A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Koppány Tibor: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében II.

a XVI—

XVII. századi török rajtaütések ellenére sem pusztult el.

2 Temploma a faluval együtt élte át az elmúlt századokat és XVIII—

XX. századi átalakításai ellenére ma is középkori formájában áll. Középkori titulusát nem ismerjük, az okleveles adatok csak papjait említik 1333-tól 1550-ig.

3 Egy XVIII. század végi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint 1688-ban állítják helyre először, 1756-ban Festetics Kristóf újáépíttette,

4 1908-ban átalakították.

5 1 Holub III. 674—676.; Csánki III. 98. 2 MRT. 1., 37/6. 3 1333.: Mon. Vespr. II. 67., 74. 1357.: Mon. Vespr. IV. 346.; ZO. I. 580.; Békefi 173. 1421.: Mon. Vespr. IV. 410., 413. 1550.: Egyháztört. Emi. V. 454—462. 4 OL. Festetics-cs lt. C/X. 1284. cs. 269—270. 6

Genthon 1..280. L 101. SÁG. Veszprémi járás. Elpusztult falu Balatonakaiitól nyugatra, a balatoni műút mellett. Az Árpád-kori Dörgicse területén kialakult öt falu egyike volt Sárdörgicse néven és a fehérvári káptalan itteni birtoktestéhez tartozott.

1 A XVI. század végén teljesen elnéptelenedett.

2 A XIV. század elejétől ismert egyházas hely volt, a fehérvári káptalan plébániája.

3 Récsey Viktor 1890-ből származó

4 feljegyzései alapján egyhajós, íves szentélyű, keletéit román templom volt, amelynek falai a múlt században még felismerhetők voltak. A megye régészeti topográfiája a falu helyét. XI—

XVI. századi cserepekkel meghatározta a ságpusztai régi temetőtől délre, de a templom helyét nem sikerült azonosítania.

5 Az Országos Műemléki Felügyelőség és a Bakonyi Múzeum közös munkával 1967—68-ban feltárta a templomromot, amelynek műemléki védelme 1970-ben készült.

6 1 Sz. 1916., 584. 2 OL. Dicalisok, Cott. Zalád. 3 1334.: Mon. Vespr. II. 78. 1495.: Uo. IV. 50. 4 OMF irattár: 1890/108. 5 MRT. 1., 3/1. 6 Régésze Palágyi Sylvia, építész Koppány Tibor. L 102. SARVALY. Tapolcai járás. Elpusztult falu helye Sümegtől délnyugatra, a sarvalyi erdőben. Területe ismert középkori településsel alig egyeztethető; esetleg az 1389-től 1548-ig említett Püspökuzsával azonos.

1 Az 1334-es pápai tizedjegyzék Sarnad nevű, egyébként helyhez nem köthető falunévvel azonosítják.

2 A templom egyhajós, egyenes záródású szentéllyel épült, körítőfal övezi. A körülötte levő faluval együtt 1969-től kezdődően tárják fel Parádi Nándor és Holl Imre

3 régészek. 1 L. Uzsa címszónál ! 2 Mon. Vespr. II. 74. 3

MRT. 3., 54/32. • 103. SÁSKA. Tapolcai járás. A Tapolcai-msdence északi szélén levő falu Árpád-kori település, bár történeti adatokat csak a XIV. század vége óta ismerünk róla.

1 A csobánci váruradalom falujaként a Gyulaffyak birtoka volt.

2 1548-ban felégették a törökök.

3 Kevés barokk átépítéssel ma is álló XIII. századi templomáról okleveles említést nem ismerünk.

4 1550-ben betöltetlen volt a sáskai plébánia,

5 amely temploma alapján legalább három évszázaddal korábbi eredetű volt. 1 1385.: Holub III. 708.; Csánki III. 101. 2

Uo.;Zs. O. II/1. 1669. 3 MRT. 1., 41/1. 4 Rómer AK. X. 47.; Békefi 175.; Koppány 103., alaprajzzal. 5 Egyháztört. Emi. V. 454—462. L 104. SISKE. Veszprémi járás. A mai Balatonfüred feletti dombokon, a Balatonszöllősre vezető országút mellett levő falurészt ma is Siskének, Siske utcának nevezik. Az itt levő középkori falu már a XIV. század végétől Füredbe olvadt be, annak része volt.

1 Siske falut okleveleink 1373-tól említik, mint a tihanyi apátság és helyi nemesek birtokát. Az apátság azonban sokkal korábban birtokos volt ezen a területen.

2 Siske a történeti adatok és a helyszíni terepbejárás nyomán egyaránt azo11. (Balatonakaii) Ság, templomrom. 11. (Balatonakaii) Ság, Kirchenruine. 11. (Balatonakaii) Ság, ruines d'église, íl. (Бэлатонакали) Шаг, руины церкви. nosítható а XIII. századi Papsokával, amely a tihanyi apát faluja volt.

3 A két település azonosságát bizonyítja templomának azonos titulusa, illetve a közelmúltban a templom romjaiban végzett régészeti kutatás. Papsoka Szt. Mihály egyháza a tihanyi apátság 121 l-es összeírásában már szerepel

4 és az apátság kegyúri templomai között említi az 1267-ből származó pápai oklevél.

5 1381 és 1476 között siskei," illetve füredi Szt. Mihály egyházként említik az oklevelek. A veszprémi püspökség plébánosainak 1550-ből fennmaradt összeírásában Felsőfüredként említik,

7 plébániája ekkor még működött. A XVI. századi törökdúlások elől a falu lakossága Füredre költözött le, a templomot elhagyták. A XIX. században falai még magasan állottak, azóta bontották el majdnem egészen.

8 A templom romjait 1964—1965-ben táratta fel az Országos Műemléki Felügyelőség. A feltárás nyomán 1966-ban kisebb kiegészítésekkel rögzítették a romokat.

9 1 1385.: A tihanyi apátság Siske nevű füredi birtoka. 2 ZO. II. 86. 3 Holub III. 613—614., 721.; PRT. X. 309—310. 1 PRT. X. 119., 309., 505.; Békefi 171. 5 PRT. X. 526.; Békefi 171.; Mon. Vespr. I. 152. 6 1381.: HO. III. 216.; PRT. X. 310. 1455.: Dl. 44.765. BMHA. 1471.: Békefi 139. 1476.: Békefi 139.; Veszpr. kpt. mit. Szöllős 24. BMHA. 7 Egyháztört. Emi. V. 454—462. 8 Rómer jkv. I. 42.; III. 75. Récsey V. jelentése: MOB 1890/108. 9 A feltárást Valter Ilona régész vezette, a helyreállítás Koppány Tibor munkája volt. L 105. SÓSTÓKÁL. Tapolcai járás. Elpusztult falu Köveskál határában, a mai községtől délre. A XIII—

XIV. században Sásdi, Sásdikál, a XV. századtól Sóstókál néven említik az oklevelek. Királyi udvarnokföld volt, amelyet részben az Atyusz nemzetség, részben a veszprémi káptalan kapott meg. 1296-ban pedig mindkettő részeit a Monoszlóiak kapják.

1 1341-től kezdve a Gyulaffyak job233