A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

4 OL. Dicalisok, Cott. Zalad. 5 L. ott. 6 MRT. 3., 61/4. X 131. UKKMINDSZENT. Tapolcai járás. Elpusztult falu Ukktól délre, a Mindszent dűlőben.

1 Az 1279-ben említett „duas possessiones Vg" egyike lehetett ez az 1283-ban már templomáról elnevezett település,

2 amely a középkorban a tőle délre fekvő Ny ír lakkal együtt a Szentgrótiaké volt.

3 1545-ben egy török portya elpusztította, többé nem is népesedett be.

4 Mindenszentek egyháza 1288-ban már állt.

5 Az 1421-ben említett László plébánosról nem tudjuk, ukki vagy ukkmindszenti volt-e.

6 1550-ben az öt évvel azelőtt elpusztult Mindszent plébániája is puszta volt.

7 1 Helyét a templomromjával együtt rögzíti a MRT. 3., 61/3. 2 Holub III. 914—915. 3

Uo. 4 OL. Dicalisok, Cott. Zalad. 6

HolubllI. 915. • Mon. Vespr. IV. 410., 413. 7 Egyháztört. Emi. V. 54—462. L 132. URBÉL. Tapolcai járás. Elpusztult falu Sümeg határában, a községtől délkeletre levő űrbéli erdőben. Az okleveles adatokból 1315-től ismert Úr bél korai telepítésű falu, amely már a XIII. század közepén a veszprémi püspökség birtoka volt.

1 Utolsó említése 1385-ből származik,

2 a sümegi váruradalom falvainak 1436-os felsorolásában már nem szerepel, addigra elnéptelenedett. Szt. Miklós űrbéli egyházáról 1385-ből tudunk.

4 A falu helye és a templom romjai ma is láthatók.

5 1 1315.: Veszpr. reg. 76. 1319.: АО. I. 503. 1339.: Veszpr. reg. 315. Mindhárom oklevél említi néhai Zlaudus püspök (1245—1262.) idejében élt Absolon ispánt, a püspök űrbéli nemes jobbágyát. 2 Veszpr. reg. 826. 3

HolubIII. 216. 4 L. 3. jegyzet. 6 MRT. 3., 54/29. X X 133. UZSA. Tapolcai járás. Elpusztult falu Lesenceistvánd határában, a Lesence patak völgyében. A XIII. század közepétől ismert adatok szerint nemesi település volt részben az Örsi Cibrián, részben az Uzsai család birtokában. A XIII. század végén válik két faluvá: a déli résztulajdonosától Csejkat-, Lőrinc-, templomáról Szentgyörgyuzsa, az északi Cibrián-, Ceberjénuzsa vagy Ceberjánfalva. A XV. században tovább osztódó falu Felső-, Közép- és Alsóuzsa, egyes részei pálos kolostoráról Szentlélekuzsa, a völgy északi végén levő, a veszprémi püspök sümegi uradalmához tartozó falu pedig Püspökuzsa.

1 Az 5—6 településrészből álló Uzsán a középkorban két plébánia volt: északon Püspökuzsa,

2 délen pedig Csejketuzsa, Szt. György templomával.

3 Az utóbbi 1550-bsn még működött,

3 csak 1572-ben égették fel a törökök; Püspökuzsa azonban már 1548-ban elpusztult.

6 1 Holub III. 920—925.; Csánki III. 121. 2 Holub III. 216., 920—24. 3 1304.: АО. I. 82—84. 1333—34.: Mon. Vespr. II. 66., 74.; ТТ. 1908., 168—169. 1421.: Mon. Vespr. IV. 410., 413. 1428.: Holub III. 925. 4 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 5 MRT. 1., 27/6. " OL. Dicalisok, Cott. Zalad. X 134. VÁLLUS. Keszthelyi járás. Az Árpád-kori Vállus már a XII. század elején részben az Atyusz nemzetség birtoka volt, amelyet nemzetségi monostoruk, Almád kapott meg.

1 Egy évszázad múlva is az almádi monostoré és a zalai várhoz tartozó zsidi várjobbágyoké,

2 a XIV. századtól azonban Hegyesd várának tartozéka volt.

3 1557 után elpusztult, később újratelepült, de a század vévén teljesen elnéptelenedett.

