A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

1 Településtörténeti Közlemények. 18., 1966., 64. 2

ZO. II. 481., HoiublH. 895. 8 OL. Dicalisok, Cott. Zalád. ' MRT. 3., 12/11. 0 95. PALOZNAK. Veszprémi járás. Zalai, mosoni, szolgagyőri várföld és királyi udvarnokföld, amelyet II. András és IV. Béla királyok adományoztak el a veszprémi káptalannak és világiaknak,

1 bár a veszprémvölgyi apácák

2 és a bakonybéli apátság

3 is ősi birtokosnak vallotta magát. A XIII. század végén nemesi birtokosai is voltak.

4 A XIV. század második felében a káptalan és a béli apátság évtizedekig tartó perében a falu az apácáké volt, mellettük részbirtokosként szerepelt a káptalan, a béli apát, a helybeli plébános és a hantai prépost.

5 A XVI. század közepéig így is maradtak Paloznak birtokviszonyai.

ß A környező falvakkal együtt a XVI—

XVII. században a veszprémi vár fenntartására rendelték.

7 Szt. András apostol tisztetletére épített parochiális egyháza valószínűleg a Balatonfelvidék egyik legősibb temploma volt, bár okleveles adatokból csak 1333-tól ismerjük.

8 Kőből épült a veszprémvölgyi apácák falurészében, a falu keleti utcájában.

,J A XVI. századtól a XVI. század közepéig sok adatot ismerünk róla.

10 és papjairól egyaránt." 1550-ben még működő plébánia volt a vászolyi alesperesség kerületében.

12 A mai r. k. templom az 1970—71-ben folytatott falkutatás idején előkerült román és gótikus részek tanúsága szerint, XVIII—

XIX. századi átépítésekkel, a középkori épület.

I:I 1 1079.: Veszprémi káptalan magánk. Paloznak 2. BMHA — Oszvald. 1217.: Szentpétery К rit. jegyz. 1. 320., 340. 1237.: Uo. 620. 1239.: Uo. 667. 2 Veszprémi káptalan magánlt. Paloznak 52. BMHA — Oszvald. 1 PRT. VIII. 341. 1 Veszprémi káptalan magánlt. Paloznak 18. BMHA — Oszvald. '-1352.: Veszpr. reg. 443.; PRT. VIII. 88. 1358.: PRT. VIII. 336. 1359.: Veszpr. reg. 517. 1360.: Veszpr. reg. 540.; PRT. VIII. 88., 341. 1383.: OL. Dl. 41.524.; 42.262. MDK-A-I-10. — Oszvald. A hantai prépost már 1239-ben birtokos: Szentpétery Krit. jegyzt. I. 667. « PRT. VIII. 88. 7 OL. Dicalisok, Cott. Zalád. » 1333—1335.: Mon. Vespr. II. 66., 74., 80. 9 1352.: Veszpr. reg. 443. 10 1352.: 1. 9. jegyzet. 1359.: Veszpr. reg. 517. 1360.: PRT. VIII. 341.; Veszpr. reg. 540. 1363.: CD. IX/7. 520. 1369. : Veszpr. reg. 637. 1383.: OL. Dl. 41.524.; 42.262. MDKA-I-10. — Oszvald. 1388.: Veszprémi káptalan magánlt. Paloznak 42. BMHA — Oszvald. 1407.: Mon. Vespr. II. 353.; Zs.O. II/2. 5812.; Békefi 170. 1450.: Veszprémi káptalan magánlt. Paloznak 56. BMHA — Oszvald. 1544. : Békefi 170. " 1333—35.: L. 8. jegyzet. 1358.: ZO. I. 584. 1 383.: OL. Dl. 41. 524. MDK-A-I-10. — Oszvald. 1388.: Veszprémi káptalan magánlt. Paloznak 42. BMHA — Oszvald. 1407.: Zs. O. II/2. 5812. 1429—1437.: TT. 1887., 177. 1477.: ТТ. 1907., 381. 1480.: Veszprémi káptalan magánlt. Paloznak 60. BMHA — Oszvald. 1532.: Békefi 170. 12 Egyháztört. Emi. V. 454—462. ]J Anda Judit és Mendele Ferenc építésznek szíves közlése. X 96. PÉCSELY. Veszprémi járás. Ősi birtokosa az Atyusz nemzetség és valószínűleg a veszprémi káptalan.

1 A XIII. századtól az Atyuszok almádi monostorának, a veszprémi és a budai káptalannak, a veszprémvölgyi apácáknak és helyi nemeseknek volt a jobbágyfaluja.

2 A XIV. század végétől már kettős település: Nagy- és Kispécsely, az előbbi a veszprémi és a budai káptalané és a nemeseké, az utóbbi az almádi apátságé és a veszprémi káptalané.

