A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása
18 Holub J.: Zala megye története. — A községek története. III. 721 о. Kézirat a Zalaegerszegi Állami Levéltárban. 17 Veszprémi Káptalan levéltára (Nagypécsei 48 ). 18 Erdélyi: i. m. 296 o. 19 Nagy I.—Véghely D.—Nagy Gy. : Zalai Okmánytár II. 221 o. 211 Erdélyi: i. m. 55 o.; Zalai Okmánytár II. 403 o. 21 Szabó I.: i. m. 134—136 o. 22 Kumorovitz В.: Veszprémi Regeszták. Bp. 1953. 384 o. 28 Nagy I.: Hazai Okmánytár. III. 216. — A Veszprémi Regeszták 763. sz. Domokos presbiteri említ. 21 Veszprémi Káptalan Magánlevéltára. Szöllős, iuxta Balaton. 24. — B. M. H. A. — Oszvald. 25 Monumenta romána episcopatus Vesprimiensid. Bp. 1896—1907. II. 66 o. 20 Holub J. : Zala megye története a középkorban. Bp. 1929. 1. 236 o. 27 Erdélyi: i. m. 295. 8. jegyzet. 28 Magyarország Régészeti Topográfiája 2. 39. 29 Holub J.:i. m. 386 o. 30 Csánki D.: Magyarország története földrajza a Hunyadiak korában. Bp. 1890—1913. III. 102. 31 Holub J. : i. m kézirat I. 236. 32 Egyháztörténeti Emlékek a hitújítás korából. V. 454—462. 33 Pákay Zs.: Veszprém megye története a török hódoltság korában Veszprém 1942. 7—8 o. •— Siske falut a XVI. századi Dica jegyzékek nem említik. Az 1531., 1534., 1536., 1548. és 1553-as jegyzék csak Arácsról, Füredről és Kékről beszél. Siske ekkor már feltehetően egészen beolvadt Füredbe. 34 Thury E.. A dunántúli református egyházkerület története. Pápa, 1908. 16—22 o. 35 Thury: i. m. 169—170 o. 30 Genthon 1.: Magyarország művészeti emlékei. Bp. 1959. I. 26. o. 37 Fuxhoffer D.: Monasteriologia rcgni Hungáriáé. Veszprém, 1803. 1. 262 o. 38 Rómer jegyzőkönyv III. 75. 39 Récsey V.: Jelentés az Országos Műemlékek Bizottságának néhány Balaton-vidéki, pusztuló félben levő templomról. 1890/108. 40 Békefi R.: A balaton környék egyházai és várai a középkorban. Bp. 1907. 1 39 o. 4 ' Kiss A.: A balatonfüredi középkori templomrom részleges feltárása. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1969. 161 —166 o. 12 Kiss A.: i. m. 163 o. — A keresztelőmedence a Tihanyi Múzeumban található. 43 Ezeket mondja Kiss Ákos lőréseknek. I. m. 164o. 44 Magyarország Régészeti Topográfiája 2. 40 o. 45 A római villa kiterjedését a felszíni nyomokból hozzávetőlegesen meg lehet állapítani. Fölötte a múlt század végéig használt temető van, aminek exhumálására irányuló kísérleteink sikertelenek maradtak, így a villa tervezett teljes feltárására nem került sor. 40 Sz. Czeglédy J.—Koppány T.: A középkori Ecsér falu temploma. Arch Ért. 1964. 1. 45—48. — Kozák K.: Á románkori egyenes szentélyzáródás hazai kialakulásáról. Magyar Műemlékvédelem 1961/62. 115—1 16. — Magyarország Régészeti Topográfiája 2. 85—87 o. 47 Kernen Antike röm. Wandmalerei in Kärnten. Carinthia 1. 1950. 48 A freskók meghatározásában, valamint a római anyag feldolgozásában Bánki Zsuzsa volt segítségemre. Itt szeretnék köszönetet mondani önzetlen segítségéért. 49 Gedeon T.—Nemcsics A.: A balatonfüredi római villa vakolatai. Veszprémi Múzeum Adattára. 14550—14556. Vö. VI. rész. fi "BánkiZs.: Die Villa II. von Tác. Alba Regia IV—V. 1963/64.96o. 31 Veszprémi Bakonyi Múzeum. Leltári szám: 65.10.1.—65.10.8. 52 A pénzek meghatározásáért Huszár Lajosnak mondok köszönetet. 53 Magyarország Régészeti Topográfiája 2. 39 o. 34 A pénzek numizmatikai értékelését Gedai István végezte, munkájáért ezúton mondok köszönetet. 35 Magyarország Régészeti Topográfiája 2. 40 o. 58 Lengyel Imre a korra, évre, vércsoportra és temetési időre vonatkozó vizsgálati eredményeit 1. a VII. részben. " Entz G.: Nyugati karzatok románkori építészetünkben. Műv. Tört. Ért. 1959. 134—135. 38 A meszleni analógiára Koppány Tibor hívta fel a figyelmem. 59 Vö. 6. sz sír leírásával. "" A kereszt szakszerű leírásában, a feldolgozás elindításában Kovács Éva volt segítségemre. Szeretném megköszönni önzetlen segítségét. 01 Zimmer К.: Régészeti lelet különböző részeinek azonosítása emissziós, színképelemzéssel. L. VIII. rész. 02 Az ötvöstechnikák meghatározásában Szvetnik Joachim, az Iparművészeti Múzeum ötvös-restaurátora volt segítségemre. Szeretném msgköszönni közreműködését. 83 A. Ilg: Theophilus Presbiter ,,Schedula diversarum artium". Quellenschriften für Kunstgeschichte VII. Theobald, W.: Theophylus Presbiter Berlin, 1933. 64 Az aranyozás mennyiségére vonatkozó adatok Szvetnik Joachimtól származnak. 45 Az alább ismertetett adatok a Nemzeti Múzeum leltárkönyvéből származnak. — Szeretnék köszönetet mondani Kolba Juditnak és Lovag Zsuzsának a feldolgozási munka során nyújtott segítségükért. — A balatonfüredi kereszthez legközelebb állók: MNM 71/1897, 108/1926, 6/1876.25., 6/1876.26. Négyzetesen kiszélessdő szárvégűek: MNM 57.24.13, 1937.11. Gömbben végződő keresztszárú darabok: 57.23.13 57.27.13. Élőfára emlékeztető keresztszárú keresztek: MNM 79/1904, 5/1937. 60 Les Trésors des Eglises de France. Musée des Arts Décoratifs. Paris, 1965. 138. 67 E vizsgálatban való közreműködésért Tóth Sándornak mondok köszönetet. 1,8 A röntgen felvételeket Lengyel Imrének köszönöm. 89 Bárányné, Oberschall M: Byzantische Pektoral Kreuze aus ungarischen Funden. Forschungen zur Kunstgeschichte und Christlichen Archäologie Band II. Baden-Baden, 1953. 222. 70 K. Künstle: Ikonographie der christlichen Kunst. Freiburg, 1928. 451. 71 Bárányné: i. m. 230. — Enciclopedia Italiana. 1931. XII. 3. 72 Künstle: i. m. 453—454. 73 Haman —MacLean: Ein ottonischer Kruzifix. Zeitschr. f. Kunstwissenschaft. 1952. 3—4., 115—126. — H. Jatzen: Ottonische Kunst. Hamburg, 1958. 123—130. — Eibern: Das erste Jahrtausend. Düsseldorf, 1962. 549—554. — Haedecke H—U.: Der Kruzifixus der Stifts-Kirche zu Gerresheim. Karolingische und Ottoniche Kunst. Wiesbaden, 1957. 74 Hamann —MacLean: i. m. 120—127. 73 Réau a XL század első felébe teszi megjelenését, s párizsi Gereon szakramentáriumot említve elsőnek. — L. Réau: Iconographie de l'art chrétien. Paris. 1957. II. 478., 502. 7B Bréhier: Les Origines du crucifix dans l'art religieaux. Paris, 1920. 477. 77 L. H. Grondijs: L'iconographie du crucifie mort sur la croix. Bibliotheca Byzantine Bruxellensis, I. 1940. 78 P. Thoby: Le crucifix des Origines en Concile de Tentre. Étude Iconographique. Paris, 1959. 73. 79 Wesenberg, R. : Der Bronzekruzifixus des Mindener Domes, Westfalen, Hefte. .. 37—1959. 57—69. 80 Himmelheber, G.: Das Amrichshaussner Bronzekruzifix. Pantheon, XIX. 1961.64—69. 81 Hamann —MacLean: Zur Zeitstellung und Herkunft des Cappenberger Kruzifixus... 32. 1954. 113—124. 82 Weswenberg, R.: Der Frauenberger Kruzifixus, Jahrbuch XXIV der Rheinischen Denkmalpflege 1962. 9—21. 83 Bloch, P.: Bronze-kruzifixe im Schnütgen-Museum. Museen in Köln. Bulletin. II. 1963. 202—203. 84 E megfigyelésért Kovács Évának mondok köszönetet. 85 Szeretnék köszönetet mondani Janó Ákosnak, aki a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban levő zsanai keresztre felhívta afigyelmemet, és Vorák József múzeumigazgatónak, aki a szükséges adatokat küldte A kereszt leltári száma: 70.10.1. Méretei: hossza: 15,5 cm, szélessége: 1 1,5 cm. Corpus hossza: 10,1 cm, szélessége: 10,0 cm. s " Kovács Éva szerint a hegyikristály élbecsiszolt formája XII. századi, jellegzetesség. Ezzel nem tudunk egyetérteni, mert korábbi X— XI. századi ötvöstárgyakon is találkozunk élbecsiszolt hegyikristályokkal. 87 J. Braun: Meisterwerke des deutschen Goldschmiedekunst der Vorgotischen Zeit. München, 1922. 1. Teil. 21,32, 42. sz. kép. 88 Czobor —Szalay: i. m. 67. 89 A dolgozathoz nyújtott segítségért szeretnék köszönetet mondani Gerevich Lászlónak. ""Török L.: XI. századi palmettás faragványaink és a szekszárdi vállkő. Bp. 1966. 41—42. Kézirat. Nyomás alatt a Szekszárdi Múzeum Evkönyvében. 91 I. Endre pénze: CNH I. 12. I. László pénze: CNH I. 27. 92 A kőfaragványokkal való összevetés a két anyag különbözősége, másfajta megmunkálási módja miatt csak áttételesen alkalmazható. 03 R. Kautzch: Die Longobardische Schmukkunst in Oberitalien. Römisches Jahrbuch für Kunstgeschichte. V. Wien, 1941. 36,43. 94 Gerevich T.: Magyarország románkori emlékei. Bp. 1938. CXLV1II. tábla 1, CLXV. tábla. 95 Csemegi J.: Motringfonat, lánckereszt, hurkoskereszt. Műv. Tört. Tanulmányok 1960. 7—33. 98 Kovács É. : Limogesi keresztek Magyarországon. Műv. Tört. Ert. 1962. 119. 97 Török L.. i. m. 47, 67. 98 László Gy.: A honfoglaló magyar nép élete. Bp. 1944. XVI.és XXXIV. tábla. Dienes L: Honfoglaláskori tarsolyainkról. Folia Arch. XVI. 79—119. Fettich N. : A honfoglaló magyarság fémművessége. Arch. Hung. 21. Bp. 1937. "Tokaj vidéki lelet: Hampel J.: A régibb középkor emlékei. Bp. 1897. II. CCCXXXVIII. tábla 4. Ceglédi ékszer: Hampel J.: Újabb tanulmányok a honfoglaláskor emlékeiről. Bp. 1907. 111. Dunaszekcsői veret: Fettich N.: i. m. LXVIII. tábla. Pilini veret: Fettich N.: i. m. LXIX. tábla 2. 11,11 A. Badawy: L'art copte les influences Egyptiennes. Le Caire 194-9. 33. — Gy. László: Études archéologiques sur l'histoire de la société des avars. Arch. Hun. 34. Bp. 1955.— Hamann: Djutsche und Französische Kunst in Mittelalter. Marburg, 1938. 1—IL — R. Crozet: L'art roman. Paris, 1962. 101—102. — 1. Batruscuitis : La stylistique ornamsnte dans la sculpture romane. Paris, 1931. 52. i» 1 Gerevich: i. m. СХШ. és CLV. tábla 1,2. 102 Gerevich: i. m. CXVIII. es CXLIII. tábla 103 Levárdy F.: A somogyvári apátság román maradványai. Műv. Tört. Ért. 1968. 3—4, 173. 194 Gerevich: i. m. CXVIII. és CXLIII. tábla. 105 Gerevich: i. m. 160. 1 " li Dercsényi D. : Az Árpád-kori kőfaragómüvészet első emlékei. Magyarságtudomány 1937. 18. Szeretnék köszönetet mondani Dercsényi Dezsőnek a dolgozat írása közben nyújtott segítségéért. 107 J. Reih Christus am Kreuz in der Bildkunst der Karolingerzeit. Leipzig, 1930. Toesca-Pietro : Storia dell'arte italiana. Torino, 1951. 1. Venturi: Storia dell'arte italiana. Milano, 1901. Dehio : Handbuch der deutschen Kunstdenkmäler. Berlin —Wastmuth 1905—1912. 108 Gerevich: i. m. 238. 109 Karácsonyi J.: Szent István király oklevelei és a Szilveszter-bulla. Bp. 1891.80. 110 Gerevich: i. m. 238. 111 Erdélyi L.: A pannonhalmi főapátság története. Pannonhalmi Rendtörténet I. Bp. 1902. 544. 592. 112 Erdélyi L.: Á tihanyi apátság története. Pannonhalmi Rendtörténet X, Bp. 1908. 12, 493. 186
