A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Mithay Sándor: Emlékezés Jankó Lászlóra (1875–1954)

1894-ben, még tanítóképzős korában jelent meg első írása. 1935-ig pedagógiai, népművelő és publicisztikai dolgozatai sűrűn láttak napvilágot. Budapesten élő lányai őrizték meg a saját maga által összeállított bibliográfiáját. Ezt csak néhány dolgozatának címével egészítettük ki. Három történelmi tankönyvet írt Győry Vilmossal együtt. Pápán az iskolában ő kezdte el a Dunántúl jelesei portrésorozatának összegyűjtését. 1908-ban ,,A történelmi emlékek, régiségek megőrzésére való oktatás" című tanulmányában ma is nagyon időszerű és súlyos problémát vetett fel. Ebben az évben volt a budapesti Iparművészeti Múzeumban a gyűjtők kiállítása, amely a gyűjtés fontosságára hívta fel a figyelmet. 1927-ben erélyesen felszólalt a pápai lábas ház árkádjainak befalazási terve ellen. Példának hozta fel a volt győri „fehérvári várkapu" felett állott tűztoronynak 1894-ben történt sajnálatos lebontását. A győri műemlékeket ismertette és Győrben a kultúrpalota vagy múzeumépület felépítése érdekében újabb cikket írt. A székesfehérvári múzeum ismertetése kapcsán ismét a győri múzeum leendő épületének ügyével foglalkozott. Majd a régi győri belvárosi temetőt mutatta be részletesen. Pedagógiai irányú dolgozataiban élénken síkra szállt a helytörténet művelése mellett. Számunkra mindezeknél fontosabbak régészeti, történeti, céhtörténeti, iparművészeti és műemléki vonatkozású cikkei. Legelső régészeti tárgyú dolgozata a Zirc-tündérmajori halmokról szól, amelyekből hármat feltárt. Ez alkalommal foglalkozott a Hajagod környékén talált urnasírokkal is. Leírásai gondosak és szakszerűek. Analógiáit átgondoltan választotta ki. A Kapossy Lucián által szerkesztett „Pápa város egyetemes leírása" című mű egyik gondolatához kapcsolódva (lakatlan volt-e Pápa és közvetlen környéke Szent István előtt?) több lelőhely és lelet ismertetése mellett részletesen tárgyalta a vaszari korabronzkori urnasírok leleteit. Egy évvel később jelent meg az Archaeológiai Értesítőben a Pápa környéki régészeti leletekről szóló ismertetése. A vaszari mészbetétes díszű edényeken kívül megemlítette Kup-Malató leleteit és a Pápa-báróchegyi avar sírt is. A későbbiekben a helyi sajtóban a dákai, dióspusztai, gyimóti, járóházai és öreghegyi leleteket sorolta fel. Barcza Leander bencés tanár vizsgálatai alapján részletesen leírta a pápai volt pálos kripta temetkezéseit. A nyitott koporsókban fekvő halottak és ruhái jó állapotban maradtak fenn, a koporsók feliratai jól kivehetők. Acsády Ádám püspökön kívül Esterházy Imre vicarius provinciális, 23 pálos, 6 bencés szerzetes, egy kamalduli remete, nemesek és polgárok nyugszanak a kriptában. Jankó soros avar sírmezőt talált a város D-i határában a Homok dűlőben. Az itteni földmunkánál megbolygatott sírok közül 30 sír helyét jegyezte fel. A ma már nyugdíjban levő Mészáros Lajos tanító még jól emlékszik erre a feltárásra. A tanítás megkezdése előtt járt ki a lelőhelyre és hozta be Jankónak a leleteket. Úgy tudja, hogy az itt talált tárgyak legnagyobb része a pápai tanítóképzőbe került. Jankó László a feltárás eredményeit ismét a helyi sajtóban közölte. Öt helyen ásatott: Zirc-Tündérmajor (1910), PápaBáróchegy és Kup határában (1912), Pápa-Agyaglik (1913) és Pápa-Úrdombon (1924 és 1928-ban). Időbeli sorrendben a XVIII. századi Pápára vonatkozó dolgozatai következtek. Ezekre szorgos levéltári kutatás után kerülhetett sor. Elsőnek írta le utcáról utcára haladva Pápa erődítményeinek maradványait. Majd az egykori város lakosságának összetételét ismertette: a nem nemss „purgereket" és a „zsölléreket", a tanácstagokat és a német és magyar iparosokat. Egy másik újságcikkében a dűlőnevek gyűjtésének fontosságára hívta fel a figyelmet. A város határában a Gyapjúmosó nevével és malomnevekkel foglalkozott, majd a XVIII. századi utcaneveket és nemesi házakat írta le. Az uradalmi házakat is felsorolta. Feltételezhető, hogy a várkastély levéltárában is kutatott. 1926-ból származó feljegyzéséből tudjuk, hogy a városházán értekezleten tárgyalták Pápa monográfiájának megírását. A történeti rész elkészítésével őt bízták meg. Végül is a város közönsége nem tudott megegyezni a kiadóval. Újabb cikksorozata jelent meg az ugodi Dióspusztán talált római sírkőről. Először Czuppon Elek pápai ügyvéd ismertette a sírkövet, amely 1916-ban a Kálvária bejárati ajtajából került a várkastély parkjába, a Bakonyér jobbparti dombjára. Az ugyancsak Dióspusztán talált kőkoporsót Esterházy Budapestre, a Nemzeti Múzeumba szállíttatta. Jankó két hónappal később írt a sírkőről és szorgalmazta a kő fedett helyre kerülését. Feltételezte, hogy a sírkövet még 1868-ban találták és a CIL 1873-ban 6480. szám alatt közölte. Itt említette meg azt is, hogy a kastély melletti faraktár kocsibejáratánál levő két márványoroszlán méltatlan helyen van. Úgy tudta, hogy a kastélyban egy XVIII. századi olajfestményen ezek az oroszlánok láthatók a Főtér felé eső kapubejáraton. Ha a várkastélybeli Nádor terem festményére gondolt, úgy azt nem tudjuk elfogadni, azon ugyanis ilyen dísz nem látszik. Régészeti irányú munkásságában újabb nagy esemény volt a pápai Úrdombon előkerült avar sír és annak problémája. Gondos feldolgozás után az Archaeológiai Értesítőben jelent meg erről szóló dolgozata és ezzel lett valószínűen ismertté régész-körökben. A róluk készített sírrajzot utólag családjától megkaptuk. A leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek. 1930-tól kezdve Győrben dolgozott újabb és további tudományos műveken. Kisebb adalékokat sorolt fel Rómer Flóris egy régi dolgozatához a győri Rákóczi u. 24. sz. házról és az ott talált római kőkoporsóról. A középső bronzkori szentgáli bronztőrről újra az Archaeológiai Értesítőben közölt kisebb dolgozatot. A Városkultúra с folyóiratban sok képpel, terjedelmes közlésben győri műemlék-épületeket mutatott be. Öt alkalommal is foglalkozott a győri ötvösmesterekkel és azok műveivel. Ismertette többek között a pápai rk. plébánia-templom 1746-ból származó aranyozott barokk ezüstkelyhét. Alapos kutatást végzett a győri levéltárban, hogy részletesen leközölhesse az ötvösök névsorát a XVI—XIX. századból. 6