A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből
75. Eketalyga. Balatonakaii. VBM. Ltsz. 55.137.1. 75. Radvollgestell Balatonakaii. Bakony-Museum, Veszprém, Inventarnummer55.137.1. 75. Bâti de charrue. Balatonakaii. VBM, No 55.137.1 75. Плужная рама. Балатонакали. ВБМ Инв. н. 55.137.1. ki. Ezek szertelenül széles ekevasát keskenyítette meg, az eketalpat sínvassal bontotta be. Mindezeknél azonban nagyobb jelentőségű, hogy nála jelentkezik első ízben az öblös kormány, melynek fából és vasból készült változatát egyaránt ajánlja (78. kép). Bár az „okoskormányú" ekéjének részletes leírását és rajzát csak később közli, de ez a kérdés már sokkal előtte is foglalkoztatta. 201 Ilyen irányú munkálkodása általában a Veszprém megyei birtokosok előtt ismert lehetett. így pl. az S-alakú kormány elkészítésének és megerősítésének módja nem volt eléggé világos egy Veszprém megyei birtokos számára, ezért a Pethe szerkesztette Nemzeti Gazdához fordult jobb megvilágításáért. 202 Pethe válaszolt is és jelezte, hogy az ilyen kormánnyal ellátott eke rövidesen elkészült Bécsben és akkor hozzá lehet majd jutni. 203 A Georgikon a későbbiekben is az új talajmegmunkáló eszközök kísérleti helye volt. így 1817-ben a georgikoni próbanapokon a gróf „Őexja mindent megmutogatott, a külsőországi gabonákat, ekéket és ezeket otmindjárt próbára is húzogattuk; melljek között nekünk, a Porhálóeke, melljet Mgos Festetits László Gróf jobbított meg, leginkább megtetszett. Bár a Hazánk ezen tájékán is volnának alkalmas Kovátsok és Kerékjártók, a kik azt meg tudnák készíteni. Láttuk a Vigyázz-ekét is (Pasz-auf) ; de ez nem vonta magára a Látogatók gondját". 204 A Georgikonnak jelentős szerepe volt a hohenheimi, a Zugmaier, a Kleyle és más ekék bemutatásában és megismerésében is. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy akárcsak a nagybirtokokon is a jobb és korszerűbb félvas ekék a század első felében nagyobb mennyiségben elterjedtek volna. Erre csak a század közepén került sor, amikor a nagybirtok rákényszerült új eszközök vásárlására, a felszabadult jómódú egykori jobbágyoknak pedig érdemes volt azokat megszerezni. így a Bakony béli Apátság balatonkajári és bakonybéli birtokán 1851— 52-ben cserélték ki a faekéket félvas ekékre. 205 1855-ben Széchenyi Ferenc pölöskei (Veszprém m.) uradalmában cenki egyes és kettes ekékkel szántottak; ezeket az uradalmi kovácsok már helyben is el tudták készíteni. Az Inkey család iharosberényi (Somogy m.) birtokán leginkább a Zugmaier-féle ekéket alkalmazták ebben a korban. 206 Mindezek mellett azonban a Vidacsekének volt a század közepétől kezdve egészen annak végéig a nagybirtokokon és a nagyobb paraszti gazdaságokban a legnagyobb jelentősége. Vidacs István (1802—1883) lakatosinasként kezdte és a legjelentősebb magyar mezőgazdasági gépgyártó lett a 19. század közepén. 207 A Zugmaier, hohenheimi és más külföldi ekéket saját tapasztalata alapján nagy sikerrel alakította át a hazai körülményekhez (79. kép). A kevés vonóerőt kívánó, jó munkát végző és viszonylag olcsó ekék rendkívül népszerűvé váltak, annyira, hogy a félvasekéket még a napjainkban is sokfelé mondják Vidacs-ekének, bár azoknak már ehhez semmi közük sincs. 208 A Balaton környékén általánosan ismerték az ún. cenki ekét is, amelyet Széchenyi István birtokainak központjában, Nagycenken (Sopron m.) készítettek először. Később ezt uradalmi és falusi kovácsok olyan sikerrel utánozták, hogy az egész Nyugat-Dunántúlon elterjedt. így pl. Somogyban: „A 70-es évek vége felé tűntek fel ezen a tájon az első vasekék, a cenki eke (80. kép). Taligája kerekei ugyan fából voltak, de már sok volt a vasalkatrész rajta. Ezeket, valamint a farészeket a falun csinálták. A cenki ekénél már csak a göröndöly és a szarvak voltak fából. Kormánya domborúan hajló vaslemez. Az ekefej a főkötő helyét foglalta el, össze van kovácsolva a talppal. A kakasszeget lánc köti a göröndölyhöz, a csótárt a csótárkapocs. A göröndölyt a faroksróf erősíti a talphoz. A főkötő mögött a göröndölyön van az ekekulcs. Ma már ez az eketípus is kiment a divatból". 209 Szentgálon kéttalpú változatának emlékét egészen napjainkig megőrizték. 210 A faekék rohamos kiszorulása 1850—1870 között történt meg. Míg ennek a korszaknak elején csak elvétve és csaknem kizárólag az uradalmakban találunk félvas ekéket, addig az 1871. évi statisztika szerint az egész 390