3 Szt. Péter apostol tiszteletére emelt plébániatemploma már a XIII. század első felében állt. Biliege és Vázsony 1233-ból fennmaradt határjáró oklevelében említik először a Szt. Péter egyházhoz vezető utat. 1244-ben a templom malmáról olvasunk.

5 XIV. és XV. századi oklevelek szerint Nagypécselyben volt a templom

fi a plébáncs kúriájával.

7 Papjai 1333-tól—1550-ig szerepelnek okleveleinkben.

8 1861-ben lebontották, csak Rómer Flóris leírásából és az általa végztetett felmérésből ismerjük a több középkori periódusból álló és Árpád-kori eredetű templomot.

9 1 Holub III. 845.; Szentptétery Krit. jegyz. I. 2519. 2 Holub III. i. h.; Csánki III. 92.; PRT. X. 291.; Szentpétery Krit. jegyz. 3101., 3120. ,! Holub III. i. h. és Csánki i. h. 4 НО. IV. 17. 5 HO. V. 20. « 1371—1550.: ZO. II. 86.; Egyháztört. Emi. V. 454—462. 7 1425.: Veszprémi káptalan magánlt. Nagy Pécsely 30. BMHA — Oszval 8 1333—34.: Mon. Vespr. II. 65., 74. 1357.: Mon. Vespr. IV. 346., ZO. I. 580. 1370.: PRT. X. 121.; 290—293. 1371.: ZO. II. 86. 1373.: PRT. X. 75. 1394.: ZO. 11.266. 1425.: НО. IV. 283.; Veszprémi káptalan magánlt. Nagy Pécsely 31. BMHA — Oszvald. 1431.: CD. X/7., 374.; Veszprémi káptalan magánlt. Nagy Pécsely 34. BMHA — Oszvald. 1550.: Egyháztört. Emi. i. h. 9 Rómer jkv. VI. 92.; Koppány 102; Prokopp Gyula: Adatok az elpusztult nemespécselyi templomról. Műemlékvédelem VII. 1963. 4., 203—212. X 97. PULA. Veszprémi járás. A középkorban a Rátót nemzetségből származó Gyulaffy család jobbágyfaluja volt. Okleveles adatokból a XIV. század közepétől ismerjük.

1 Határában ősei által alapított pálos kolostor állt.

2 Ismeretlen titulusú templomáról semmit nem tudunk. Papját a pápai tizedjegyzékek 1333 és 1335 között

3 és egy oklevél 1357-ben említi.

4 A régészeti topográfia szerint a mai temetőben a bejárattól délre üresen hagyott terület a középkori templom helye.

5 1 Csánki III. 248.; Veszpr. reg. 734. 2 1324.: ZO. I. 171 —174.; Békefi 248—49. 1 Mon. Vespr. II. 65., 73., 80. ' Mon. Vespr. IV. 346.; Békefi 79. » MRT. 2., 41/1. X 98. RAPOSKA. Tapolcai járás. A középkori Repesoka a XIV. század elejétől a veszprémi káptalan szőlőművelő jobbágyfaluja volt,

1 1450 körül egyházi nemes lakói is voltak.

2 A XVI—

XVII. századi rovásadó összeírások szerint a Gyulaffyak csobánci uradalmához tartozott és a török dúlásai ellenére sem néptelenedett el.

3 Középkori templomáról eddig semmiféle okleveles adatot nem ismerünk. A régészeti topográfia szerint romjainak helye a temetőben még látszik.

4 1 1317.: Veszpr. reg. 86.; 1420.: Csánki III. 98. 1422.: Holub III. 956. - 1450 k.: Csánki i. h. 3 MRT., 1., 36/1. 'Uo. L 99. RÉVFÜLÖP. Tapolcai járás. A Balaton középvonalában, a Boglárról induló révvel szemben már az Árpád-korban az Atyusz nemzetség és valószínűleg az ő adományuk alapján a tihanyi monostor faluja volt,

1 bár még a XIV. században is tudunk nemesi birtokosairól.

2 A mögötte emelkedő Császta hegyről már a középkorban császtai révnek nevezték az itteni balatoni átkelőhelyet.

3 A falut 1548-ban véglegesen elpusztították a törökök. Egyházas hely volt, románkori templomának romja ma is áll.

5 Okleveles adatot nem ismerünk róla, feltételezzük azonban, hogy a tihanyi apátság építtette kegyúrként faluja számára. 1 Holub III. 235. 2 Uo. III. 236. 3 Csánki III. 53. * PRT. X. 282. 5 1953-ban az OMF állíttatta helyre dr. Gerő László terve alapján.; Koppány 102., alaprajzzal. • 100. REZI. Keszthelyi járás. Eredetileg a zalai várhoz tartozó falu, amelyet 1282-ben kapott a Tomaj nemzetség, a XIV. században már a közelben felépített Rezi vár tartozéka volt.

1 A hegyek között levő falu 232