A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Zsiray Lajos: Adatok a Dörögdi család és a felsődörögdi plébániatemplom történetéhez

Adatok a Dörögdi család és a felsődörögdi plébániatemplom történetéhez A Dörögd—szentimári medence nyugati szélén, a Tik és Baksahegyek között bemélyedő forrásdús völgyben, hosszan elnyúlva, szép helyen fekszik a mai Taliándörögd község. Kedvező fekvésénél fogva a község határa már régóta lakott hely volt. Az a római telep, melynek nyomai Kapolcs község határában kezdődnek, átnyúlik Taliándörögd területére is. Pelargus János 1872-ben készült feljegyzéseiben a község határában nagyobb római telepet ír le. Ebben az időben záporeső római kőkoporsót mosott ki a földből, abban csontváz és mellékletként Licinius római császár 200 db érme volt. Ugyanakkor megemlékezik egy hasonló korú arany csészéről is, amely szintén ezen a területen került felszínre. Ugyancsak innen közli két hajtű és egy csatvég ceruzarajzát is. Darnay Kálmán innen szerzett gyűjteményébe 2 db bronzfibulát és egy aranyozott bronz szobrot.

1 Taliándörögd területén a középkorban négy település volt: Felső-Dörögd, Alsó-Dörögd, Imár vagy Tímár és Ráskó. Mind a négy település egyházas hely volt. Felső-Dörögd temploma Szent András apostol tiszteletére szentelve. Alsó-Dörögdön a Szent Szűz tiszteletére szentelt kápolna állott. Imár vagy Ilmár első említése 1270-ben történik, amikor V. István király a hűtlen Arnold cornes fia Miklós birtokait Panyit bánnak adta, ezek között szerepel: „villa Ilmar" is. 1354-ben egy oklevél említi Ilmari Miklóst és Jánost, akik egy birtokperben szavatosságot vállalnak. Pesty Frigyes a következőket írja : „Imár határrész, Talián Dörögd falu, Zala megyében. Bokrok és csépetekkel benőtt hely, melyek közt az imári egyház romjai is láthatók. Állítólag a mohácsi csata után portyázó tatárok pusztították el." Ráskó település nevét középkori oklevél nem említi. Azonban egy 1752-ben tartott tanúkihallgatás, melynek tárgya Dobos és Ráskó birtokok határainak megállapítása volt, mint határjelet említi a: „ráskói romladozott egyházat."

2 Dörögd első említése 1249-ben történik, amikor az ereki püspöki birtok határait állapítják meg. Mint érdekelt határbirtokosok megjelennek akkor: „populi de Drugd" és mint: „terra Drugd" birtokosai tiltakoznak a határmegállapítás ellen.

3 A településekkel szorosan összefüggött a Dörögdi család neve és sorsa. Ennek a családnak birtoka volt Zala megyében Felső-Dörögd és Alsó-Dörögd, Imár és Dencs, részbirtokai voltak Diszel, Pabar és Sárosdfő falvakban is. Veszprém megyében birtoka volt Tótvázsony és Sopron megyében Petryk és Kury. A család a nagyobb vagyonú nemes családok közé tartozott. Tagjai a középkor folyamán és később is, megyei és országos viszonylatban fontos szerepet töltöttek be a politikai és társadalmi életben.

4 A család egyik tagjáról először I. Károly Lipcsén (Zólyomlipcse várában) 1340. november 10-én kiadott oklevelében olvasunk. Ebben a király a Zala megyei Dencs birtokot Kilián fia András mesternek, lipcsei alvárnagynak és testvérének, Istvánnak adományozza szolgálataikért és kiváló érdemeikért (magister Andreas filius Keliani vicecastellanus de Lypche, sibi et fratri Stephani suo). I. Lajos király pedig 1350. március 14-én Tótvázsony nevű Veszprém megyei birtokot, melyben Szent Vencel tiszteletére szentelt kőből épült templom van — Kilián fia András altárnokmesternek (comes Andrea" filius Kyliani vicesgerens Magisterii) adományozza. Dörögdi Kilián fia András mester 1349. július 24-én tihanyi várnagy.

5 A veszprémi káptalan előtt 1348. december 5-én Töreki Simon fia Miklós asztalnok (Nicolaus dapifer filius Simonis de Turek) tiltakozik az ellen, hogy Pabari Kázmér fia András fia Miklós — akit Kisnek hívnak — (Nicolaus Kyuz dictus) Pobor nevű birtokát Dörögdi István fia Pálnak eladja, ajándékozza vagy adományozza. Garai Miklós nádor 1376. február 24-én Visegrádon kiadott oklevelében bizonyítja, hogy midőn Dörögdi Tstván fiának Pálnak leányai-Chuka, Thomay Pál fiának Jakabnak felesége és Macho, — Zenth Ivani János fiának Istvánnak a felesége — be akarták magukat iktatni atyjuknak Petryk és Kury Sopron megyei, továbbá Pabor és Diszel, valamint Sárosdfő Zala megyei birtokaiba, annak Dörögdi István fia István ellentmondott. A beiktatás azonban a tiltakozás ellenére megtörtént, azt a veszprémi káptalan végezte el. Zamárföldi Péter fia Miklós mester Zala megye alispánja és a szolgabírák Tapolcán 1382. június 11-én kiadott oklevelükkel bizonyítják, hogy megjelent előttük az Asztalnok-nak nevezett Miklós fia András mester (magister Andreas Asztalnok dictus filius Nicolai) és tiltakozott az ellen, hogy Dörögdi István fia István és Pál fia Jakab mesternek felesége, Pabori János fia Istvánnak az özvegye, a Lesence folyó medrét megváltoztatták és panaszos malmáról a vizet elvezették.

6 Lőrinc fia Baso dörögdi nemes 1385-ben felszólította Dörögdi István fia Istvánt, hogy miután a zálogösszeget elfogadta, engedje vissza a nála levő zálogbirtokot. István azt felelte, hogy Basotól semmit sem bír zálogba, 251