A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

mériai mozgás során kiemelkedett, és a mezozoikumban többé nem került a víz alá. Az üledékképződés medencéje a mai Kisalföld felé tolódott. E részgeoszinklinális Esztergom vidékén két ágra szakadt. Az egyik É felé hajlik, a másik az idősebb triászban a Bükk felé folytatja útját. SZÁLAI a két ágra szakadás gondolatát 1958, I960 és 1969-ben megismétli. HORUSTZKY (1961) a M. Középhegységen belül É-i, Középső- és D-i egységeket különböztet meg. A Bükköt a középhegységtői elkülönítve bükki-dinari mezozoos fáciesként jelöli meg. WEIN (1970) a Középhegységet két vonulatra osztja. Az É-i a Rába-vonal, és a Balaton-vonal között fekszik. A D-i ettől délre húzódva magába foglalja a Bükköt. Ezt igal-bükki eugeoszinklinálisnak nevezi. SZÁLAI (1969) a Középhegységet két vonulatra bontja. Ez az 1956-ban kifejtett véleményével abban megegyezik, hogy az üledékképződés a Kisalföld felé tolódott. A kél felfogás közti különbség csupán az, hogy ez újabb tanulmányban a Gemerid-Eleváció két részre osztja a mezozoos tengert. Jelen tanulmányomban ez utóbbi felfogás mellett maradok. így tehát a mezozoos tenger É-i határát a Rába-vonal mentén, déli partját pedig a LÓCZY-hát mentén vonom meg. Nagyban és egészben ez a megjelölés azonos, T. ROTH ábrázolásával. Mivel azonban az üledékképződésben és a szerkezeti viselkedésben a tenger DK-i vonulata az ÉNy-tól különbözik. a DK-it, mely a nóri emelet végén kiemelkedik, a Balaton latin neve (Lacus Pelso) után Pelsói-egységnek, az É-it, ahol az üledékképződés a kréta végéig tart, Keszthely—Bakony egységnek nevezem. A Bakony A Bakony a Zala széles völgytalpától ÉK-re a Móritörésig, a Balaton medencéjétől ÉNy-ra a Rába síkságáig terül el. Kiterjedése a DNy—ÉK-i irányban 110 km, szélessége ÉNy—DK-i irányban 30—50 km. Legmagasabb csúcsai : a Kőris-hegy (704 m) és a Som-hegy (653 m). Relatív magassága a Balaton víztükréhez képest 106 m, a Rába lapálya felett pedig 120—140 m; az erózió szempontjából tehát jelentékeny rögökre tagolt. Világosan kifejlődött főgerince nincsen. A rögöket hasadékok sziklás és meredek oldalú völgyszorosok szakítják meg. A Bakonyt a természetföldrajzi tájbeosztás hat részre osztja: 1. Északi-Bakony 2. Déli-Bakony 3. Balaton-felvidék 4. Tapolcai-medence 5. Keszthelyi-hegység 6. Bakonyalja, a Pannónia-dombsággal Geológiailag a mezozoos képződmények kifejlődése alapján két részre osztható: 1. Balatonfelvidék, 2. Keszthelyi-hegység és ettől ÉK-re fekvő terület. Az előbbit Pelsói-egység, az utóbbit Keszthely-Bakony-egységnek nevezem. Meg kell jegyeznem, a geológiai irodalom is szól É-i és D-i Bakonyrol, azonban ezeket a megjelöléseket nem használja egyértelműen. A részletekre nem térek ki, csupán azt említem meg, miként arra alább részletesen rámutatok, hogy a két részre osztást a két egység közötti Gemerid-Eleváció val (literi szerkezettel), valamint e szerkezet által elkülönített mezozoos medencéknek különböző üledékképződésével indokolom. E két egység üledékképződési különbözőségét id. LÓCZY, LACZKÓ és SZENTES állapították meg. A Balatonfelvidéken a mezozoikumot a szeizi-nóri emelet üledékei képviselik. A Keszthely-Bakony hegységben a karni emelettől az üledékképződés általános volt. Az