A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet
A pötrétei későbronzkori kincslelet 1967. szeptember 16-án Hontváry Gyula zalaszentmihályi kultúrotthon-igazgató levélben hívta fel a Göcseji Múzeum figyelmét, hogy a hó elején Zalaszentmihály határában tőzegfejtés közben a munkások „lószerszámokra" akadtak. 1 Szeptember 19-én mentünk ki a munkák színhelyére, és ott Varga Ferenc tőzegfejtő munkás, aki a leleteket összegyűjtötte, átadta a kincsleletet. 2 A lelőhely közvetlenül a Zalaszentmihály és Pötréte közti határ mellett, a pötrétei oldalon, a Kis-Szévíz csatornától nyugatra, mintegy 100 m-re volt (1. kép). A találó elbeszélése szerint kb. 80—90 cm tőzeg kibányászása után bukkant a kincsre. A kincs eredetileg egy halomban volt, de munkagépével (dózer) 1,5 X 2 m-es területre szórta azt szét. Némely darabon jól láthatók a sérülés nyomai. A leleteket a találó a tőle telhető alapossággal gyűjtötte össze. Cserépdarabokat is talált, ezeket azonban munkatársai a közeli vízelvezető csatornába dobták. A lelőhelyen és közvetlen környékén 1967. szeptember 19—20-án kisebb leletmentést végeztünk. Az ásatás során még néhány kisméretű bronztárgyat és borostyánkő gyöngyöt találtunk. A bányászást a területen már abbahagyták, mert elérték a tőzeg alsó határát. A kincs feletti talaj fekete, sok növényi részt tartalmazó tőzeg. Az alatta levő réteg szürke, erősen homokos és szintén növényi maradványokat tartalmazó iszap. Ez lehetett a hajdani vízfenék. A kincset tehát feltehetően nem a tőzegbe, hanem vízbe, nádas, sasos helyre rejtették. A vízfenék felső rétegében, nagyjából a kincslelettel egy szintben állati csontokat és kisméretű barna, illetve szürke, többnyire rücskös felületű, kézzel formált jellegtelen őskori kerámiatöredékeket találtunk (ltsz. : 69. 11. 17.). Utóbbiak közt egy szürke, enyhén kihajló és megvastagodó peremet, mely a korai bronzkorban (zóki k.) készülhetett (2. kép 1.). A szomszédos vízelvezető árkot átkutatva 6,0X4,3X0,8 cm-es nagyságú, friss törésfelületű töredéket találtunk (ltsz.: 69, 11. 16.). Varga Ferenc szerint ehhez hasonló töredékeket talált a kincscsel együtt, és ezeket szórták munkatársai a vízelvezető árokba. A töredék belül fényes fekete, külső oldalán barnásszürke, rücskös felületű edény oldaltöredéke, mely korban a többi korai bronzkori töredékkel egyezik, s így nincs kapcsolatban a kincslelettel. Valószínű, hogy a kincset nem edénybe helyezve, hanem textíliába csavarva, vagy bőrbe varrva rejtették el. Annál is inkább gondolhatunk erre, mert a kincset nem telepbe ásták, szállítása pedig edényben sokkal bonyolultabb lett volna, mint pl. bőrbe varrva. 1967. november 15-én újra kimentünk a lelőhelyre és a honvédség által rendelkezésünkre bocsátott fémkereső műszerrel átfésültük a lelőhely tágabb környékét, és azt a tőzegkazlat, ahová az innen származó tőzeget szállították. Itt egy nagyobb bronzpitykét találtunk meg így. Mint kipróbáltuk, az egyedülálló kisebb bronztárgyakat nem érzékelte a műszer, a nagyobb korongokat azonban még 25 cm mélységben is jelezte. Feltételezhetjük, hogy ha nem is teljes az anyag, nagyobb tárgyak nem veszhettek el. A leletegyüttes így 250 borostyánkőgyöngyből és 247 különböző bronztárgyból állt. A csaknem teljes kincs és a leletek közt előforduló ritka típusok teszik indokolttá az anyag közzétételét. Borostyánkő-gyöngysor. Ltsz.: 69.11.1. (3. kép) 250 db közepesen érett, különböző árnyalatú barna borostyánkőgyöngy. A legnagyobb alaktalan, kissé ovális, a nyers darabhoz igazodó csiszolással (4,3x3,7x1,9 cm). A két következő is hasonló megmunkálású, a 2. legnagyobb méretűn kivájt zárvány helye figyelhető meg. A közepes nagyságúak már többnyire bikonikus kiképzésűek, bár itt is előfordul az alakhoz igazodó csiszolás, s ugyanez mondható a kisebbekről is. Alakjuk: korong, henger, kettős csonkakúp vagy hasáb (a legkisebbek méretei: v: 0,3 cm, átm.: 0,4 cm, illetve v: 0,1 cm, átm.: 0,4 cm). Némelyiken a furat széle kitöredezett. Az egyik kicsi csőalakú, három bekarcolt körbefutó vonallal díszített gyöngyszem nem borostyánkő. Tompán fekete fényű, nem átlátszó vagy áttetsző. Sztereó-binokuláris mikroszkóp alatt határozott szöveti szerkezet nem látszik, viszont néhány pontszerű bemélyedés alapján növényi szövetre is gondolhatunk. Talán gagát (jet). Megcsonkítani viszont nem akartuk a darabot, hogy szöveti szerkezetéről meggyőződjünk. A borostyánkövek egy gyöngysort alkothattak, amit nyakban viselt tulajdonosa. /. Korong. Ltsz.: 69.11.10 (4. kép 1. és 5. kép 1.) Egy helyen széle kissé berepedt, és a díszítéseknél az anyag elvékonyodása következtében repedések és lyukadás figyelhető meg. 0,2—1,0 mm vastagra kalapált sík bronzlemezből negatív vésetű verőtőn készült, centrikus elhelyezkedésű füllel felerősíthető korong. Az öntött és kb. 1 mm vastagra kalapált lemezből először durván vágták ki a formát, és csak miután a széleit 0,2— 0,6 mm vastagságúra vékonyították, nyírták ki a megközelítően pontos kör alakú (átm. : 76—77 mm) végleges formára. A kalapálás következtében kifelé enyhén kúposodik. Erre azért volt szükség, mert a korong széleinek vékonynak kellett lennie, hogy a verőtő mintáját minél jobban átvegye, a közepének viszont vastagabbnak, hogy a tartását ne veszítse el és a fül felerősítésekor ne szakadjon át. A lemez szélét és teljes felületét lecsiszolták, hogy ne legyen éles, és a kalapálásnyomokat eltüntessék. Ezután egy bronz verőtőn, valószínűleg a lemezre helyezett ólmon vagy ólom képlékenységű egyéb fémen keresztül kalapálták. A verőtövet két 1,2—1,3 mm széles koncentrikus kör díszítette (átm. : 64, illetve 71 mm). Amennyiben nem 59
