A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

tása folytán a Centrális Alp-kárpáti Küszöb szárazulata megkisebbedett, szárazon maradt Kárpátokra eső része a Kisalföldi Küszöb. A Keszthelyi-Bakony egység me­zozoikumának helyzetét T. ROTH az alábbiak szerint jelöli: A Bakony nyugati felét Pápa irányából „ellen­szárnyként" kiemelt felső triász fődolomit és mészkő- . tömeg foglalják el. Ezek a fővonulattal együtt depresz­sziót zárnak be : az átlagosan 400 m tszf. magasságú zirci katlant. Ebben és e körül csoportosulnak a mezozoos sor fiatalabb tagjai: a jura és a kréta képződmények. Ju­rát tártak fel a nagylengyeli és nagytilaji mélyfúrások is. A triász összefüggő vonulatokat formáló rétegsorá­hoz képest, írja ifj. NOSZKY (1961), vastagság és ki­terjedés tekintetében is jóval alárendeltebb a jura kép­ződmények szerepe Magyarországon. Alárendeltebb a jura képződmények térbeli helyzete az ugyancsak folt­szerűen megjelenő, de nagyobb vastagságú kréta réte­gekhez viszonyítva is. A bakonyi dachstein típusú liász átmenettel fejlődik ki a triászból. Helyenként azonban az ókimmériai fázisokhoz kapcsolódó teljes kiemelkedést jelző ülepedési diszkordancia választja el a triásztól. A rátelepülő jura sorozatot az alpi rétegsorhoz hason­lóan hézagosság jellemzi. Ez a hézagosság Ny-Szlová­kiában is megvan (ANDRUSOV). Tehát a Keszthely­Bakony egység jellegzetessége az újkimmériai mozgás­sal kapcsolatos hézagosság. A Dunántúlon a hézagos üle­dékképződés a cenománig tart. A turoni emelet idejét a teljes kiemelkedés jelzi. Ezt a Bakonyt csupán rész­leteiben érintő szenon megjelenése, majd a teljes ki­emelkedés követi. A kiemelt területeken denudációs ter­mékként a barremi, apti, túron és dániai emeletek idejében bauxit képződött. A kiemelt terület az eocén­ben újból megsüllyedt, s elborította a tenger. Az újpaleozoos és a mezozoos képződmények tektonikai értékelése A következőkben Pelsói és a Keszthely-Bakony egy­ségnek a Felső-Keletalpi egységhez való vonatkozá­sával foglalkozunk. Ugyanis TOLLMANN a Magyar Középhegység vonulatát a Felső-Keletalpi egységként jelöli. A Karawankák D-i szegélyén az alsó karbon SCHÖNENBERG (1969) feltételezése szerint előmély­ségben van. SZÁLAI (1969) a dunántúli (Szabadbattyán) alsó kar­bont embrionális előmélységben leülepedettnek tekinti. TESSENSOHN (1970) a Karawankák déli szegélyén az alsó és a felső karbon között orogén fázist (szudéti) állapít meg. SZÁLAI (1968) rámutat a Kárpát-medence említett előmélységében a szudéti fázis lehetőségére. A Kárpát-medence előmélységében, a Bükkben meg­vannak a Bellerophon (felső perm) rétegek. A Bellerophon rétegek megvannak a Karni-Alpok­ban is. Mindkét előfordulás esetében a permi képződmények a felső karbonra települnek. A Déli-Alpokban az alsó triász olykor átmenetekkel települ a Bellerophon-rétegekre (HERITSCH— KÜHN p. 248). Az átmenet a Bükkben is megvan. Az előmélységben a nóri emeletig bezárólag mindkét területen azonos az üledékképződés, az orogén fázisok is azonosak. Az eltérés a raeti emelettel kezdődik. Ugyanis az Ah pókban megvan a teljes mezozoos sorozat. A kárpáti előmélységben pedig az üledékképződés a nóri emelet­tel