A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Molnár László: Könyvismertetés. Sikota Győző: Herendi porcelán

Könyvismertetés Sikota Győző : Herendi porcelán Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1970. 138 1. és 111 ábra Nagy várakozás előzte meg a Herendi porcelán с könyvet. A jelentős hazai művészeti manufaktúra történetének közreadása, azonban csak részben elégíti ki az érdeklődők, a herendi porcelán gyűjtői és vásárlói táborának igényét. A szaktudomány művelőinek várakozását a sok tekintetben számos új adatot közlő dolgozat ugyancsak nem elégítheti ki. Az előszó megállapítása, mely szerint a könyv „alapja lehet a további kutatásoknak" — helyén való és valóban szélesebb körű kutatásokat kell végezni a herendi porcelán történetével kapcsolatban. A további cél a nagymúltú manufakturális vállalkozás — a művészettörténet-tudomány magas szintjével és a korszerű társadalomtudomány módszerével való feldolgozása. A művészeti és technikai kapcsolatok az egyetemes porcelánművészet és Herend között közel százötven esztendeje kezdődtek el, majd ennek során kialakult a herendi porcelán. Az iparművészettörténet kutatásának nagyfokú elmaradottsága következtében az első monográfia csak 1921-ben jelent meg, amely éppen a herendi porcelánművészet eredetének felvázolásában forrás értékűnek tekinthető. A hazai iparművészeti kutatások még a XX. század közepe táján is többnyire a „pièce unique" és a „chef-d'oeuvre" művek publikálásában jelentkeztek, szükségszerűen a társadalmi igényekből fakadóan. — Messze elmaradt még abban az időben is a szélesebb tömegek, a városi polgárság igényét kielégítő manufakturális, vagy gyári iparművészeti termékek kutatása és feldolgozása. Összefüggött ez az uralkodó tudományos világnézettel, amely nem tekintette szükségesnek figyelembe venni az iparművészet vonatkozásaiban a technikai fejlődést. így elsősorban a tervezés alapján létrehozott egyedi jellegű tárgyakban vélte az iparművészet értékeit — úgy is mint kutatási témát — számba venni. E helytelen nézettel szemben a revelláció erejével hatott az 1950-es években egyre intenzívebben megindult kutatás, amely elsősorban a manufakturális kerámia és porcelán hazai emlékeinek feldolgozását tűzte ki célul, szakítva a régi szemlélettel és annak gyakorlatával. Vonatkozik ez a többi között a herendi porcelángyár történetírásának elmaradottságára, művészeti értékeinek számbavételére, azok — az európaihoz mért — reális arányának kialakítására. Az 1921-ben Layer Károlytól megjelent monográfiát hosszú ideig nem követte úgyszólván semmi érdemleges. Az aktuális eredmények, újabb művek, vagy kiállítások katalógusainak előszava a tudomány számára korabeli adatforrás értékén túlmenően nem jelentős. Az újabb monográfiát Ruzicska Ilona: A herendi porcelán с bölcsészdoktori diszszertációja jelentette 1938-ban. A monográfia gazdagabb és sokoldalúbb vizsgálódás eredményeit tartalmazza, igazodik a gyár korabeli érdekeihez az 1839-es esztendőben rendezett centenáris évfordulóhoz. (Az alapítás 1839-es dátumát azóta több kutató cáfolta.) Először kísérli meg a szerző a többi között a herendi dekorok csoportosítását és jelentősnek tekinthetjük azt is, ahogy a gyár kitüntetéseinek, nemzetközi sikereinek dokumentumait összegyűjtötte és közreadta. Végezetül forrás értékű adatokat közöl a gyár alapításától kezdődően, az egyes korszakokból. Eredményei azonban, ténybeliségük fenntartása mellett is kritikával fogadhatók csak el. A fenti, két herendi porcelánnal foglalkozó monográfiát csak