A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 12. (Veszprém, 1973)

Bubics István: Veszprém megye építő- és építőanyag-ipari földtani nyersanyagai

kőzet rendszerint tömör szövetű, jól faragható, hasít­ható, addig az utóbbi durva kristályos szövetű, egye­netlen törésű, építkezésre kevésbé alkalmas. E tulaj­donságát a kőzetben tömegesen megjelenő vastag héjú kagylók vázától nyeri. A krétakori hasznosítható mészkőzetek csekély fel­színi elterjedése mellett jelentős, égetett mész alap­anyagként — Sümegen, mint építőkőzetet Zircen és Jásdon bányásszák. IV. Eocén Építőipari szempontból a megye területén alárendelt szerephez jut. Az alsó-eocén tarkaagyag Halimba és Nyirád területén a bauxit fedőképződménye. Nyirádon, mémely külfejtés agyagrétege nagyon sok gipszet tar­talmaz. (Hazai vonatkozásban egyetlen nagyobb gipsz­anhidrit előfordulást ismerünk, melyet bányásznak is: Rudabányai-hegység—Perkupa). Nem tudjuk, hogy az említett külfejtés gipszkristályainak kinyerésére tör­tént-e valamilyen próbálkozás. A nyirádi lelőhelyen a sokszor 15 cm nagyságot is elérő csillag alakú ikerkris­tályok agyagba ágyazódva találhatók, így esetleg kü­lönleges bányászati technológiát igényel annak kinye­rése, pl. vízágyúval történő fejtési mód. Az alsó-eocén rétegben egyik-másik területen jelentőséggel bír a tűz­álló agyagrétegek megjelenése, mely felszínen azonban ritkán található (Városlőd). Bár a városlődi eocén agya­got finomkerámiai célokra használják, kapcsolatát az építőanyagokkal a díszítőelemekként használt mozaik és majolika szolgáltatja. Továbbiakban az eocén képződményei közül kiemel­hető a kisebb-nagyobb foltokban felszínre bukkanó fő­nummuliteszes mészkő. Építkezés céljára nem elterjedt kőzet, mivel sokszor márgás megjelenésű. Az eocén to­vábbi kőzetkifejlődése ma még hasznosítható építőipari, nyersanyagokat nem szolgáltat. V. Oligocén és miocén A két földtörténeti kor, a megye területén leginkább törmelékes üledékeket szolgáltat, és csak alárendelt el­terjedésben találjuk a vegyi eredésű kőzeteket. Az oli­gocénben szinte egyedülállóan, az egyes helyeken fel­halmozódott kavicsok említhetők, megjegyezhetjük azonban, hogy a rendszerint magas agyagtartalom miatt betonkavicsként nem használható. Jelentősebb a mio­cénkori kavics (Kolontár, Devecser, Ugod) és durva­mészkő Tapolca, Bántapuszta). Az utóbbit mészége­tésre és építőkőzetként is használják. A rómaiak, de különösen a középkor építői és szob­rászai szívesen használták a miocén durvamészkövet, melyről nagyon sok archeológiai lelet tanúskodik (Ba­konyi Múzeum — kőtár). VI. Pannon és negyedkor A Bakony peremi és medencebeli megjelenésben mu­tatkozó pannon, fontos építőipari nyersanyagot nyújt. Ilyenek az agyag, a durvakerámiai ipar alapanyaga, valamint a homok, homokkő, bazalt, bazalttufa és az édesvízi mészkő. Kisebb elterjedésben találjuk a jó mi­nőségű hasznosítható kavicstelepeket (Salföld, Csab­rendek). A tégla- és cserépipar fontos nyersanyaga az egyéb­ként nemritkán felszíni-felszínközeli eltérjedésű agyag­réteg. A pannóniai rétegösszleten belül, különösképpen a Bakony hegység peremi területein, valamennyi kép­ződmény változatos vastagságban és kiterjedésben mu­tatkozik. A különböző képződmények sűrűn, egymást váltva, egymásba fonódva jelennek meg. Ennek követ­kezménye, hogy a hegységperemi kifejlődések haszno­sítható nyersanyagai is kis vastagságú rétegekben talál­hatók. A pannóniai üledékképződés LÓCZY L. alapvető munkájából ismeretes, mely szerint a Bakony hegység ÉNy-i oldalán is agyag, homokos agyag, felső tagozatá­ban finomabb homokrétegek vannak. A zárórétegeket mészkonkréciós agyag jelzi. Partközeli megjelenést tük­röznek a kavics-, konglomerátum- és kvarchomokkő­rétegek (Kővágóörs, Berhida, Lázi). A kavics-konglome­rátum egyik szép feltárása Sümegen ismeretes, ahol fe­hér és színes kvarc, kvarcit, fillit, lidit, permi homokkő, dolomit, helybeli krétamészkő és nummuliteszes mészkő alkotja a klasztikus törmelékanyagot. A belső öblökben édesvízi mészkő képződött (Nagy­vázsony, Várpalota, Szentkirályszabadja, Kádárta). Az édesvízi mészkő, mint építőanyag megyei vonatkozás­ban alárendelt szerepet kap, mely csekély vastagságá­val hozható összefüggésbe. A pannóniai homok elter­jedt képződmény, mely közül kiemelhető a kővágóörsi — salföldi — monostorapáti kvarchomokok. A pannó­niai időszak kiemelkedő út- és vasútépítéséhez nélkü­lözhetetlen alapanyag a bazalt. A kockákra faragott és és különböző szemnagyságra zúzott bazaltot a Tapolcai­medencét övező bányák szolgáltatják. A korszerű épí­tőelemek alapanyagául szolgálhatna, a hólyagüreges­salakos bazalt, melynek elterjedése még nem mond­ható általánosnak. Pedig már több éve nyitva áll a mintszentkállai bánya, és az elmúlt évben kutatták meg a monostorapáti lelőhelyet. Végezetül említést érdemel, rendesen a bazalt fekvőjét képező bazalttufa, mely vé­konylemezes kifejlődésben ugyancsak tetszetős építő­kőzetet szolgáltat. A tihanyi kőfejtőket természetvé­delmi okokból beszüntették, mellyel egyet is érthetünk. Nagy kár azonban, hogy más területek (pl. Pula) elő­fordulásait nem bányásszák. A pleisztocén a Bakonyban, illetve a megye területén nem szolgáltatott jelentős termékeket, a helyenként ki­alakult vékony kavicslepel csak helyi jelentőségű lehet. A nagyobb elterjedésű lösz [korábban több helyen (Veszprém), a durvakerámia szívesen használt alap­anyaga] az építőipar számára megyénkben ma már je­lentéktelen. ÉPÍTŐANYAG-IPARI NYERSANYAG-LELŐHELYEK ÉS EGYÉB TERÜLETEK FÖLDTANI ADOTTSÁGAI I. Veszprémi járás 1. ALSÓÖRS A Balaton ÉK-i partján fekvő község területe alapjában véve két, korban különböző kőzetkifej­lődéssel mutatkozik. A község területének 1/3-án a D—DNy-i újtelepülés, ópaleozoós metamorf képződ­ményeken nyugszik. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom