A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Katona Imre: Pápa város 1660. évi összeírása

Pápa város 1660. évi összeírása Mint ismeretes, Pápa város levéltára a második világháborús események során szinte teljesen megsemmisült. Később előkerült ugyan a tanácsülési jegyzőkönyvek néhány kötete, az értékes korai anyag azonban végleg eltűnt. Ezért minden olyan adat jelentős, mely bepillantani enged Pápa történetébe. Az 1660. évi összeírást a herceg Esterházy-család budapesti hitbizományi levéltárában találtuk.

1 Köztudott, hogy a pápai birtokos Esterházyak és a fraknói Esterházy hercegek egy családból sarjadtak a XVII. század közepén. Esterházy Miklós nádor két életben maradt fia, Pál és Ferenc osztozkodott az ekkor már igen jelentős Eszterházy-birtokokon. Ennek tulajdonítható, hogy a hercegi ág levéltárában még mindig számtalan olyan levél, feljegyzés, adat található, mely a pápai birtokos Esterházy grófokkal, vagy birtokaikkal, Pápával és környékével kapcsolatos.

2 Pápa egyike a legérdekesebb dunántúli magyar városoknak. Középkori fejlődését sajátosan befolyásolta az állandó törökveszély. A törököknek kétszer is sikerült elfoglalniuk Pápát, a város végvári szerepe mégsem lebecsülendő, hiszen falai alól többször kényszerült visszafordulni a Dunántúl nyugati részeit fenyegető török. Pápa egyik legmagyarabb dunántúli város. Bár telepedtek itt le főleg a XVIII—

XIX. században idegenek, a város karakterét, jellegét nem tudták alapvetően megváltoztatni. A XVII. század viszonyainak rekonstruálása azért is fontos, mert az eddigi irodalom a XVIII. század második felében, a XIX. század elején megindult fejlődésben a korai idők eredményeinek magasabb szinten való ismétlését véli. így például az egyik „legelső" iparágban a kőedénygyártásban, az „ősi pápai foglalkozásnak, a gerencsérségnek a legmagasabb kivirágzását" sejtik,

3 holott abból, hogy a Fazekas-utca a várfalakon kívül terül el, inkább arra gondolhatunk, hogy ez a mesterség csak akkor lendült fel Pápán, amikor a város fallal való körülkerítése és a belső telkek megszállása már végbement. Kevésbé gondolhatunk arra, hogy a kemencék tűzveszélyessége „miatt szorultak a gerencsérek a városon kívüli Fazekas-utcába". A mesterség csak a XVIII. század végén, a XIX. század elején lendül fel.

4 A XVIII. század első évtizedeiben közvetlenül a háborúk és a különböző nehézségek után alig találhatunk Pápán gerencsért. A város 1715-ös összeírásában a 109 iparos között mindössze 2 fazekas van és 1720-ban a 124 iparos között csupán 5 fazekas szerepel.

5 A XVII, század végén is működnek gerencsérek Pápán. Egyikük, Gerencsér János rakja például a református iskola rektorlakának kályháit.

6 Mégis, a fazekasok gyorsan és szembeszökően emelkedő számából arra következtethetünk, hogy a középkori fazekasság alig állt kontinuitásban az újkorival. Másrészt a kőedényipar—Pápán csakúgy, mint máshol — nem a helyi, hanem az országos igények kielégítésére törekedett. Ennek tulajdonítható, hogy a fazekasság „a gyárral egy időben is tovább él", attól szinte teljesen függetlenül. A gyár készítményeit országos, sőt közép-európai igény formálja, míg a fazekasipar a közelmúltig megőrizte sajátos, egyéni arculatát, karakterét. Az azonban bizonyos, hogy a XVII. században Pápán még konstatálható körülmények rendkívül kedveztek az olyan önellátó iparoknak, mint a gerencsérség. Nem véletlen, hogy Pápa újkori ipari bázisát éppen azok a tevékenységek jellemzik (textilipar), melyek az önellátó iparágak közé tartoznak. A város 1660. évi összeírását sajátos apropónak köszönhetjük. Az ellenreformációs propaganda eredményei ekkor már világosan érződtek a városban. Az összeírás futólagos áttekintéséből is kitűnik, hogy a város katolikus lakossága túlsúlyban van a reformátussal szemben. Ezt a benyomást az is fokozza, hogy míg a katolikus lakosság számszerűen szerepel, a reformátusokat ilyen pontossággal nem találjuk az összeírásban. Ezért az összeírás a város lakosságának, illetve lélekszámának pontos megállapítására ennél a sajátosságnál fogva alkalmatlan. A reformátusok számát nem sikerül megtudnunk belőle, közvetett módszerekkel mégis vonhatunk le segítségével olyan megállapításokat, amelyek az ellenreformációs propaganda egyes utcákban történő térhódítására utalnak. Másrészt, az összeírás nem az ellenreformációs propaganda befejezéseként keletkezett, hanem e propaganda-hadjárat kellős közepén. Igaz ugyan, hogy akkor már a döntő fordulat végbement, a lakosság nagyobbik része a katolikus vallást követi, de még mindig sok a református a városban. Mi több, a református vallást követők a város jelentős pozícióit tartják kezükben. Ezért az összeírás nemcsak az „eredményekre", hanem a hiányosságokra, a propaganda erőtlenségére is rámutat. A földesúr sikeresen használhatta az ellenreformációs apparátust munkájának megkönnyítésére. Ebben az időben — 1660-ban — már kialakultak az ellenreformáció megszilárdításának eszközei. Sajnos, az ősi református iskola korabeli állapotáról és mint 341