A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet

Az anatómiai leírásoknak megfelelően (amit a továbbiakban is alkalmazunk) a baloldali area mammaenál 1,988 mm és 2,178 mm átmérőjű. A másik oldalon a korróziós folyamatok miatt csak elmosódott képet kapunk. Átmérője azonban ennek is 1,980 mm körül lehet. A köldökön találtuk a legépebben megmaradt nyomot. Átmérői 1,881 mm-nek és 2,178 mm-nek bizonyultak. 76 1. Bronzszobrocska Keszthely-Dobogóról 1. Die Bronzestatuette aus Keszthely-Dobogó 1. Statuette en bronze de Keszthely-Dobogó 1. Бронзовая статуэтка из Кестхей-Добого A méretek tanúsága szerint ezeket a beütéseket azonos csöves végű poncolóvésővel ütögették be. Az eszköz használtságára utal a nyomokból következtethető deformálódás és a körök szélein található csorbulásnyomok. Az egyik oldalon a nyom feltűnően megvastagodó. A körös árkolású nyomok árokszélessége a poncolóvéső csövecskéjének falvastagságával nagyon kis eltéréssel egyezik. Ezek szerint a poncolóvéső csövének maximális falvastagsága 0,594 mm, minimális falvastagsága 0,334 mm. Az átlagos falvastagságot azonban 0,363 mm-nek vehetjük. Az átlagos falvastagság értéke nem a minimális és maximális falvastagság számtani középarányosát jelenti, hanem a két szélső mennyiség között leggyakrabban ismétlődő érték meghatározását. A továbbiakban az előbb leírtak alapján közöljük az átlagos érték megjelölést. A poncolóvéső csövecskéjének beütése után a középen maradó, eredeti magasságú köralakú felület feltűnően szabályos, figyelembe véve annak kicsiny méretét. Kérdés, hogy milyen eljárással alakították ki a poncolóvéső csöves végét? Tekintve a kevés vizsgálati anyagot, a fenti kérdésre még nem adhatunk kielégítő választ. A poncolóvéső nyomának árkát azuritszerű korróziós termékek töltik ki, amelyeket talajszemcsék szenynyeznek. Kémiai vizsgálatig azonban ez a szennyeződés nem távolítható el. A két alkaron, azok hosszanti tengelyével tompaszöget bezáró ferde díszítések láthatók, amelyek vésővel történő beütéstől származnak. E díszek rendeltetését még nem*tudjuk. Nem valószínű, hogy ornamentikális szerepet töltöttek be, mivel a szobrocska felületén található anatómiai jelöléseken kívül más díszítőelemet nem észleltünk. Talán az ujjak, vagy — az előzőek ellenére — a karperecek sematikus ábrázolásának tekinthetjük ezeket. Feltevésünk szerint inkább az első variáció az elfogadható. Mindkét alkaron négy-négy ilyen beütés van. Ezek egymástól való távolsága nem állandó érték, szabályosan nem ismétlődnek. Irányuk is csak nagyjából azonos. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy egyprofilú vésővel, külön-külön ütögették be e díszeket. Többprofilú véső használatát a beütés elvégzésének nehézsége, az él sajátosságából adódó esetenkénti alkalmazása is kizárja. A beütések minimális hosszúsága 1,617 mm, maximális hosszúsága 2,376 mm, az átlagos hosszúságuk pedig 1,950 mm. Minimális szélességük 0,99 mm, maximális szélességük 1,254 mm, az átlagos szélességet 1,105 mm-nek állapíthatjuk meg. Minimális mélységük 0,198 mm, maximális mélységük 0,334 mm, átlagos mélységük 0,221 mm. Figyelembe véve a méretek nagyságát, a véső élének hossza nem lehetett kisebb a maximális (2,376 mm)