három évtized után követte Sikota Győző tanulmánya. Könyve bevezetőjében a szerző olyan áttekintést ad a hazai kerámiatörténet korábbi századairól, ami igen megtévesztő. A kiragadott Mátyás-kori olasz majolika művészet, vagy a habánok tevékenysége, mint a herendi porcelángyár történetének előzményei túlzottan általánosak és erőszakoltak. Ugyanakkor a szerző csak érinti azokat a Veszprém megyei kerámiatelepeket, amelyek szorosan összefüggnek a későbbi herendi porcelángyár alapításával és történetével. Az eddigi kutatás szerint a megye legrégibb kőedénygyára Pápán jött létre 1811-ben. Egyik legkorszerűbb monográfiája: Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története. Veszprém megyei Múzeumok Közleményei IV. 1966., amely nemcsak azért érdemel figyelmet, mert az alapító herendi Stingl Vincének, és a gyárat továbbfejlesztő Fischer Móricnak kapcsolatai voltak a pápai manufaktúrával. Ezen túlmenően a Dunántúl reformkori üzemei közül a pápai az, amely nem eredménytelenül foglalkozott a porcelánelőállítási kísérletekkel. Nem tekinthetjük kisebb jelentőségűnek a városlődi kőedény, majd porcelángyár korai történetét és annak a herendivel való kapcsolatát, amellyel Mihalik Sándor foglalkozott tanulmányaiban. Ez érdeklődésre azért is igényt tartó, mert Stingl később a városlődi porcelángyár egyik vezetője. A korai herendi és városlődi események reflektorfényében mutatják történeti és társadalmi szempontból egyaránt figyelmen kívül nem hagyható — a még nem emancipált, de privilégiummal rendelkező Fischer és a feudális főúr Zichy püspök — rivalizálását. Az 1850-es években működő bakonybéli kőedénygyár, valamint a Komárom megyei Tata XVIII. századi fajansz, majd kőedény gyártása, és az ottani porcelán festészet közel egy évszázadon keresztül összefügg a Fischer család tevékenységével. Ennek elemzésével és újabb adatok feltárásával új megvilágításba helyezhette volna a szerző mind a herendi manufaktúra létesítését, mind az ottani porcelán megteremtésének előzményeit és körülményeit. A gyár, alapítás előtti időszakának ilyen módszerrel történő kutatása és vizsgálata szerves előzménye lehet a Herenddel kapcsolatos problémák megválaszolásának. Köztük az elsőnek, hogy miért ott és miért nem máshol telepedett le Stingl Vince és miért Herenden és nem Tatán, Pápán, vagy Városlődön fektette be tőkéjét Fischer Móric? A fenti komplex kérdés megválaszolásához szükséges a kor történetének ismerete, a hazai kapitalizmus lassú és kései, az európaitól elmaradott fejlődésének áttekintése, és végezetül a Veszprém megyei manufakturális kerámiafejlődés tárgyi és személyi, valamint művészeti összefüggéseinek elemzése. A kérdés alapjait érintő, de mégiscsak a vázlatosság igényével való ismertetését azzal kezdhetjük, hogy akkor, 1825ben Herend puszta, távol a főbb közlekedési utaktól. Egy sajátos nemesi falu — Szentgál — szomszédságában, egy feudális közösségnek — Városlőd — hatalmas egyházi birtokaitól alig pár kilométerre. Herend nincs az egyházi, de a világi közigazgatási hatóságok közelében, nem jelentősek nemesi birtokosai, akik nem értik a reformkori eszméket, a kapitalizmus is ismeretlen számukra. A veszprémi püspökség kanonokjai, akik bővebben rendelkeznek pénztőkével, de maga a püspök is kisebb-nagyobb, de nem feltűnő kölcsöneikkel, vállalkozásaikkal előmozdítják a fejlődést. Kölcsöneik ilyen tartalmát bizonyítja a 6%-os kamat, amit forintjaikért felszámoltak. Ez azonban csak a válasz egyik oldala. A másik a kerámia készítéséhez akkor leglényegesebb kel461