alsószalmavári és a téti fúrások szerint itt már az alsó triászban is volt üledékképződés. E korábbi üledékképződésre nézve csupán a két adattal rendelkezünk. Pelsói-egység A Buda-Pilis hegység érintésével — eltekintve a Pilis ÉNy-i nyúlványától (Kétágú-hegy) — a Bükkig és Rudabányáig követhető. A Pelsói-egység a GemeridEleváció és a LÓCZY-hát között helyezkedik el. Veszprémtől ÉK felé, Vértestől Ny-ra (Pusztavám-Oroszlányi medence) és É-ra a Gerecsében ismerhető fel. A Vértes környéki mélyfúrások az alábbi adatokat szolgáltatták: Csákvár (alsóverfeni), Bicskétől D-re (középső kampili), Tabajd (szeizi-kampili) Csákvár-GántCsákberény (ladini diploporás dolomit). Itt kell megjegyeznem, hogy az irodalom a Vértes-hegységben — a móri Csókahegyen és Vértessomlyón — jura és kréta képződményekről ad számot. Ezek szerint a Vértes a Keszthely-Bakony vonulat folytatása lenne. Tektonikai lag a Csókahegy a Móri árok. Vértessomlyó pedig a Pusztavám—Oroszlányi medence tartozéka. Ezek az előfordulások tehát nem mondanak ellen, előbbi megállapításunknak. Annál inkább nem, minthogy a Vérteshegységben mindenütt másutt csak az alsó triász—nóri képződmények ismeretesek. A Pelsói-egység egészét egyidejűleg csupán a Bükkben borította tenger. Kiemelkedése azonban egyidejű: az ókimmériai hegyképződés idejére esik. A Dunántúlon e mozgás jelentősegére 1951-ben rámutattam. Ny-i Kárpátokban a kimmeriai mozgások jelentőségére és hullámmozgásokkal való jellemzésére ANDRUSOV (1960) mutatott rá. E mozgást a Déli-Alpokban LEUCHS (1948) állapítja meg. E zónát hullámmozgások jellemzik. A hullámmozgások e területtől ÉNy-ra és DK-re is megvannak. ÉNy-ra ezeket igazolja a fiatalabb mezozoikum, majd az eocén. DK felé pedig a Mecsek és a Villány tengermedencék (WEIN, 1967). A Pelsói-egységen a Balaton-felvidéken a pietra verde, a Bükkben és a Bódva-völgyében diabáz, gabbró, kvarcporfir, porfirit (PANTÓ) jelenik meg az ausztriai fázist megelőző képződményekben. Ezek egy részét az ausztriai fázis után keletkezettnek tekintik, de a bizonyítékok nem meggyőzőek. STAUB szerint a főgeoszinklinális szabadon végződő elágazásaiban ofiolitok jelennek meg. Ezt példázza az igal-bükki tengerbarázda is. A Pelsói-egység a Kárpát medencében széthúzott. Ennek az Alpokban folytatódnia kell. Itt azonban összenyomott helyzetű. A Pelsói-egységben húzódik a Balaton-vonal. Ez KOBER Alp-Kárpát—Pannóniai vonalán keresztül az alpi Narbehoz kapcsolódik (SZÁLAI, 1966, 1969.) A Balaton-vonalról mint a Nyugati-Alpok és a Nyugati Kárpátok kapcsolatát jelző szerkezetről korábban már megemlékeztem. Erre a kapcsolatra utalhat a Magas-Tauern nyugati szélén és a Brianconnais, valamint a Freiburgi-Alpok liászában lelhető triász törmelék. E törmelék anyag ismeretében STILLE (1924, p. 134) e területeken egy mezozoos hegységképződésre (ókimmériai) gondol. Az bizonyos, hogy e törmelék anyag megjelenése egyenetlen reliefre, tehát kiemelkedésre utal. Az ókimmériai mozgás tehát az Alpokat és a Nyugati-Kárpátokat összekötő szerkezet mentén figyelemre méltó epirogén kiemelkedést hozott létre. Keszthely-Bakony egység Határai ÉNy-on a Rába-vonal, DK-en a GemeridEleváció. A Keszthely-Bakony egység a dunántúli mezozoikum É felé tartó ága. A mezozoos tenger térhódí142