A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Dr. Szalai Tibor: A Nyugati-Kárpátok délkeleti vonulatának kialakulása, különös tekintettel a Bakony hegységre az Alp-Kárpáti rendszerben

A NYUGATI-KARPATOK DÉLKELETI VONULATÁNAK KIALAKULÁSA, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A BAKONY-HEGYSÉGRE AZ ALP—

KÁRPÁTI RENDSZERBEN Előszó Tanulmányom két részből áll. Az első az alapfogalmakkal törekszik az olvasót megismertetni. A címben jelzett témát a második rész tárgyalja. Emberi mértékkel nem mérhető idő telt el a Föld szilárd kérgének kialakulása óta. A legrégibb események homályba vesznek. A kezdetről, bolygónk keletkezéséről csak fizikai következtetések adnak képet. Az ősóceánok végtelen tükréből hatalmas kontinensek emelkednek ki; rajtuk zegzugos gerincek, kúpok, hegységek, mint óriási betűk. Az ember megkísérelte kibetűzni a Földnek önmagáról írott történelmét. A krónika hiányos. Sok lapja feneketlen mélységbe süllyedt, mások felett az óceánok hullámai zúgnak. A kéreg legrégibb rétegeinek betűi csaknem lekoptak már a táblákról. A későbbi idők betűi mind élesebbé válnak. Mondatokká, fejezetekké alakulnak. Hosszú esztendők munkájából, fáradságosan összehordott apró részletek egybevetéséből bontakozott ki a mai földtan, vagyis a Föld történelmének kutató tudománya. Földünk a naprendszer egyik bolygója. Alakja csak durva megközelítéssel mondható gömbnek, szteroidnak, forgási vagy akár háromtengelyű ellipszoidnak. Valójában mindezekhez közelálló szabálytalan alakú, és alakját a földtörténeti idők során is változtató égitest. Jelenleg fél nagytengelyének mérete: 6378,25, a kistengelyé pedig 6356,86 km. A Föld fejlődését ősi idők óta két erőcsoport szabja meg. Egyik a Földben van, másik a naprendszerből a világegyetemből származik. Ez a két erő küzd együtt, vagy egymás ellen; küzdelmük mindig egy célhoz: a fejlődéshez vezet. A Föld korát 4,5 milliárd évre, az élet megjelenését 500 millió évre teszik (R. MOORE 1966). ESKOLA szerint az első növényi maradvány 1 milliárd 500 millió éves.* A legkorábbi események tehát homályba vesznek. A Föld arculatának megváltozásakor megváltozik az élet arculata is. Ezért kapcsolódott össze a Föld fejlődésének kutatása az élet fejlődésének kutatásával. A Föld őskorában kialakulnak a szárazulatok ősmagjai: az orosz, a szibériai, az ausztráliai, a brazíliai, észak-amerikai, valamint az afrikai tábla. Belső erők, vulkanizmus, tektonikai, vagyis szerkezeti mozgások ismételten megbolygatták az ősi táblákat. Bizonyos, hogy ebben az időben több hegyrendszer képződött, de az itt történteket nem tudjuk alaposan megvilágítani. A Föld héjas szerkezetű. A héj szerkezetét (1. ábra) van BEMMELEN (1964) ábrája érzékelteti. A legfelső héj a 100 km mélységig hatoló Tektonosphaera. Ezt követi 200 km mélységig az Asthenosphaera, majd 900 km mélységig a Sklerosphaera, a 2900 km mélységig tartó belsőköpeny, végül pedig a külső- és a belsőmag követik egymást. A „normális" kontinentális kéreg a Mohó 3:3—35 km mélységben levő felszínéig nyúlik. Azért „norma* JASTROW (1964) szerint az élet az első évmilliárd folyamán jelent meg. lis", mivel abelsősüllyedékekben — ilyen a Pannonmedence is — ez a mélység kisebb. A magyar medencében (STEGENA 1964, MITUCH—POSGAY 1965, MITUCH 1966, STEGENA 1967) a Mohó felszíntől 23—26 km, BENDEFY (1968) az Alföldön 25,65, az Alföldön kívüli területeken 25,45 km átlagos mélységet állapított meg. Az Asthenosphaera-ban fázisváltozásokkal gabbro-eklogit van. A Sklerosphaera-ban peridotitot jelez az irodalom. Van BEMMELEN szerint a belső köpenyben turbulens áramlások történnek. Ezek 10 000 km hossztengelyű undaciókat, azaz enyhe és nagyon lassú hullámzáshoz hasonló és a felszínen is alakító tényezőként ható áramlásokat keltenek a köpeny tömegében. A magas hegységek kéregrészei nagy mélységig hatolnak a földkéreg aljzatába. A kőzetek a nagyobb 137