A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Molnár László: Könyvismertetés. Sikota Győző: Herendi porcelán

lék a tüzelő, a közeli Bakony hegység erdeidsn évtizedekre szólóan rendelkezésre áll. A különböző nyersanyagok pedig a környéken bőven megtalálhatók, ahonnan a többi manufaktúra is agyagszükségletének nagy részét beszerezte. Az alapító Stingl Vince, aki Sopronban született, minden bizonnyal külföldön tanult, dolgozott Tatán, kapcsolatban volt Pápával, társadalmi jogállását tekintve nemtelen polgár, szabad iparűző. Az évtizedes szakmai gyakorlat lehetőséget adott arra, hogy önálló vállalkozásba kezdjen. Ehhez a legkedvezőbbet választotta, azt a Herend pusztát, amely különösebben sem a világi, sem az egyházi érdeklődés középpontjában nem állt. Feltehetően vándorlásai során kitanulta mindazt, ami szükséges a hatóságokkal szemben tanúsítandó magatartáshoz. Egyes kutatókat megtéveszt, — hogy szinte valamennyi személyével és kölcsöneivel kapcsolatos, fennmaradt dokumentumban foglalkozása más és más elnevezéssel szerepel. Erre a szerző is rámutat, de csak az elnevezés vonatkozásában, annak indítékait nem vizsgálja. Űgy tűnik Stingl ügyesen politizált vállalkozása érdekében a megyei rendek figyelmének elterelésére, s az valóban sikerrel is járt, mert sorozatos intabulálások és végrehajtások alkalmával, soha nem kérték tőle számon működésének engedélyét, nem kifogásolták tevékenységét. A herendi puszta telephelyéül választásának indoklásánál, nem kevésbé érdektelen a gyár létesítésének kérdése. Több mint egy évszázadon keresztül a Herenddel foglalkozó szakirodalomban az alapítás idejét Fischer Móric herendi megjelenésével, azaz 1839-el hozták kapcsolatba. Nem befolyásolta ezt a korábban megjelent tanulmányokban tett megjegyzés, amely Stinglnek, Fischer előtti tevékenységére utalt. A kérdés valószínűleg a tudomány számára sem jelentene különösebb problémát, ha a két vállalkozó herendi feltűnése között nem 15 év telt volna el, hanem csak néhány hónap, vagy egy-két esztendő, ami egy üzem létesítésénél, az építkezések és felszerelések elkészítéséhez, a termelés megindításához, kísérletekhez még a történeti távlatból is jogos és nem vitatható. — A másfél évtized azonban olyan hosszú időszak a hazai reformkori iparművészet fejlődésében —, de különösen a kerámiaművészetben — hogy ez esetben nemcsak a tényszerű adatok felsorolását, hanem mélyebb elemzést is igénylő. Az alapításra vonatkozó tényszerű adatok közül kiemelhetjük az elsőt; a szerző all. oldalon félreérthetetlenül közli, hogy Stingl,,1825-ben Herenden bukkan elő", majd néhány sorral lejjebb, hogy Stingl Vince porcelánműves ugyancsak 1825-ben kölcsönt vett fel a kislődi kanonoktól. Az adatok valódisága hitelt érdemlő. Számos kutató is ezt az évet tekinti a kezdés idejének. Ugyanakkor Sikota pedig 1826-ban jelöli meg az alapítás időpontját. Ennek az újabb időpontnak a felvetése, csak tovább bonyolítja a többnyire már nyugvóponton levő kérdést. A herendi porcelán történetével összefüggő annak a vitatott kérdésnek eldöntése, hogy ki volt az első, aki Herenden eredményesen foglalkozott a porcelánnal. Az eddigi publikációk, amelyek hitelt érdemlő forrásokra támaszkodnak, többnyire megosztják az elsőséget Stingl és Fischer között. Stingl kísérleteit ma már senki sem vonja kétségbe, annak eredményessége bizonyított. Azonban a Fischer-féle porcelán csak későbbi évekből ismeretes. Nyilvánvaló, hogy Stingl kísérletei során eljutott a porcelánhoz, gyártmányképes darabokat is létrehozott, de a termelés kibontatkoztatása a nagyobb tőkével rendelkező Fischer időszakában történt. A „herendi stílus" kialakulása is csak jóval később következett be. Nem szerénytelenség Herenddel kapcsolatban a meisseni kísérletekre, az alapításra, majd a Böttger-porcelánokra, Irminger udvari ötvös tevékenységére hivatkozni —, mint arra a korai időszakra, amelyet egyáltalán nem tekinthetünk sem a meisseni porcelán termelési korának, de még kevésbé a meisseni porcelánművészetnek, amely Höroldt, Kandier és mások tevékenysége nyomán alakult ki. Vajon nem lehetségesek ilyen momentumok Herend esetében, Stingl és Fischer, illetve Fischer porcelánhoz