A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Müller Róbert: A pötrétei későbronzkori kincslelet
1. Lelőhely térkép 1, Fundortkarte 1. Plan du site 1. Карта археологического объекта verőtőn, hanem kalapálással készítették volna a díszítést, a koncentrikus körök a külső, pozitív oldalon elmosódottabbak lettek volna, mint a belső, negatív oldalon. A lemez széle enyhén behajlik. Ez nem mindenütt található meg, de ez a lemez szabálytalan kör alakjának következménye. Ebből következik, hogy a verőtő vagy kisebb volt a lemeznél, és szélét arra ráhajtották; vagy ami valószínűbb, annál nagyobb volt. Ebben az esetben a verőtő következő koncentrikus körébe hajlott a lemez széle. A lemez díszítése után olvasztással erősítették fel a négyszög alakú öntött fület. A fül külső sarkai lekerekítettek, két rövidebb oldalán öntési varrat figyelhető meg. A fül két 2. Kerámia és tutulus a kincs alatti rétegből 2. Keramik und Tutulus aus der Schicht unter dem Schatz 2. Céramique et tutulus trouvés dans la couche de dessous le trésor 2. Керамика из слоя, расположенного пол кладом talpa vastagabb, mert ezzel az anyaggal történt a forrasztás, melynek nyomait kissé elkalapálták. Az egész felület finom polírozása után a fül felvarrásával, tehát egy helyen rögzítették valamilyen ruházati tárgyon a kész korongot. //. Korong. Ltsz.: 69.11.9. (6. kép 1. és 7. kép 1.) A gépi bolygatás következtében erősen megsérült. Közel egyharmada kitörött, és három részre szakította a gép. Széle több helyen sérült, kissé gyűrött. 0,2—0,5 mm vastag sík bronzlemezből verőtőn és beverőmintával készült, füllel rögzíthető korong. Nagyobb méretű, megközelítően egyenletes vastagságú lemezből vágták ki a csaknem kör alakú korongot (átm.: 117—118 mm). Ellentétben az előbb ismertetett koronggal, ennek anyaga középen nem vastagabb (középső mezejében mértünk 0,4 mm-t, szélén pedig 0,5 mm-es vastagságot is), így nem is kellett kétszer kalapálni. A lemezt egy legalább 7 koncentrikus körrel díszített verőtőre helyezték, melybe 4 kisebb és 3 nagyobb átmérőjű 1,2—1,3 mm széles kört vájtak (átm.: 4,0, 4,6, 5,2 és 5,8 cm illetve 10,4, 11,0 és 11,6 cm). A külső kör, a lemez kissé szabálytalan kör alakja miatt, csak részben figyelhető meg a fül tengelyével megegyező széleken. Ezután, a verőtőnél használt puhább fémre helyezett lemezbe a hátlapon pozitív beverőmintával — melyben két koncentrikus kör (átm.: 11,0 és 5,0 mm) középen pedig egy pont volt —, hat mintát ütöttek. A díszítést egyenletesen elosztották a két koncentrikus körcsoport közti körgyűrűben, különböző távolságra azoktól, de mindig közelebb a külső körökhöz. Jól megfigyelhető szabad szemmel is, hogy a verőtőn készült díszek a pozitív (külső) oldalon, a beverőmintával készültek pedig a negatív (belső) oldalon élesebbek. Az előző koronghoz hasonlóan a belső oldal közepére olvasztották a külön öntött fület, mely az előzőnél íveltebb, szélesebb talpú. Ezen is megfigyelhető öntési varrat, amit gyekeztek elkalapálni, illetve lecsiszolni. Végül ezt a korongot is polírozták. III. Korong. Ltsz.: 69.11.11. (4. kép 2. és 5. kép 2.) Erősen sérült, kb. 1 / 4-e hiányzik, csúcsa letörött. A gép által leszakított darabok nem kerültek elő. Öntéssel készült, kúpos, eredetileg csúcsos végű, füllel felerősíthető bronzkorong. Ellentétben a két első koronggal, ez nem kalapált lemezből, hanem öntőmintában készült, valószínűleg azért, mert 60
