A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

bukkantak. A feltárt sírokból előkerült csontokat átvettem, hogy laboratóriumi módszerek segítségével, a csontminták anyagi sajátságainak vizsgálata alapján adjak választ a régész által feltett kérdésekre: 1. Esetenként az egyének neme, biológiai kora, vércsoportja és kimutatható kóros elváltozásaik. 2. A betemetkezések relatív időrendje. 3. Genetikai kapcsolatok az eltemetettek között. A 24 feltárt sírból — amely tulajdonképpen egy középkori temető msg nem becsülhető nagyságú hányadát jelenti csupán — 16 csontmintát kaptam (66,6%). A mintákból kémiai, analitikai, szerológiai és szövettani módszerek segítségével meghatároztam az egyének nemét,

138 biológiai korát,

139 vércsoportját

140 és a csontok kémiai összetételének változásából felismerhető, bizonyos kórfolyamatokat.

141 Az egyének nemének meghatározásánál az egyetlen, 6-os számú sír kivételével, amelynek Éry Kinga a szokásos morfológiai módszerekkel meghatározta nemét és életkorát, a nemi jellegre utaló sírmellékletek hiányában, csak az ásató régésznek az in situ csontvázról kialakult benyomása szolgálhatott kontrollként. A csontminták citrát tartalma alapján, a 16 vizsgált eset közül: férfi 14 (97,50%), nő 2 (12,50%). Az egyének biológiai korára vonatkozóan az ásató régész adatai az in situ mért vázhossz alapján rendszerint módot adnak a felnőttek és gyermekek különválasztására, de esetünkben 7 (43,75%) részlegesen feltárt, illetve bolygatott sír fordult elő, amelyeknél a meglevő vázhosszból nem vonhatunk le semmiféle következtetést az egyének megélt életkorára vonatkozóan. (II. és II. táblázat.) Megemlítem, hogy olyan történeti anyagon, amelynél a sírmellékletek, illetve az anthropológiai vizsgálatok megfelelő értékű kontrollt szolgáltattak módszeremhez, a nem meghatározása 87,985%-ban a biológiai életkor meghatározás eredményei pedig 82,318%-ban egyeztek meg a másik két meghatározás eredményeivel. (A vizsgált esetek száma: 1750.) A vércsoport-meghatározás eredményeit a módosított fluoreszcensz-antitest metódus és a Boyd—Candela-féle precipitációs teszt

14a

~

143 párhuzamos alkalmazásával tettem értékelhetőbbé. A két eljárás 75%-ban megegyező eredményt adott. A fluoreszcensz-antitest metódus eredményeihez viszonyítva a Boyd—Candela-módszer két 0-s és egy A-csoportú egyén esetében a párhuzamos negatív reakciók miatt NSe statusra utalt, egy B-csoportú egyént pedig 0-nak határozott meg. A továbbiakban saját módszerem eredményeit véve alapul az alábbi adatokat kaptam: A vércsoportok %-os megoszlására vonatkozóan: A = 3 = 18,75% B=5 = 31,25% 0=5 = 31,25% AB = 1 = 6,25% NS/ = 12,50% Ossz.: 16=100,00% A szerológiai génfrequenciaadatai pedig Fischer módszere

144 szerint : p =0,159 q =0,249 r =0,591 x

(

i) = 0,0236737; azaz 90>P>70=nem szignifikáns. A csontszövet kémiai összetételének változásaihoz vezető kórfolyamatok közül az Inf. I. és az Inf. II. gyermeknél, valamint a Juv., illetve a Juv.—Ad. határon levő és az egyik Ad. korú felnőttnél osteomláciás folyamat volt megfigyelhető. Mivel ennek az elváltozásnak egyik oka a szervezet D-vitamin ellátottságának zavara is lehet, a kórkép magas előfordulási iránya (31,25%) az adott populáció táplálkozási sajátosságára, a zsíroldékony D-vitamin hiányos bevitelére utalhat.

145 A senium határán levő nőnél osteoporosisra utaló változások voltak észlelhetők. Mivel azonban a vizsgált csontminta a háti gerinc egyik csigolyája volt, nem lehetett eldönteni, hogy az osteoporosis senilis, vagy klimateriális eredetű volt-e.

146 A csontminták időrendi besorolása : a betemetkezések relatív időrendjének meghatározását az alábbi elvi meggondolás alapján végeztem: elemeztem az azonos talajban nyugvó, azonos szerkezeti felépítésű csontok kémiai összetételében mutatkozó, egymáshoz viszonyított mennyiségi differenciákat. Majd ezeket az azonos biológiai korcsoportba tartozó, friss, bonctermi esetek átlagértékeihez viszonyítottam. Levont következtetéseim a kis esetszámú történeti anyag miatt csak informatív jellegűek, önmagukban bizonyító erejük nincs, tehát csak az ásató régész azonos tárgyú megállapításaival egybevetve értékelhetőek. Az ásató régész a 4. sz. sírban 1438-ban vert, használatban megkopott érmét talált. Ennek a leletnek a nyomán a csontok relatív időrendi besorolásához az egyetlen „fix-pont"-om, hogy ez a betemetkezés nem történhetett az érem veretési dátumánál korábban. Tehát a 4. sz. sírban nyugvó 40—50 éves kort megélt, 0-s vércsoportú férfi csontmintájának dekompozíciós hányadosához (a hamuanyag és az ossz víz1. táblázat: a laboratóriumi és az egyéb módszerekkel kapott adatok összehasonlítása síronként Laboratóriumi módszer Egyéb módszerek No. életkor vércsop. kórfoly. nem vázhossz megjegyzés 1. ffi 25—35 NSe ffi 160 cm 2. ffi 10—15 В osteomal. ffi 140 cm fiatal 3. ffi 3— 5 0 rachitis — — gyermek 4 ffi 40—50 0 —• — 70 cm kibontva, gyermek ? 5. nő 40—50 0 — nő 140 cm — 6. ffi 23—28 в — ffi 18—20 éves Éry K. meghat. 7. ffi 20—30 в — nő? 94 cm kibontva, fiatal 9. ffi 5— 8 в rachitis — 37 cm kibontva, Inf. II. 11. ffi 30—40 0 — ffi? 120 cm kibontva — 13. ffi 25—35 А — nő? 158 cm — 14. ffi 35—40 NSe — nő? 150 cm koponya nélkül 15. nő 55—65 А osteopor. nő? 157 cm — 20. ffi 20—30 0 osteomal. nő? 160 cm — 21. ffi 30—40 AB — — 100 cm kibontva, bolygatott 22. ffi 20—25 А — ffi 90 cm kibontva, bolygatott 23. ffi 18—25 В osteomal ffi 160 cm — 183