értő munkásai viszonylatában? Véleményünk szerint és a szerteágazó kutatás eredményeinek rendszerezése is ebben az irányban jelöli meg az általánosabb érvényű következtetések levonásának lehetőségét. Sem a művészettörténet-tudomány, sem a herendi porcelánművészet értékeinek megítélésében nem bír olyan jelentőséggel ez a kérdés, mint ahogyan az egyes kutatók részéről Stingl másfél évtizedes erőfeszítésével szembeni ellenérzés jelentkezik. Ebben és a külföldi szakmunkások kérdésében tapasztalható bizonytalansága a szerzőnek végsősoron nem oldotta meg az érintett kérdés-komplexumot. A gyár alapításának kezdeti szakasza с első fejezetben felvetődő és vitatható kérdéseket olyan mértékben tekinti alapvetőnek és a gyár előtörténetének, hogy azokkal míniciozus részletességgel foglalkozik, de állásfoglalásaiban a végső következtetésig nem jut el. Ez a fejezet az 1826—1839 időszak megjelöléssel a kezdetet illetően korrekcióra szorul, mint az előbbiekben a szerző adataira is hivatkozva, valamint saját korábbi elsőközlésű kutatásainkra támaszkodva sem fogadhatunk el. Felvetődik azonban a művészettörténettudomány és minden tudomány módszerével kapcsolatban, amelyek a cselekményeket időrendi egymásutániságban dolgozzák fel: a periodizáció. Amikor a herendi porcelán kutatásával kapcsolatban vetődik fel a periodizáció kérdése, az általános érvényű és a hazai történelemmel egybeeső korszakokon és szakaszokon belül szükséges egy speciálisabb, tagoltabb korszakolás, amely azonban ugyanúgy az általános periodizáció elveire épül, mint a nagy átfogó korszakok. Lényegesnek tekintjük ezt annál is inkább, mert a hazai iparművészettörténet-kutatás e területén még lemaradás tapasztalható. Sajnálatos, hogy a tanulmány beosztása nemcsak esetleges, hanem több tekintetben tarthatatlan is jelenlegi formájában. Első áttekintésre a fejezetek —, amelyek korszakokat is jelentenek — egymásutániságában is érzékelhető egyfajta bizonytalankodás, amire máshol is már utaltunk, és ezzel együtt az alapvető tudományos kérdésnek a háttérbe szorulása. Mielőtt egyenként vizsgálat tárgyává tennénk és korrigálnánk azokat, összességükben tekintsük át a fejezeteket. A gyáralapítás előzményei. A gyár alapításának kezdeti szakasza 1826-tól 1839-ig. A gyár története 1839—1846-ig. A gyár fénykora 1851-től 1873-ig. A gazdasági világválság káros hatása 1874-től 1876-ig. A Fischer-utódok és részvénytársaságok kora 1876-tól 1920-ig. A gyár története a két világháború között. A gyár története a felszabadulástól napjainkig. Az 1846-tal záródó kor után a következő 1851-el kezdődik. Az előző évszám az Iparegyesület III. kiállításának ideje, a következő az első londoni világtárlat esztendeje. — Mi történt közben ? — A szabadságharc előtti két esztendő, majd a szabadságharc, végül a Bach-korszak első esztendei teljesen kimaradtak, nemcsak a korszak meghatározásból, de a dolgozatból is, pedig az üzem úgyszólván folyamatosan működött. Már 1850-ben megérkezett a megyei hatóságokhoz, az akkori megye főnökökhöz Budán keresztül Bécsből a londoni kiállításra szóló felhívás, amit Fischer is kézhez vett. Az osztrák birodalom számára nemzetközi politikai kérdésnek számított, hogy Ausztria címszó alatt ugyan, de Magyarország is képviselve legyen a londoni világtárlaton, ezzel is csökkentve Kossuth ottani szereplésének népszerűségét, bizonyítva a forradalom leverése utáni békés alkotó, termelőmunka folyamatát, sőt eredményeit. (!) Ezért 1851 társadalmi és művészeti vonatkozásban egyaránt jelentős és feltétlen korszakhatárt jelent a gyár történetében. A herendi fejlődésben, stílusa alakulásában az 1846 vagy a szabadságharc nem jelent semmiféle határt, sokkal inkább a londoni tárlat ideje. Ugyancsak vitatható ennek a korszaknak végét jelentő 1873-as bécsi világkiállítás. Kétséget kizáróan tény, hogy abban a két évtizedben — és ezzel a szerző is foglalkozik — a művészet fejlődésére a nemzetközi bemutatók egymásutánisága nyomta rá bélyegét. Az 1873-as tárlat már az európai fejlett tőkés országokat korábban érintő gazdasági válság időszakában jött létre. A bécsi udvar célja a fejlett nyugateurópai országokhoz való felzárkózás. A nyilvánvaló elmara462