A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Balassa Iván: Fejezetek az eke és a szántás Balaton környéki történetéből

5. A 18—19. SZAZAD EKEI Számos tény szól amellett, hogy a 18. században aratta az ágyeke végső győzelmét a túró eke felett. Ennek egyik fontos bizonyítéka az, hogy az e korból származó és a Bakonyi Múzeumban őrzött rendkívül gazdag falupecsét-gyűjteményben már egyetlen aszimmetrikus ekevasábrázolást sem találunk, annak ellenére, hogy a pecsétek általában régebbi állapotot szoktak tükrözni. (52—67. kép). A pecséteken levő eszközábrázolásokat az eddigi munkaeszköztörténeti kutatás nem használta fel kellő mértékben.

154a Kétségtelen az, hogy ezeknek a pecséteknek forrásértékük van. Hiszen elképzelhetetlen, hogy egy falupecsétre olyan szerszámot vagy szerszámrészt metsszenek, ami azon a helyen nem olyan formájú vagy egyáltalán ismeretlen. Mégis forrásként történő használatukkor bizonyos szempontokat figyelembe kell venni. Először is a pecsétek rendszerint nem helyben, hanem valamelyik közeli városban készültek. A mesterek kétségtelenül bizonyos egységesítésre törekedtek, munkájukat befolyásolta a helyi szokás, a divat és tulajdon, esetleg nem az adott vidéken szerzett 69. Kovács szabaduló levél részlete 1802-ből. Hajmáskér. VBM.Ltsz 56.175.1. 69. Ausschnitt aus dem Gesellenbrief eines Schmiedes aus dem Jahre 1802. Hajmáskér. Bakony-Museum, Veszprém, Inventarnummer 56.175.1. 69. Lettre de maîtrise de forgeron de 1802 (détail) Hajmáskér. VBM, No 56.175.1 69. Фрагмени аттестата кузнеца 1802-го года. Хаймашкер. ВБМ. Инв. н. 56.175.1. ismereteik. Ezenkívül számolni lehet azzal is, hogy mintául a falu előző pecsétjét odaadták, esetleg egy másik falu pecsétje szolgálhatott példaképül. Ha mindezeket figyelembe vesszük is, mégis arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a nagyobb számú ábrázolások egy-egy környék általános típusát jól szemléltethetik. A Veszprém megyei ekevasak többsége a falupecséteken rendszerint hosszú keskeny formájú (58—67. kép). A penge vállát erőteljesen képezték ki, a köpű viszonylag keskeny. Ez a forma sok hasonlóságot mutat az ún. nyugat-magyarországi ekevasakkal, legfeljebb azok még határozottabb vonalúak, úgy hogy a pecsétábrázolások többsége a nyugat-magyarországi ekevasak irányába képez átmenetet. Bizonyos földrajzi csoportosításnál az is kitetszik, hogy a nyugatabbra eső községek ábrázolásai közelebb állanak a nyugat-magyarországi ekevasformákhoz, míg a keleti községek pecsétjein az ekevas szélesebbnek látszik. Kislőd 1841-ből való pecsétjén ugyanolyan nagyfejű szeggel való megerősítést láthatunk, mint amilyet fentebb Alsóörs esetében. Az esetleges kapcsolat magyarázata későbbi kutatás feladata. A pecséteken a csoroszlyák száma már sokkal kisebb. Egyedül sohasem, hanem csak ekevassal együtt fordulnak elő. Formájuk két nagy csoportra osztható. Láthatunk olyanokat, amelyeknél a penge az egész szerszám nagyobb részét elfoglalja (pl. Kislőd, Fenyőfő, Vilonya, Békás stb.), kisebb azoknak a száma, ahol a csoroszlya nyele hosszabb (pl. Mezőlak). A csoroszlyák legnagyobb része hajlított, ritkán fordul elő egyenes, késszerű ábrázolás. Mindez főbb vonalaiban megegyezik a Veszprém megyében egykor használt csoroszlyák formájával. Ezeken a pecséteken az ekevas és a csoroszlya jelkép jelenti általában a paraszti munkát és a parasztságot és így lehet jelképe a paraszti közösségnek: a falunak. Ez a funkciója azonban csak addig maradt meg, amíg az olyan faekét használtak, amelyre a fenti formájú ekevasak ráillettek. Amikor ezek eltűntek, akkor a pecsét is értelmét vesztette és átalakult. így pl. Békás község 1909-ig évszám nélküli ekevassal és csoroszlya val díszített pecsétet használt. Ebben az évben ezt újjal cserélték fel, amelyről már mind a két ekealkatrész hiányzik. A Balaton környékére, különösen annak nyugati felére, elsősorban a Graz környéki hámorok és később manufaktúrák szállították az ekevasakat. Egy 1825-ből származó árjegyzékből az is kiderül, hogy a helyi igényeket mindig figyelembevették.

155 Később már Pécsett is készítettek ekevasakat, de ezek alapanyaga sokkal lágyabb volt és így sokáig nem tudtak versenyezni a nagy múltú osztrák készítményekkel.

156 Mégis inkább az volt az általános, hogy a kész vasból maguk a kovácsok készítették el a csoroszlyát és az ekevasat szem előtt tartva a megrendelő kívánságát. Ezért van az, hogy a Veszprém megyei kovács céhek szabaduló levelén sokszor ott találjuk a legfontosabb készítmények sorában az ekevasat és a csoroszlyát. Ilyet láthatunk Peremarton 1777-ből (68. kép) és Hajmáskér 1802-ből származó Kovács Céh által kiadott szabaduló levelén is.

157 (69. kép) A kovács feladatai 384