A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

számú fúrások adatai bizonyítják. Lehet, hogy a nekézsenyi (Bükk) gozau is e „kapun", de északról érkezett. De az is lehetséges, hogy e „kaput" a pireneusi mozgás tette teljessé. A nekézsenyi gozau pedig nem e „kapun" át érkezett, hanem a Vepor és a Szepes—Gömöri—Érchegység közötti lesüllyedt szerkezet mentén került előfordulási területére. A Gemerid-kapu szerepe a harmadkorban fontossá válik. A Paratétisz tengere azúton nyomul a magyar medencébe. Az ordoviciumtól a mezozoikum végéig a mai Alpok és Kárpátok domborzati viszonyai hasonlóak. A kréta végén ez a rend megbomlik. Az Alpok és Kárpátok mai hegyvonulatai nem fekszenek azonos tömbökön. Az ausztriai fázis után a keletalpi tömb emelkedik, a kárpáti pedig süllyed. A süllyedés és az emelkedés nem egyenletes. így a kárpáti tömbön is egyes prepaleozoos rögök mindmáig a felszínen maradtak, mások azonban már a mezozoikumban a mélybe zökkentek. így medencék keletkeztek. Az átváltás időszakát új fejezetként követi a vetődésekkel, széttöredezésekkel jellemzett larámiai revolúció. VI. KAINOZOOS KÉPZŐDMÉNYEK HARMADKOR A harmadkor új tektonikai helyzetet teremtett. A Nyugati-Kárpátokban a Paratétisznek — nagyrészben a miocénben — medencéi keletkeztek. Ezeket három csoportba osztjuk (SZENES, 1961): 1. A Kárpátok ívétől nyugatra, Morvaországban van az előtér üledékgyűjtő területe; ez a hegység fokozatos felgyűrődése során az ív külső oldala felé tolódott el. 2. A második csoportba tartozik a bécsi, turóci, felsőnyitrai, besztercebányai, zólyomi és a breznói medence. 3. A harmadikba pedig az Észak-Magyarországi-, Délés Kelet-Szlovákiai, valamint a Kisalföldi-medence. E medencék nem egyidőben alakultak ki. Kárpátielőtér morvaországi területén már fokozatosan szárazulattá vált, amikor az ívbeli medencék a tenger uralma alá kerültek. A helvéti (kárpáti) emelettől a tengeröblök helvzete a belső kárpáti területeken teljesen más, mint a korábbi harmadkorban. A középső és a felsőltortonban megszűnt a károáti terület kaDcsolata a Tétiszszel. s ezért ez a terület kiédesedő öböllé alakult. A helvéti időtől a Kárnátok külső előtere emelkedik. Az említett előtér emelkedése és a belső medencék képződése által megindult az emelkedő területek tengerének a medencék felé való vándorlása. Ez a vándorlás a mezozoikumban belülről kifelé, a harmadkorban kívülről befelé történt. A mezozoikumban, amint azt már tárgvaltuk. a Pelsói-egység emelkedése folytán a Nyugati-Kárpátok délkeleti szegélvén a geoszinklinális megszűnt. A tender a Centrális Aln-Károáti-küszöbre tevődött át. A harmadkorban ellenkező irányú a mozgás. A Kárpátok külső előterének nagy része szárazulattá vált. A külső kárpáti láncokon belüli területekre nyomult a tenger. A háttér, maid az előtér emelkedése, illetve süllyedése az álló hullám jelenségéhez hasonló folyamat gondolatát ébreszti. A tektonikai rend megváltozása az üledékkéoződésben is kifejeződik. Ugyanis a korábbi többé kevésbé folyamatos üledékképződést a harmadkorban a tengeri és a szárazföldi üledékek gyakori váltakozása váltotta fel. E folyamat kisebb mértékben már a jurától jelentkezik. Egy-egy emeleten belül is transzgressziók követik egymást. A kéreg mozgékonysága nagyobb, mint korábban. A szeizmológiai vizsgálatok eredményei szerint, a kéregvastagság országunkban csakúgy, mint a legtöbb (GÁLFI—