4 Ismeretlen titulusú temploma plébániás egyház volt, amely 1550-ben még működött.

5 A mai falutól északra levő, Pusztatemető nevű dombon helye még kirajzolódik.

6 1 Szentpétery Krit. jegyz. 364.; Holub III. 928. 2 HO. VII. 59.; Csánki III. 121.; Békefi211. 3 Csánki i. h. 4 MRT. 1..50/2. 5 Egyháztört. Emi. V. 454—462. «MRT. l.,50/2. L 135. VÁSZOLY. Veszprémi járás. Az Árpád-kori Vászoly királyi birtokként került a XII— XIII. században részben az Átyusz-nemzetség, s tőle a tihanyi apátság, majd a veszprémi káptalan, a bakonybéli apátság és az esztergomi káptalan tulajdonába. Világi részbirtokosa volt a Lőrinte nembeli Essegvári család.

1 A középkori falut a törökök többször felégették, de mindig újratelepült. Vászoly Szt. Kereszt tiszteletére emelt plébániatemplomáról 1395-ből

3 és 1433-ból

4 tudunk, papját azonban már 1333—34-ben összeírták a pápai tizedszedők.

5 Péter Vászolyi plébánosról 1370 és 1373 közötti

6 időből, Gálról pedig 1395 és 1423 közöttről

7 ismerünk adatokat. 1433-ban a templomot a béli apátság sajátjának vallotta, tehát ő volt a kegyura

8 1550-ben a balatonfői alesperesség székhelye volt.

9 A falu melletti pusztaszentegyházi dűlőben, a helybeli TSz. pincéje mögött van a középkori templom helye, 1962-ben részben feltárták.

10 1 Holub III. 934—937.; Csánki III. 122. 2 OL. Dicalisok, Cott. Zalad. 3 PRT. X. 288—290. > Holub III. 937.; PRT. VIII. 154., 480. 6 Mon. Vespr. II. 65., 74. « 1370.: PRT. X. 121. 1371.: ZO. II. 86. 1373.: PRT. X. 75. 7 1395.: PRT. X. 288—290. 1397.: CD. X/2., 503. 1419—23.: Mon. Vespr. III. 34. 8 PRT. VIII. 154., 480. 9 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 10 MRT. 2., 50/5.; Romer jkv. ill. 32. L 136. VÁTKA. Keszthelyi járás. A Tátika délkeleti lábánál levő, elpusztult középkori falut 1248-ban királyi ítélettel Zlandus veszprémi püspök kapta meg, addig a Tátika nemzetségé volt.

1 A püspök a hegyen levő várral együtt a falut is egyházmegyéjére hagyta. A XIV— XV. században egy része változatlanul Tátika várának tartozéka, részben pedig a faluról elnevezett Vátkai család birtoka volt.

2 A XV. század elejétől a Gersei Pethők kezén levő falut 1555-ben égették fel a törökök.

3 Vátka temploma már 1334-ben szerepel a pápai tizedjegyzékben.

4 1438-ban kegyúri jogát a Gersei Pethők kapták meg.

5 Nem lehetett önálló plébánia, mert az 1550-es összeírás még a pusztult és betöltetlen plébániák között sem említi meg. A megye régészeti topográfiája az 1341-ben, a tátikai uradalom összeírásában szereplő Szt. Kereszt templommal

6 azonosítja Vátka egyházát. Az azonosítás már csak azért is elfogadható, mert a hegy lábánál több középkori település nincs és a templom romjai ma is láthatók.

7 1 CD. IX/7. 663—664. 2 Holub III. 937—939. 3

MRT. 1., 58/12. 4 Mon. Vespr. II. 75. 5 ZO. II. 493—496. 6 Veszpr. reg. 339., 502. 7 MRT. 1., 58/12.; Römer jkv. I. 92—93. X 137. V1GÂNTPETEND. Tapolcai járás. A középkorban két falu: Vigánt és Petend. Az előbbi helyi nemeseké és a veszprémi káptalané, az utóbbi a Gyulaffyaké volt.

1 A XVI. század közepén mindkettőt felégették a törökök, bár mindkettő újratelepült.

2 A XIV. század eleji pápai tizedjegyzékekben Petend szerepel,

3 Vigánt nem. A későbbi adatok azonban csak Vigántot említik egyházas helyként. Az itt álló Keresztelő Szt. János templomról, amelynek kegyura a káptalan és a Vigánti család, 1338 és 1519 között ismerünk okleveles adatokat. 1550-ben még működő plébánia volt.

5 A mai r. k. templom előtt 1963-ban kerültek elő a középkori templom alapfalai.

6