A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Mithay Sándor: Emlékezés Jankó Lászlóra (1875–1954)

Emlékezés Jankó Lászlóra (1875-1954) A Pápával és környékének történetével foglalkozó önálló irodalom az előző évszázad elején jelentkezik. Addig csak lexikális művekben vannak szórványos adatok erről a területről. Néhány tanulmányt szeretnénk e kis körből megemlíteni. Zsoldos János orvos az első, aki 1817-ben a francia megszállókról értekezett. Az 1820-as években Gyurikovics György a várossal és környékével foglalkozott. Pápáról rajzolt térképe ma is értékes adatokkal támasztja alá a helytörténeti kutatást. Kis Ernő tanár a századfordulón a református főiskola történetét ismertette. Kiss István plébános az 1910-es években az utolsó nemesi felkelést és a pápai plébánia történetét örökítette meg. 1927-ben Sarudy György tanár a várnak a töröktől való visszafoglalásáról értekezett. Az 1930-as években két másik tanár, Tóth Endre és Tóth Ferenc ugyancsak kisebb részmunkákkal jelentkeztek. A fentebb említett helytörténészek mellett méltó helyet foglal el Jankó László tanítóképezdei tanár. 1894től kezdve az 1940-es évek elejéig több dolgozatban mutatta be kiváló képességeit. Az első volt Pápán, aki a pedagógiát, népművelést, a régészetet és a történelmet együttesen művelte. Nagy akaraterővel dolgozott. Széles látókörű, jó szónoki tehetséggel és újságírói készséggel megáldva. Ásatásokat és levéltári kutatásokat végzett. A Pápa környékéről gyűjtött régészeti anyagból kis magángyűjteményt alakított ki. A győri II. világháborús bombázásokban meggyérült anyagát 1965ben vásároltuk meg a pápai múzeum részére. Sajnos, a leletek legnagyobb részének nem ismerjük a lelőhelyét. Egy őskori csontár Pápa, Mátyusháza Macskaberekről, mészbetétes edények a vaszari Tórétről, római edény Kup-Malatóról és avar tárgyak a pápai Úrdombról a legfontosabb és hiteles leletek. Római pénzeken kívül három pápai céh-pecsétnyomó is a múzeum tulajdonába került. De nemcsak gyűjtött, hanem anyagát szakszerűen fel is dolgozta. így neve régészeti körökben is ismertté lett. Jankó László Győr-Révfaluban született 1875. szeptember 17-én. Apai nagyapja, Jankó István táblabíró, majd a győri püspök jószágkormányzója. A Győr megyei Selyemtelken volt birtoka. Apja, Jankó Elek 1848ban mint honvédhadnagy szerepelt és ezekben az időkben Győr megye csendbiztosa volt. Jankó László iskoláinak nagy részét Győrben járta. Majd Budán, az akkori tanítóképzőben végzett. 1897-ben a znióváraljai Jankó László az 1930-as évek elején László Jankó am Anfang der 1

930-er Jahre László Jankó au début des années 1930 Ласло Янко в начале 1930-х годов. (ma Szlovákiában) állami tanítóképzőben kezdte el oktatói működését. 1899-ben Pápára helyezték, ugyancsak a tanítóképző intézetbe. Itt a nyelv- és a történettudományok, továbbá a zenei szak tanára. Földrajzot, történelmet és alkotmánytant tanított. 1903-ban rendes tanárrá nevezték ki. 1904-től Léván tanított két tanéven át. Majd újra Pápára került. Lévai működése alatt jegyezte el Jerfy Herminát, aki 1900-tól tanított Pápán, mint polgári iskolai tanárnő. 1906. november 24-én házasodtak össze. A házasságból egy fiú és két lány született. Úgy tudjuk, hogy Jankó az első világháború idején mindvégig Pápán működött, katona nem volt. 1921-től Győrben, majd 1924-től ismét Pápán tanított. 1928-ban véglegesen Győrbe helyezték, ott tanított 1934. július 1-én bekövetkezett nyugdíjazásáig. 41 évi tanítás után ment nyugdíjba, de ezután is sokat dolgozott és publikált. Győrben halt meg 1954. február 26-án. 5