STEGEN A 1957, STEGENA 1964, MITUCH—POSGAY 1965, MITUCH 1966) belsősüllyedékben is, az átlagosnál kevesebb. BENDEFY geokinetikai tanulmányaiból tudjuk, hogy hazánkban a kéreg mozgékonysága magas fokú. A harmadkor tárgyalását bevezető sorok után térjünk vissza az eocén kezdetével kialakuló kép részletesebb ismertetéséhez. Faunával igazolt paleocénünk nincsen. Az alsó és a középső eocénban a dunántúli és az Alföldtől északra eső területek fejlődési képe különbözik. Az előbbin a tengeri és a terrigén, az utóbbin az alsóeocénben csupán a terrigén képződmények fejlődtek ki. Az Alföld északi peremére csak a felső eocénben érkezett a tenger. Az eocén történetének kezdetét az Alföldtől északra csupán terresztrikus képződmények őrzik. Ezek az egykori térszín süllyedéseiben főleg ott találhatók, ahol fiatalabb eocén képződmények megóvták őket. Részben még a mezozoikumban keletkeztek bauxit nyomok, kéregvaskő darabok, nagyobb részük az eocénben jött létre. Az utóbbiakat gyűjtőnéven tarkaanyagoknak nevezzük. Az ausztriai mozgás nyomán elhalványult tektonikai rend még most is, későbben is, beleszól az ősföldrajzi kép alakulásába, minthogy az idősebb harmadkori üledékek is egykori tengerbarázdákban lelhetők, miként azt az eocén képződménveknek a Dunántúlon való megjelenése is tanúsítja. A Dunántúlra és Kafinthiába az eocén tenger az észak-olaszországi Vicenza vidékéről érkezett. Olaszország felől érkező ingresszió két ágra szakadva nyomult észak felé. A hazánkba érkező északkelet felé haladt (MÉSZAROS— DURICH 1962). A két ág között a Kisalföldi-küszöb helyezkedett el. A küszöb déli szegélye 4000 m-en aluli mélységbe süllyedt (LÁNYI 1966). Az alsó eocén a Вй-konvból Sümeg, Nyirád. Halimba, Magyarpolány, Dudar, Balinka, Tszkaszentgyörgyön mutatható ki (KOPEK—KECSKEMÉTI). A tengeri üledékkéoződés az alsó eocénben kizárólag a centrális depresszió területén, az elomélységgel párhuzamosan haladó mezozoos rögök között történt. Innen a Móri-árkon át érkezett Iszkaszentgyörgyre. Az alsó és a középső eocén legjellegzetesebb sajátossága az intenzitásában időnként változó, de állandó tengerfenék ingadozás. Sziget-tengerről van itt szó, melynek medencéit egy-két km-es szorosok kötik össze (KOPEK, 1964). A tengerfenék ingadozása, a hullámmozgás már a mezozoikumban is megvolt. A dunántúli eocén tengerbarázda keleti szegélyén az eocénben a Budai-hegységben. Dorog, Tokod, Csordákat, Mány, Oroszlány, Bókod, Mór, Pusztavám, Balinka, Dudar, Tatabánya vidékén szénképződés történt. A szénképződés három, esetleg négy különböző szakaszban ment végbe: a Paleocénben?, az iprézi emelet felső részében, a lutéciai emelet alsó és felső részében (KOPEK—KECSKEMÉTI). A közénső eocénben a mai Szentendre—Visegrád-hegység területe a mélybe sülylvedt. az eocén tenger északkelet felé nvomult. így Kósdon és a városligeti mélyfúrás adatai szerint ott is szénképződésre nyílt alkalom. A közéoső eocénben megjelennek a vulkáni — főkénoen amfiból — andezit-termékek is (SZÉKYné FUX, 19571. Ez a vulkánosság átterjed a felső eocénbe is (KOPEK—KECSKEMÉTI—DUDICH 1966). Ezek legnyugatibb előjövetelét a Stájer Alpokban találjuk, ahol a 144