véget ér. A jelzett eltérés ellenére megállapítható, hogy a pelsói egység a Déli-Alpok ÉK felé való folytatásának tekint­hető. A Felső-Keletalpi egységet a paleozoos és mezozoos sorozat építi fel. A karbon üledékek ezidő szerint csupán a Pelsói­egységből ismeretesek. Lehetséges, hogy a Keszthely-Bakony egység terüle­tén az üledékképződés később kezdődött, mint a pelsói területen. Az azonban bizonyos, hogy a krétáig tartott, így tehát a teljes Felső-Keletalpi sorozat jelenléte a Kárpát-medencében nem bizonyítható. Feltételezhető, hogy a Keszthely-Bakony egység a Felső-Keletalpi egy­ség megfelelője. Az azonban igazoltnak látszik, hogy a Pelsói egység területére a Felső-Keletalpi egység meg­jelölése nem terjeszthető ki. V. AZ ÁTVÁLTÁS IDŐSZAKA Az ausztriai fázis indította el az ősföldrajzi kép vál­tozását, a Tétisz széttagolódását, a Kárpáti tömb süly­lyedését, az Alpok kiemelkedését és a Kárpáti tömbtől Ny-ra a mai Európa nagy részének többé kevésbé szá­razulattá váltását. Az átváltás időszakának első része a larámiai fázisig tart. Kihalnak a Globotruncanák, az az Ammoniták és a Dinosaurusok. A megváltozott élet­térhez alkalmazkodni nem tudó élőlények letűnnek az élet színpadáról. A második szakasz végét a stájer fá­zis jelzi. Az ausztriai fázis majdnem valamennyi kon­tinensen jelentkezik. Ezt követte a tengerek és a szá­razföldek határait megváltoztató nagy cenomán transz­gresszió. Hasonló méretű változás a kambrium óta nem volt. KOSSMATnak e megállapítása arra mutat, hogy a paleozoikum kezdete óta két nagy ciklus állapítható meg: az ausztriai fázis utáni és az ezt megelőző. A ten­gerek visszahúzódása a korszak végén az epirokrát je­lenség legnagyszerűbb példájával ismertet meg. Ez ve­zet a Kárpáti-tömb túron kori kiemelkedéséhez és ro­mosodásához. A romosodás a korábbi tektonikai képet elhomályosítja. A túron végén a süllyedés újból meg­indult. Az Álnokban, a Nyugati-Kárpátokban, az Alföl­dön diszkordáns településsel több helyen megjelenik a szenon. Ez azonban nem jelent visszatérést a korábbi állapothoz. A mélyszerkezeti kép teljesen elüt a korábbiaktól, erre mutat a bázikus magmatitok elmaradása, a szub­szekvens vulkánosság megjelenése. A felső kréta után kiemelkedés állapítható meg. Az alsó eocén Alveolinás-Miliolinás mészkő diszkordánsan települ a paleocén és a mezozoos rétegekre. E válto­zást az ÉNy-DK és az ÉK-Ny-i törés rendszereket to­vább fejlesztő larámiai fázis hívja életre. E törésrend­szer kialakulásának kezdetét, amint láttuk, a szudéti fázis jelölheti meg. Ez a folyamat a harmadkorban fo­kozódott. A törések áttörik a Veportól nyugatra és a Zalai-me­dencében a Gemerid-Elevációt. A preneoid képződmé­nyek felszíni megjelenése nyomán a Vepor és a Velen­cei-hegység közti beszakadást esetleg nevezhetjük Ge­merid-kapunak. Az azonban bizonyos, hogy a Vepor beszakadás és a Pilis—Szentkereszt—Békásmegyeri tö­rés közti területet megilleti ez a megjelölés. Az bizo­nyos, hogy e besüllyedés déli része a kréta végén ala­kult ki. Ezen át érkezett az áthalmozott kréta üledék, amint azt a Cinkota 6., a Mátyásföld 1. és a Tóalmás 2. 143

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom