A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

55. Festett felületű római kori vakolat. 55. Römerzeitlicher Wandverputz mit bemalter Oberfläche. 55. Crépissure peinte de l'époque romaine. 55. Окрашенная штукатурка римских времен. simító vakolat, amelyet a festés alá készítettek elő, 62,45% kalciumkarbonát és 34,31% magnéziumkarbonát tartalmú. Ebből a két adatból adódik, hogy 66% az a dolomitliszt mennyiség, amelyet 34%-ának megfelelő oltott mész mennyiséggel kevertek el (nagy megközelítéssel az oltott mész víztartalmát nem ismerve, azt mondhatjuk, hogy 1 : 1 arányban keverhették a kövér oltott meszet a dolomitliszttel). A másik megállapítás, hogy a falazatot nem dolgozták ki olyan simára, mint azt a balácapusztai vakolatfelületen látjuk, mert itt Balatonfüreden a durva szemcsés falfelületbe a simítóvakolat fogazott formában hatolt be. A vizsgált vakolatdarab hátsó felületére iszapos sár tapadt fel, ami arra enged következtetni, hogy a köveket nem meszes habarccsal rögzítették, mint ahogyan azt az aquincumi falazatokban látjuk, hanem a balácapusztai építkezéshez hasonlóan, vályogos sarat használtak fel. A vizsgált darabon ez a vályogos, iszapos réteg jól megmaradt, keménysége meglehetősen nagy és vízzel nem válik iszapossá, mert a vakoláskor a habarcsanyag mésztartalma behatolt a vályogos sárba és azt szilárdan lekötötte. Ebben a vakolatra ragadt agyagos iszapos rétegben kevés dolomitszemcsét találtunk. A sósavas oldáskor visszamaradt iszapos réteg mennyisége: 47% (természetesen, ha a vakolatréteghez közvetlen rajta levő vályogos részt vizsgáltuk volna meg, abban több meszet és kevesebb iszapot találtunk volna). A sósavas oldás maradéka zöldesbe hajló szürke színű, helyenként csomós és 2—3 mm-es homokszemcsét is tartalmaz. Az oldat sárgás színe az iszapból kioldott vastartalmú ásványi anyagra (limonit) utal. Az iszapos maradék főtömege 0,1 mm-es szitán átmosható. Ezen a balatonfüredi sima vakolatdarabon sárga, barna és fehér szín különböztethető meg. Ezeknek a röntgenvizsgálata a sárga színben: vaterit, dolomit, gőtit jelenlétét igazolta, tehát kevés dolomittal kevert limonitos agyagot (valószínűleg eocén sárga agyagot) használtak fel festésre. A barna színű festés ugyancsak jelentősebb mennyiségű gőtitet igazol, de nagyon valószínű, hogy ebben az esetben már barna bauxitot használtak fel. A két színmezőt fehér csík választja el, illetve a két festett felület határát ezzel a fehér csíkkal fedték le. Ebben a fehér anyagban dolomit, mész (vaterit) és jelentősebb mennyiségben illit — kaolinit mutatható ki. A festékanyagoknak a kimutatott dolomit rész nem jelentős alkotórésze, hanem valószínűleg a színes részek lekaparásakor a simító vakolatból elegyedett hozzá némi dolomitos anyag. A másik, vizsgálatra megküldött balatonfüredi vakolatdarab egy fríznek a töredéke (56. kép). Ennek a vakolatanyagában sem található növényi részeknek a lenyomata. A falszegély kiképzése tulajdonképpen egy durván előkészített vakolatperemre történt, és a frízt a simítóvakolat anyagából, tehát dolomitliszt és oltott mész keverékéből formálták ki. A frízléce 11 mm széles és az alapból 8 mm magasan emelkedik ki, helyenként nagyobb vastagságban, rendszerint az egyenetlen felületre feldolgozva 2—8 mm között. Erről a felületről levett simító vakolat sósavban oldva, mintegy 12% oldási maradékot adott és ezek között finom koptatott kvarcszemcséket is lehetett találni. A sósavas oldat sárgás színű és közömbösítéskor vashidroxid pehely válik ki. Nagyon valószínű, hogy ez a vas szennyeződés tulajdonképpen a frízléc kiképzéséhez használt vassimító kopadékából adódott. Ilyen csekély vasmennyiség természetesen a fehér színt nem befolyásolja. A frízléc felülete fehér színű és röntgenvizsgálattal a dolomit, vaterit mellett illit-kaolinit jelenléte kimutatható. Ólomfehéret, mint azt a balácai fehér festéscsíkokban tapasztaltuk, itt nem találtunk. A csíknak egyik homorú átmenetén halványzöld festést láttunk, amely hasonlóan a balácapusztai zöld festéshez, kevés glaukonitot, esetleg kloritot is tartalmaz. A frízléc másik oldalán éles sarkot képezve érintkezik a sima fallal, felületét nagyon halvány sárgára festették. Ebben a festékanyagban, hasonlóképpen az előbbi vakolatdarab vizsgálatához, gőtitet, (limonitot), kaolinitet és meszet észleltünk. Az eddig megvizsgált vakolatanyagok között a balácapusztai vakolatanyag tapasztalható legszilárdabbnak és körülbelül azonos szilárdságú fokon van a balatonfüredi és az aquincumi vakolatanyag. A leglazább a táci római telep (Gorsium) vakolatanyaga, amely gyöngébb kezelés mellett is erősen morzsálódik. A balatonfüredi vakolat a más római kori vakolatra minden jellemző összetételt mutatja, kivéve a habarcsanyagban a megtalálható zöld növényi részeket. Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy időrendi eltolódás van az építkezések között, vagy egy másik építőmester vállalkozásából került ki. A vakolatanyagban helyenként mészcsomókat is észlelhetünk, éppen úgy, mint a balácapusztaiban, és ez a készítők felületességére utal. Gedeon Tihamér—Nemesic

s Antal VII. KÉMIAI VIZSGÁLATOK A BALATONFÜREDI KÖZÉPKORI TEMPLOMROMBÓL ELŐKERÜLT CSONTOKON Balatonfüreden egy középkori templomrom feltárása során a templomromban és annak közvetlen környékén sírokra 56. Római kori fríz töredék. 56. Bruchstück eines Frieses aus der Römerzeit. 56. Débris de frise de l'époque romaine. 56. Обломок фриза времен римлян, 182