A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

54. A templomrom helyreállítás után. 54. Die Kirchenruine nach der Wiederherstellung. 54. Les ruines de l'église après la restauration. 54. Руины церкви после консервации. ség belső vakolására használt habarcsanyag minden esetben több-kevesebb zöld növényi részeket tartalmazott, amelyeknek a lenyomata, illetve csöves szerkezete a felfalazott habarcs megkeményedett vakolatában megmaradt (sőt a növényi részek hámsejtjei — epidermisze — a lenyomat felületén részben meg is maradt), addig a balatonfüredi vakolat anyagában növényi maradványok nyomait nem találtuk. Mindezeknek a vakolatoknak a másik jellegzetessége a belső falfelszín simítására használt simító vakolat, amelynek vastagsága átlag 1—2 mm, szintén megtalálható és összetétele megközelítőleg egyező a balácapusztai vakolatok simítóvakolatával. A megvizsgált vakolatdarabok egyik példánya egy sima falfelületből származik, háromféle színes festést találunk rajta. (55. kép) A vakolat anyaga 45% sósavban oldhatatlan, iszapos, homokos részt tartalmaz. Ebben nagyobb mennyiségű 1 mm-es, csekélyebb mennyiségű 2 mm-es és elvétve néhány szem 3 mm-es kvarcszemcsét találunk. A szemcsék között barnás, limonitos anyagot nagyrészben kevésbé koptatott víztiszta kvarcszemcsét és néhány fekete színű (magnetit) szemcsét találunk. Az iszapos rész, amely a habarcsadalékban levő oldhatatlan résznek a felét teszi ki, 0,05—0,1 mm-ig fordul elő. Ebben csillogó muszkovit pikkelyeket találunk, ami arra mutat, hogy ez a homokanyag savanyú eruptív vulkáni kőzetből származott. A vakolatanyag homokos része azt a gondolatot veti fel, hogy ezt a homokot, a Dunántúlon elég nagymértékben elterjedt mediterrán homokos üledékből termelhették ki. Erre a későbbiekben összehasonlító vizsgálattal lehet érdemleges választ adni. A vakolatnak 55%-a sósavban oldható rész, amelyben a legnagyobb valószínűség szerint a homokos — iszapos — részben már eredetileg jelen volt némi mészkőzúzalék is. Erre a következtetésre az aquincumi vakolatok vizsgálata indított, mert az ottani falazó vakolatban koptatott dachsteini (triász) mészkő kavicsokat is maximálisan 1—1,3 cm-es nagyságban lehet kiiszapolni. Az aquincumi falazó vakolatban a durva mészkő kavicsok eltávolítása után a homokszemcsék mennyisége 75%, és az oltott mészből képződött kalciumkarbonát tartalom 25%. A homokszemcsék szemnagysága maximálisan 2 mm és fekete kvarcpala szemcsék mellett sárgás, pirosas színű kvarcszemcséket, valamint fehér földpát szemcséket, sőt dolomitmurvát is lehet találni. A muszkovit pikkelyek mennyisége elég csekély. Mindebből arra lehet következtetni, hogy az aquincumi építkezéseknél, helyi adottságnak megfelelően, dunai homokot dolgoztak be a habarcsba. Itt jegyezzük meg, hogy az aquincumi építkezéseknél a falazat belső fedésére olyan habarcsot készítettek, amelyben a koptatott homokszemcsék legnagyobb mérete 2,2 mm volt. Ebben az aprószemcsés adalékban a muszkovit pikkelyek már jelentősebb mennyiségben találhatók, sok fekete kvarcpala és kevés víztiszta kvarckristály törmelék és elég jelentős mennyiségben földpátszemcse található. Egyéb színes elegyrész és limonitcsomók kisebb mennyiséget képviselnek. A legnagyobb dolomitszemcse megközelítette a 6 mm-t. Ebben a vakolatban csöves növényi gabonaneműek, fűfélék mindenütt megtalálhatók, becslés szerint eredeti mennyiségük 2—3% lehetett. Ezen a falfelületen a dolomitlisztes hófehér simítóvakolat szintén megtalálható. A sósavban oldhatatlan homokmennyiség 52%, míg a mésztartalom, a dachsteini mészből származó koptatott szemcsékkel együtt 48%. Ebben a habarcsanyagban a dunai homokra ma is jellemző összetételben kapjuk az adalékanyagot. A balatonfüredi vakolatot a balácapusztai vakolatanyaggal összehasonlítva mindjárt feltűnik a nagymennyiségű pázsitfűfélék szármaradványainak helye, ami a balatonfürediből teljesen hiányzik. A balácapusztai vakolat kevés triászmészkő törmeléket és kevés dolomit murva anyagot is tartalmaz. Ezeknek szemcse nagysága megközelíti a 4 mm-t és a kvarcos homokszemcsék is alig koptatottak. A sósavas oldási maradék kevés része iszapszerű, színe szürkés és az 0,1 mm-es szitán 5% esik át. Érdekes, hogy ez a vakolatanyag még elkorhadt szerves anyagot is tartalmaz, amit magán a vakolaton nem látni, azonban a sósavas oldat tetején egy barnás fölzék úszik, amely elégethető szerves anyagból áll. A balatonfüredi sima vakolatdarab annyira egyöntetű, hogy a római villák építkezésénél tapasztalt kétszeres, háromszoros vakolás ezen nem ismerhető fel. A hófehér felső m