM ELATAE (KERNER 1858) W. KOCH 1926 PHALARIS ARUDINACEA KONSZOCIÁCIÓ Számos vízállás területén található. Előfordulásának ökológiai adottságai kettősek: vagy a kiszáradó zsombékok tetején jelenik meg — a Calamagrostis canescens-hez hasonlóan — a zsombékok tetejének szárazabbá válása után, vagy pedig mélyebb tocsogós vízben találjuk. Utóbbi esetben sem volt azonban a víz mélyebb 15—30 cm-nél a nyáreleji csapadékos időszakban sem, tehát társulásunk szárazabb jellegű, mint a tulajdonképpeni nádas. Az előbbi esetre példa a 2. táblázat 12—14 felvétele, utóbbira pedig a 15—16 felvétel. Végül a 17. felvétel már teljesen kiszáradó állapotot mutat. Közöttük a kapcsolatot legnagyobb részt a Phalaris arundinacea nagy tömegű előfordulása hozza létre. A Phalaris által uralt állományokat hazánkban eddig részben nádas konszociációnak tartották. (SOÖ 1964: 138—139), részben az Agrostion albaebe tartozó Phalaridetum arundinaceae asszociációba sorolták (SOÓ 1964:170 s az ott idézett magyar 222