A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet
formájuk teljesen azonos a dobogói és a somlyóhegyi szobrocskáéval. Bolognából, 18 Modenából, 19 Ancarano di Norciaból 20 is ismerünk hasonló darabokat, habár ezek formája kissé eltér a két hazai leletünktől, de összetartozásuk így is kétségtelen. Az itáliai analógiák alapján e szobrocskák készítési helyét az etruszk szállásterülettel hozhatnánk kapcsolatba. Felvetődik a kérdés, hogy idekerülésük mögött egyszerű kereskedelmi kapcsolat, vagy vándorló iparosok munkája, esetleg ezek rövidebb-hosszabb ideig tartó letelepülése a dunántúli fémműves központokban (Velemszentvid, Sághegy stb.) húzódik. Nézetünk szerint a két területről említett szobrocskák azonosságából feltételezhetünk bizonyos hasonlóságot a vallási élet területén is. Ellenkező esetben a helyi népesség nem használta volna szertartásainál az itáliai eredetű szobrocskákat. Tehát a Dunántúlt birtokló illír lakosság — amelynek szervezete katonai arisztokrácia volt — mitologikus elképzelései egyik fő alakjának, a harc istenének, Marsnak áldozott, míg a termékenység-kultusszal kapcsolatos, phallikus megjelenítésű istenek is fontos szerepet kaptak, hasonlóan a szobrocskák készítésének helyéhez. így esetünkben nemcsak tárgyi, hanem szellemi hasonlóságról is beszélhetünk. Ezeknél a bronzszobrocskáknál az ép láb tüskeszerűen kiképzett. A töredékes lábak kiképzése is hasonló lehetett. A dobogói és a somlyóhegyi szobrocska fejének, illetve sisakjának tetején reszelőnyomokat megszakító kalapált felületet észleltünk. E tényezőkből arra következtethetünk, hogy a szobrocskát valamely tárgyra, vagy talpazatra erősítették úgy, hogy tüskéje a lábfej jelöléséig annak anyagába hatolt. Kerámiába, fémbe, kőzetbe ilyen módszerekkel nem erősíthető tárgy. Égetés előtt sem helyezhették nyers, kiformált agyagba, mert ebben az esetben kalapálásra nincs szükség és a szobrocska égetésekor legalább deformálódna. A szobrocskákat valószínűleg fából készült talapzatba verhették be 1 Ezen az úton is köszönetemet fejezem ki dr. Sági Károlynak, hogy figyelmemet felhívta a Keszthely-dobogói szobrocskára. 2 A leltárkönyv bejegyzése a szobrocska vázlatos rajzával ellátott lelőhelycédulán és a BM régi leltárkönyvének 5541. szám alatti feljegyzésen alapszik. 3 Bakay—Kalicz—Sági, Magyarország Régészeti Topográfiája I. (Keszthelyi és tapolcai járás) (Bp. 1966) 76—77. 4 Uo. 77. 5 Az összes méretet sztereó-binokuláris preparálómikroszkóp alatt mértük. 6 Verő József, Általános metallográfia I. (Bp. 1955). 159. ' Uo. 156. 8 Uo. 158—159. 9 Pl. : Hampel, Bronzkor I. LXIX. t. — Hampel, Velemi bronzszobrocskák. AÉ (1898) 79—80. — Miske K., Egy őskori bronzszobrocskáról. AÉ. (1908) 266—268. — Darnay K., Somlyói szobrocska a régibb vaskorból. AÉ (1913) 408—411. — Roska M., Die Früheisenzeitliche Bronzefigur von Per. ESA. (1934) 187—190. — Szántó I., Phallikus bronzszobrocska Zsámbékról. AÉ. (1951) 43—44. — Mozsolics A., Adatok a magyarországi hallstattkori kisplasztikához. AÉ. (1954) 165—167. tüskéje segítségével. Ez vagy elő fúrás nélkül lágyabb lombosfa, vagy előfúrással kemény lombosfa xylem részébe történhetett a fejtetőn észlelt nyomok alapján. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a tényt sem, hogy a bronzszobrocskák 73 %-a törött lábú, illetve karú. Lehetséges, hogy ezek a nyilvánvalóan értékes alkotások, amelyekhez kultikus képzetek miatt is jobban ragaszkodtak, mint más tárgyakhoz, időnként új talpazatra kerültek, s újbóli felerősítésükkor megrongálódtak. Azonban feltételezhetjük azt is, hogy tudatos rongálás következményei ezek. A Todi-i szobrocskák egy gödörből kerültek elő, a leletegyüttesben ép és töredékes darabok vannak. Hogy veszély előtt elásott votivszobrócskákkal, amelyek egy szentélyhez tartoztak, vagy a kereskedő, iparos depójával állunk szemben, 21 a leletkörülmények teljes hiánya miatt nem tudjuk eldönteni. A dobogói és a somlyóhegyi szobrocska lelőhelye közvetlen környékén jelentős koravaskori település lehetett. 22 A két szobrocska történeti értékelését azonban nagyon megnehezíti a leletkörülmények, kísérőleletek ismeretének teljes hiánya. Egyedüli kiindulópontot az olaszországi leletek nyújtanak, habár ezek sem rendelkeznek a leletkörülmények pontos leírásával, s az újabb kutatások sem foglalkoztak ezekkel a szobrocskákkal. 23 Véleményünk szerint valószínű, hogy a korai vaskor második felében erőteljesebbé váló kereskedelmi kapcsolatok útján került hazánkba e két szobrocska. Értékelésünket nagyon emelné, ha az itáliai analóg szobrocskákat is hasonlóan megvizsgálhatnánk, spektrálanalitikailag is értékelhetnénk. Feladatunk nem lehetett, hogy a dobogói és a somlyóhegyi szobrocska kapcsán minden szempontot figyelembe vevő vizsgálatot végezzünk, annál is inkább, mivel két szobrocskánk az eddigi koravaskori kisplasztikák között egyedi darabként szerepel. Horváth László 10 Posta В., Kilényi Hugó régiséggyűjteménye. Dolgozatok. 1918. 126. 7. kép. 11 Uo. 110. 12 Bakay—Kalicz—Sági, Magyarország Régészeti Topográfiája III. Kézirat. 13 Uo. 11 Vö. Forrer, Reallexikon 740—744. és 211—213. t. 15 Jules Martha, L'art Étrusque. (Paris, 1889) fig. 210., 235. — Kurt Pf ister, Die Etrusker. (München, 1940) 110. — Forrer, Reallexikon fig. 580. 10 Barkóczi— Bona—Mócsy, Pannónia története. (Bp. 1963) 11. "Forrer, Beiträge zur Prähistorischen Archäologie (Strassburg, 1892) 26—27. — Forrer, Reallexikon, fig. 107. 18 О. Montelius, La civilisation primitive en Italie, (Stockholm, 1895) Serie В. 87. t. 19 Uo. 97. t. fig. 12. 20 Notizie degli scavi d'antichitá, 1878. fig. 4—7., 9. 21 Lásd a 17. számú jegyzet 27. о. 22 Vö. Magyarország Régészeti Topográfiája I. és III. (kézirat). 23 Ezek a szobrocskák jelenleg a Museo di Valle Giulia 32. és 34. termében vannak kiállítva. JEGYZETEK SÍ
